Nem növekedünk addig Istenben, amíg nem kezdjük el Őt hallani:
"...nem csak kenyérrel él az ember, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik." (5Mózes 8:3)
Nem kérdés, hogy Isten szól hozzánk az írott Ige (a logos) által, ami Isten gondolatait és akaratát tartalmazza. A Szentírás valóságos aranybánya, amely az élet minden területét magába foglalja.
Olvasni egy könyvet egy dolog. Egészen más dolog azonban megismerni a szerzőt. Ameddig a Szerző, a Szent Szellem, elevenné nem teszi az Igét, addig az csak nyomdafesték a papíron. A Szent Szellem segítsége nélkül nem tapasztaljuk meg az életnek azt a folyamát, ami az írott Igén keresztül árad ki.
A lelkes keresztény sokszor buzdít más hívőket így: "Merülj bele az Igébe!" Teljes szívemmel egyetértek. Hozzátehetném azonban, hogy: "Engednünk kell, hogy az Ige is belénk hatoljon". Azt gondoljuk, hogy odamegyünk az Igéhez és majd megvizsgálgatjuk, de hamarosan arra jövünk rá, hogy az vizsgálja a mi szívünket és indítékainkat.
Amikor valóban elkezdjük a Bibliát tanulmányozni, nem sokkal az olvasás elkezdése után rájövünk, hogy Isten szeret beszélgetni az Ő népével. Világosan beszélgetett tanítványaival, mielőtt még azok a könyvesboltban Újszövetséget vásárolhattak volna. A Szent Szellem képes volt az élet Igéinek közvetítésére.
Köszönet Istennek az írott Igéért. De az írott Ige azt is elmondja nekünk, hogy Isten sokféle módon akar szólni hozzánk, és személyes utasításokat és vezetést fog adni nekünk minden dologban, ami érinti életünket. Némelyek azt állítják, hogy nincs szükségünk a Szent Szellem ajándékára vagy az imádás újszerű kifejezéseire, csak az Igére. De amikor megnézzük az Igét, az tele van a Szent Szellem ajándékairól és az imádásizgalmas valóságáról szóló példákkal. Csak olvassuk az Igét, vagy elkezdjük végre hinni is?
Mennyire hűséges Isten mindannyiunkhoz! Keresztény életünk kezdetén alig nyitottuk ki a Bibliát, máris úgy tűnt, hogy egy igevers szinte "kiugrik a lapról". Felbecsülhetetlen értékűek ezek a tapasztalatok, amelyekből Isten kegyelmesen sokat adott (és még ma is ad), ugyanakkor arra is hív minket, hogy még bensőségesebben ismerjük meg Őt.
Dávid azt mondta:
"Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem." (Zsoltárok 25:4)
Megtanulhatjuk megismerni Isten útjait, és bensőséges viszonyban lehetünk Vele. Ahogy egy férj és feleség is egyre jobban növekszik egymás megismerésében, mi is növekedhetünk Isten megismerésében, és bizonyos helyzetekben megtudhatjuk gondolatait. Isten ismerete többet jelent annál, hogy évente egyszer végigolvassuk a Bibliát, vagy megdöbbentő mennyiségű igeverset bemagolunk.
Az élő Ige
Nekünk, keresztényeknek, nemcsak az írott Igével kell élnünk, hanem az Élő Igével is.
"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik". (5Mózes 8:3; Máté 4:4)
Az élő Igével való élés a kereszténységnek olyan területe, amit az egyháznak még fel kell fedeznie és meg kell értenie. A kereszténység több, mint a Bibliába vetett hit, több mint az, hogy egyetértünk egy jó doktrínával és igaz életet élünk. A keresztény élet a Szent Szellem hangjának meghallása és a Vele való beszélgetés. Isten mindenkori és kiáradó Igéjének meghallása és az aszerint folytatott élet.
Alapvető igazság az, ami fölött az egyház elsiklik és amit nem alkalmaz eléggé, hogy a kereszténység jóval több, mint egy csokor hiedelem. Ez egy személyes szövetség Istennel Jézus Krisztus által. Ez a szövetség pedig ígéretet ad a Szent Szellemmel, az Újszövetség karmesterével való közösségre és beszélgetésre.
A Szent Szellem hangjának meghallása a legnagyobb kaland, amit az ember megismerhet. Sok keresztény mégis hanyagul kezeli azt a nagyszerű tényt, hogy Istennel buzgó beszélgetésben élhet.
Kit érdekel a régi újság?
