Nem terveztem, hogy az év ezen időszakában útra kelek, mégis sietősen csomagolni kezdtem. Az út kellemetlennek ígérkezett és tudtam előre, hogy semmi jó nem sül majd ki belőle. Az éves
bűntudat útról volt szó! A jegyeket a Bárcsak Légitársaságnál vásároltam meg. Nagyon rövid út volt, fogtam a csomagjaimat, amiket nem tudtam feladni, úgy döntöttem, hogy majd magam cipelem őket egészen odáig. Ezernyi emlék súlya nehezedett rám, hogy mi minden lehetett volna. Senki sem várt rám, ahogy megérkeztem a Sajnálkozás város nemzetközi repülőterére. Igen, nemzetközi repülőteret mondtam, mert tudod a világ minden tájáról, érkeznek itt emberek ebbe a komor kis városba. Ahogy bejelentkeztem az utolsó apartman hotelba, észrevettem, hogy ők rendezik meg az év legfontosabb eseményét, az éves Önsajnálati partit. Nos nem akartam kihagyni ezt a rangos társasági eseményt, mert a város legtöbb vezető személye is ott lesz. A díszvendég a Tett család, tudod a tennem kellett, volna, tettem volna, és tehettem volna. Aztán jön az Álmok család, tudod volt egy álmom régen és társai. Aztán a Lehetőség család is jönni fog, az elszalasztott és elveszített lehetőségek. A legnagyobb család a Tegnapok. Mindegyiknek szomorú története van! Aztán a széttört álmok is biztosan megjelennek majd. Az ő hibájuk volt is biztosan mesél majd nekünk mindenféle történeteket és kifogásokat arról, hogy hogyan ment tönkre az életük. Mindegyikőjüket hangosan megtapsolja majd a nem az én hibám, és anem tehettem róla. Tehát, hogy rövidre fogjam, végül elmentem erre a lehangoló partira, tudva, hogy igazából semmi haszna nem lesz az egésznek. Szokásos módon nagyon lehangolt lettem, de ahogy végig gondoltam a múltbéli bukásaim történetét, rájöttem, hogy ezt az egész utazást és a folytatólagos önsajnálatban tocsogást, csakis és egyedül én tudom megszüntetni. Felismertem, hogy nem kell ott lennem, nem kell csüggedtnek lennem. Egyfolytában egy dolog járt az eszemben, az hogy a tegnapot nem tudom megváltoztatni, de arra meg van az erőm, hogy a mai napot csodálatossá tegyem! Én lehetek boldog, örömteli, bátorsággal teljes, lehetek bátorító. Ennek tudatában otthagytam a Sajnálkozás várost, és nem hagytam hátra semmilyen kézbesítési címet. Sajnálom a múltban elkövetett hibáimat, de lehetetlen lenne meg nem történté tenni őket. Ezért aztán, ha azt tervezted, hogy visszatérszSajnálkozás városba, kérlek, töröld a foglalásodat. Ehelyett utazz el egy új helyre, amit úgy hívnak újrakezdés! Annyira tetszik ez a hely, hogy már itt van az állandó lakhelyem. A mostani szomszédok, megbocsátok magamnak és az új kezdet, nagyon sokat segítettek nekem. Egyébként, itt nem kell nehéz csomagokat cipelni, mert a terheket levették a vállamról, még érkezéskor. Isten áldjon meg, ahogy ezt az új várost keresed! A szívedben található, és ha megtalálod, keress meg engem is, a Képes vagyok rá utcában lakom! (Joyce Meyer)
Forrás: Orovecz Gyula Facebook