Az elvárás erőt von ki Istenből:
"Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat, jó reggel készülök hozzád és vigyázok." (Zsolt. 5:4.)
Isten hangja meghallásának egyik legfontosabb kulcsa, hogy életünk tele legyen elvárással Vele szemben. Az elvárás húzólag hat a Szent Szellemre, ahogy egy elektromos gép konnektorba dugott hálózati csatlakozója áramot von ki a vezetékből. Isten iránti elvárással kell élnünk napi 24 órán át, mert Ő mindig bennünk él.
Így kell Istenre tekintenünk. Ő hajlandó életünk minden percében beszélgetni és együtt lenni velünk, és olyan közel van hozzánk, mint a saját lélegzetünk.
Igen, Isten beszél. Folyamatosan. A rádióadók is szüntelenül sugároznak, de vevőkészülék nélkül semmit sem hallunk. A keresztényeknek ki kell fejleszteniük vevőkészülékeiket (emberi szellemüket), amiket ráhangolhatnak a Szent Szellem adójára.
Isten hangja meghallásának nem ritka, vagy az életben egyszer előforduló dolognak kellene lennie. Nagyon valószínű, hogy nem hallható hang lesz (noha némelyek azt állítják, hogy hallották már Isten hallható hangját). Ha Isten hangját csak akkor hallanánk, amikor az hallható, ez szinte biztos jele lenne annak, hogy Ő a templomon kívül lakik, nem belül.
Ha azt állítanánk, hogy Isten mindig hallhatóan szól hozzánk, ez az Ő egyik alapvető törvényét szegné meg gyökereiben. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsidók 11:6.). Nem kell hit ahhoz, hogy egy hallható hangot halljunk vagy engedelmeskedjünk neki. Ahhoz viszont hit kell, hogy figyeljünk a Szent Szellem halk és szelíd belső hangjára és bizonyságtételére. Fegyelem kell ahhoz, hogy csendre intsünk mindenféle figyelemelterelő tényezőt, amíg Istenre várunk.
Az Úr végül is arra vágyik, hogy figyelő életet éljünk. Hogyan lehet bárkinek is sikeres szolgálata (Isten szempontjából sikeres) anélkül, hogy folyamatosan hallaná a Szent Szellem hangját és beszélgetne Vele?
Vezess naplót!
Ahhoz, hogy elkezdjünk Isten iránti várakozással élni, szükségünk van egy jegyzetfüzetre, hogy dátum szerint feljegyezhessünk mindent, amit Ő mond. Mindegy, milyen egyszerűnek tűnik az üzenet; egy felkent gondolat, valami, amit egész éjszaka hallani véltél, egy feledhetetlen álom, egy benyomás, vagy egy mondat, egy kifejezés, ami átsuhant a szellemeden, mindezt érdemes feljegyezni.
Miért jegyzeteljünk? Mindenekelőtt ez elvárásunkat jelzi. Elvárod, hogy Isten szóljon hozzád. Az elvárás erőt szív ki Istenből. Mindig, minden időben élj várakozásteljesen! Hidd, hogy Isten szól hozzád, és akkor szólni fog.
Másodszor: meg fogsz lepődni azon, milyen gyorsan elfelejted az Istentől hallott gondolatokat. Például, az éjszaka közepén talán felébredsz egy mondattal vagy gondolattal, ami szellemedben nagyon jelentőssé válik. Tudod, hogy fel kellene kelned, hogy leírd, de elméd azt mondja, hogy még reggel is emlékezni fogsz rá. Mit gondolsz, mi történik? Eljön a reggel és emlékszel, hogy le kell írnod a gondolatot, de a gondolatot elfelejtetted. Miért? Abból, amit Isten mond, semmi sem az értelmed vagy a gondolkodásod terméke! Ez igaz minden közlésre, amit az Úrtól kapsz. Az Úr hangja sosem az agyad terméke. Akármilyen úton jut el hozzád az Ő hangja, az mindig kikerüli gondolkodási folyamataidat és szellemedbe érkezik.
Ezért bölcsen és jó sáfárként jegyzetelnünk kell, hogy visszakeressük, mit mondott Isten korábban. Voltak esetek, amikor világosan hallottam az Urat. Mégis, talán egy hónap múlva, amikor újra elolvastam füzetemben, miket mondott, némely leírt dologra egyáltalán nem emlékeztem, de saját kezemmel írva ott állt! Nyilván szellemem kapta meg, agyamba viszont nem jutott el.
Máshonnan megközelítve: megvizsgálhatjuk, hogy egy "gondolatot" Istentől kaptunk-e azáltal, hogy megfigyeljük, "hogyan" jött a gondolat. A Szent Szellem "pottyantotta" belénk, vagy csak elménk gondolatainak egy része volt? Amikor az Úr egy "tudást" "beleejt" a szellemünkbe, annak általában semmi köze sincs ahhoz a gondolatmenethez, ami elménkben akkor lejátszódik. Isten hangja (ha visszaidézzük) valójában félbeszakította gondolatainkat.