Jó dolog egy napilapot olvasni, de milyen értéktelen lesz az az újság egy-két nap múlva! Senkit sem érdekel, mert a hírei már régiek. Hasonlóképpen minden hívőnek szükséges naponta meghallani, mit mond a Szent Szellem. Mi olyan Istent szolgálunk, aki szól hozzánk. Amikor pedig meghalljuk, amit Ő mond, ez életet ad csontjainknak és erőt szellemi emberünknek.
Szomorú, de meglopták az Úr Jézus Krisztus Egyházát az Istennel való mindennapos beszélgetés e csodálatos felismerésétől. Ehelyett a kiáradó életet folyton halott hagyományokkal vagy testies vallásossággal helyettesítették.
Minden keresztény számára az élő Ige meghallásának kellene lennie a legfontosabb dolognak. Meghallani, mit üzen a Szent Szellem az életünk, a helyi gyülekezet vagy Krisztus Teste számára: ebben van az élet. Az Ő szavainak meghallása életet hoz.
"A Szellem az, a ki megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem és élet." (János 6:63)
A Szent Szellem az Életadó. Senki más nem képes életet adni.
Nem elég csak egy találomra kiválasztott bibliai szakaszról prédikálni. Azt kell prédikálnunk, ami Isten szívén van arra a bizonyos időpontra nézve - ami Isten élő szava. Amikor a saját választásunk szerint prédikálunk, Isten élete nem fog átáradni szavainkon keresztül. Sok prédikátorból favágó lesz. Mivel nem hallják a Szent Szellemet, egy "régi" üzenetet darálnak. Üzenetük nem rossz vagy hamis, csupán élettelen, mivel nem Isten szívéből származik az adott percre, és idejétmúlt.
Minden kereszténynek, különösen a szolgálattevőknek a számára az a legfontosabb, hogy a kellő árat megfizetve időt szánjanak az Istenre való figyelésre. A Szent Szellemre való ráhangoltságot semmi sem helyettesítheti. Mindegy, milyen sikeresnek érzed magad, az Isten trónjától kiáradó életet nem lehet utánozni.
Zajszennyezettség
Az ellenség egyik legördögibb fogása a zajszennyezés. Ha a Szent Szellem hívogatja az elveszett lelkeket és ha a keresztények Isten hangját akarják hallani, ez azt jelenti, hogy heves harc dúl a fülükért. A szellemi világban háború tombol. Az ördög a figyelmedért küzd. Pont úgy, ahogy az üdítő vagy hot dog árusok versengnek a pénzedért, az ellenség ugyanúgy "verseng" Istennel a figyelmedért. Csata folyik.
Amíg Isten türelmesen várja, hogy mindegyikünk közeledjen Hozzá és megfizesse az árat: időt szánjon az odafigyelésre, az ördög mindenféle szenzációs és figyelemelterelő dologgal igyekszik elkábítani minket, hogy elménket és szívünket más dolgok kössék le.
Évtizedekkel ezelőtt a televízió még nem létezett. Aztán néhány évvel ezelőtt még csak éjfélig volt adás. Most a kábelen és egyéb technikai csodákon keresztül a televíziót napi 24 órán át számtalan csatornán nézhetjük.
Az elveszetteket, ahogy a keresztényeket is, folyton zaj árasztja el. A tévék, videók, magnók, CD-k, rádiótelefonok, számítógépek és a technikai fejlődés minden egyéb terméke verseng a figyelmünkért.
Az ördög módszere az, hogy állandóan elárasztja lényünket földi információkkal és zajjal, és ezáltal eltereli figyelmünket és gondolatainkat Istenről. A világ és annak ingerei semmit sem tudnak adni a szellemi embernek.
Isten Királysága nyilvánvalóan csak egy módon működik: "az ember minden igével él, ami Isten szájából származik". Isten Országában győzelmesen és természetesen élni csak úgy lehet, ha az emberek a Királyra figyelnek.
A Szent Szellem hangja
A tények alapján kevés keresztény ismeri és tudja felismerni a Szent Szellem hangját. Isten mindig kész szólni népéhez, de hangját sokszor nem ismerjük fel, mert nem értjük meg, hogy a Szent Szellem hogyan szól.
A legnagyobb képesség, amit egy keresztény valaha is elsajátíthat, az az, hogy megtanulja meghallani Isten hangját. Jó szándékú keresztények Isten Országára vonatkozó döntéseket hoznak, amelyeket emberi, nem isteni nézőpontból vezetnek le. Ezeket a döntéseket gyakran különböző információk és a logika alapján hozzuk meg, nem annak az ismeretnek az alapján, amit a Szent Szellem ad a hívőnek.