A nap első perceiben hangolódj rá!
Az agy Isten csodálatos ajándéka, de Ő szolgának, nem úrnak teremtette. Ezért, amint az Úrral járunk, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy éppen az értelem akadályozhatja, hogy a Szellem áradása, Isten hangja eljusson hozzánk. Elménket tulajdonképpen arra képezzük, hogy legyen éles, tevékeny, megerőltetett, elemző, vállalkozó stb.
Isten a végső értelem. Amikor azonban a Szent Szellemre való odafigyelés fegyelméről van szó, az elmét elterelheti a "zajszennyezés", ami meghiúsítja az Istentől való hallást, mintha ketten megpróbálnának halkan beszélgetni, miközben valaki mellettük zongorát püföl.
A jó hír az, hogy a tudatos elme szokott aludni, éppen úgy, mint a test többi része. Amikor testünk elszunnyad, elménk is kikapcsol. Talán ezért hallják az emberek Istent álmukban. Isten könnyebben eljut hozzájuk, amikor alszanak!
Milyen izgalmas, hogy minden nap, a felébredés utáni első percekben, amikor az elme még friss és éppen eszmél fel az álomból, a Szent Szellem szól hozzánk. Mintha kihasználná az agy elővigyázatlanságát, azokban az első másodpercekben és percekben (ha odafigyelünk), halljuk az Úr szavát. Használjuk fel ezt az időt arra, hogy beállítjuk szellemi fordulatszámunkat egész napra! Szánj időt az Úrra való odafigyelésre, hogy meghalld a napiparancsot önmagadra, családodra és a Királyság szükségleteire vonatkozóan! Isten természetesen a nap bármely szakában szólhat, de segít, ha hozzászokunk az Ő hangjának meghallásához azáltal, hogy korán reggel ráhangolódunk. Ha a napot azzal kezdjük, hogy összes tennivalónkat végiggondoljuk, elménk megpróbálja kiötleni a megoldásokat és kizárjuk Istent gondolatainkból. Ha Őrá összpontosítunk, Ő szólni fog hozzánk és irányítja napunkat.
"Fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok." (Ézsaiás 50:4.)
Én ugyanezt tapasztaltam elalváskor. (A Szent Szellem folyamatosan szól, a mi hallási képességünk viszont változó.) Amint elmém lazítani kezd, gyakran hallom, hogy az Úr mond valamit. A szellem akkor is éber, amikor az elme ki-kihagy. Természetesen, amit fejlődünk az Úr meghallásában, megtaníthatjuk elménket megfegyelmezni, hogy "álljon félre", amikor valamilyen ügyben az Úr véleményét akarjuk hallani.
Tehát soha ne feküdj le úgy, hogy nem teszel jegyzetfüzetet és tollat az éjjeliszekrényre, mert sosem tudhatod, mikor fog szólni hozzád Isten! Ha felkészült vagy, csak kinyújtod a kezed és feljegyezhetsz bármit, amit hallasz. Ez az Istennel szembeni várakozás és hit cselekedete. Kérd Őt, hogy szóljon hozzád! Higgy Benne!
Elvárás
Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a várakozás szükségességét. Ez nemcsak Isten meghallásának, hanem a csodatévő erőnek is kulcsa.
Elvárásunk Isten jelenlétét követeli, és erőt von ki Belőle. Ha nincs bennünk elvárás, nincs hitünknek min nyugodnia, és Isten nem tud többet tenni, mint amennyire nézve a hitünket kifejezzük.
A várakozás két ellensége az önmagunkban való elégedettség és a figyelem elterelődése.
Az önmagunkban való elégedettség arra figyelmezteti Istent, hogy nem kérünk többet. Ez a: "Ne hívj fel, majd én hívlak" magatartás. Isten nem tör be az önmagukkal elégedettek kis világába. Nem is tud. Éppen annyira nem, mint amennyire egy teli pohárba nem lehet több vizet önteni. Isten nem tud többet adni annak, aki tele van.
A figyelmünket elterelő tényezők betolakodó jellegűek, és a lényegtelen dolgok kötelékében tartanak minket. A szórakozott szentek életében nincs ott a várakozás Isten felé, mert idejüket kisebb dolgok kötik le.
Az elvárás azonban az a kulcs, amely nyitja a mennyei raktár ajtaját, és lehetővé teszi, hogy Isten szóljon hozzánk. Soha ne imádkozz elvárás nélkül! Az elvárásod tudatja Istennel, hogy választ vársz. A várakozó szívnek Ő mindig hűségesen válaszol.
Az elvárás a Szent Szellem szentek közötti mozdulásának a kulcsa. Amikor a szentek várakozó szívvel gyűlnek össze, a Szent Szellem válaszként megmozdul, akárki szolgál is a közösség előtt. Azok, akik semmit sem várnak, sosem távoznak csalódottan.
Akarod hallani Isten hangját? Élj várakozásteljesen! Imádkozz elvárással! Figyelj várakozásteljesen! Fogod hallani az Ő hangját.
Forrás: https://mek.oszk.hu/