Biztos, hogy mindenki látott már példákat arra, amikor emberek arra hivatkozva, hogy Isten szólt hozzájuk, visszaéléseket követnek el. De az teljesen normális dolog, ha keresztényként olyan intim közösségben járunk Istennel, amely képessé tesz minket arra, hogy nap mint nap meghalljuk az Ő hangját. Jézus nem azt mondta, hogy az Ő juhai kazettákat fognak hallgatni, könyveket fognak elolvasni, vagy igeverseket fognak megtanulni kívülről, noha mindezek jó dolgok, hanem ezt mondta:
"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem." (János 10:27.)
Belső hallás
Amikor feleségemmel az Úr előtt álltunk, hogy a szolgálat minősége javuljon Krisztus Testében, a Szent Szellem ezt mondta: "Amikor a szolgálókat nem a Szent Szellem vezeti, akkor a cselekedetekre helyezik a hangsúlyt".
Jézus könyörülettel telve, de határozottan azt mondta Mártának:
"Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel. De egy a szükséges dolog, és Mária a jobb részt választotta, mely nem vétetik el tőle." (Lukács 10:41-42.)
Mártának szüksége volt arra, hogy hasznosnak és elfogadottnak érezze magát. Nem hallotta a szívében a Szent Szellemet. Azok az emberek, akik nem hallják az élő Igét, mindig teljesítményközpontúak lesznek, és belső fájdalmukat vallásos tettekkel próbálják meg csillapítani. Semmi rossz nincs a keresztény munkában és abban, ha szolgák vagyunk Isten házában, de mindezt a helyes indítékokkal kell tenni. Mártának szüksége volt arra, hogy szükség legyen rá. Mivel nem hallotta a Szent Szellemet és nem volt közösségben Vele, hiányzott szívéből a békesség. Küszködött azért, hogy a szolgálat által beteljesülést nyerjen.
Valami történik, amikor elkezdjük Isten hangját meghallani. Békességet és nyugalmat kapunk. Eltűnnek gyötrő kétségeink, hogy vajon elégedett-e velünk Isten. Azt sem érezzük már, hogy "túlóráznunk kell", ha el akarjuk nyerni Isten jóindulatát.
Isten hangjának meghallása nem egy lehetőség a sok közül, és nem is egy néhány kiválasztottnak fenntartott jelenség. A Szent Szellem hangjának megismerésére nagyobb szükség van ma, mint bármikor valaha.
Isteni vágy
Nem kérdéses, hogy Isten egy új és izzó vágyat ébreszt a hívők szívében mindenütt, hogy még bensőségesebben ismerjék és hallják Őt. Az emberek meg akarják ismerni Istent. Isten az Ő bölcsességében megengedi, hogy "megízleljük" a szárazságot azért, hogy elég kétségbeesettekké váljunk az élő víz kereséséhez. Sokan félreértelmezik a szárazságot, és úgy elbátortalanodnak, hogy teljesen abbahagyják Isten keresését és még gyülekezetbe sem járnak. Isten azonban arra vágyik, hogy kétségbeesésünkben belépjünk az Ő hangja meghallásának egy új és friss dimenziójába. Igazi változás mindig akkor áll be, amikor már belebetegedtünk abba, ahol vagyunk. Az ehhez hasonló száraz időszakok után lő ki minket a Szent Szellem önmaga megismerésének egy új dimenziójába.
"Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek." (Máté 5:6.)
Az önmagukhoz őszinte hívők elismerik, hogy belefáradtak már abba, hogy erejüket bármi másra pazarolják, mint amire Isten elhívta őket. Itt az ideje felismernünk, hogy mindegyikünknek más az elhívása, és nem kell ezermesternek lennünk az Isten Országában felmerülő minden elképzelhető problémában. Ha kötelességünknek érezzük, hogy megpróbáljunk olyan területeken tevékenykedni, amelyekre nincs elhívásunk, megtelünk bűntudattal és elégedetlenséggel.
A keresztényeket túl sokáig a bűntudat motiválta ahelyett, hogy a Szent Szellem kenete szerint mozdultak volna. Ahogyan mindnyájan alávetjük magunkat Isten elhívásának, Isten minden résznek beteljesedést ad saját feladatának végzésében.
"Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére." (Efézus 4:16.)
Pál kijelentette, hogy futását elvégezte (2Timóteus 4:7.) Én nem irigylem az ő futását. Én azt a futást akarom elvégezni és beteljesíteni, amire Isten engem elhívott. Ebben a futásban fogom megtapasztalni Isten kegyelmét és a beteljesedést.