(Egy volt kábítószeres története)
Éppen kinyitottam volna az éjjelnappali üzlet ajtaját, amikor észrevettem, hogy két autó fénye vakít az üvegajtón keresztül a szemembe. Egy pillanatra megijedtem. Ajtók csapódását hallotta, majd lépéseket, amelyek egyre gyorsabban közeledtek felém. Tudtam, hogy már nem menekülhetek. Megfordultam: legalább hét-nyolc ember jött felém és körülvettek. Néztem, hátha mégis eltudok menekülni valamerre, de ez eredménytelennek látszott. Hamar megtudtam mi a szándékuk. Pénzt követeltek, meg fenyegettek és azt mondták, ha nem fizetek, akkor tönkretesznek, nemcsak engem, hanem a családomat is. (valójában területharcról volt szó). Az egyik autóba próbáltak betuszkolni, azzal a szándékkal, hogy egy kicsit megkocsikáztatnak. Tudtam mivel jár az ilyen, jól összevernek és valamilyen lakatlan helyen kidobnak. Hála Istennek ezuttal sikerült megszöknöm, de olyan napok következtek, amelyek tele volta rettegéssel. Már nem az első alkalom volt, hogy a kábítószer miatt ilyen helyzetbe kerültem. Elgondolkodtam, hogyan is juthattam ilyen mélyre, hogy még a szeretteim életét is kockára tettem?
Aránylag normális családban nőttem fel. Szüleim hívők voltak és gyermek Biblia-körre is járattak, azzal a szándékkal, hátha ragad rám a koszon kivül is valami. Nem tudtam még akkor, hogy életemet mennyire fogják befolyásolni majd ezek az úgynevezett hittanórák.
Szüleim kilenc éves koromban elváltak, ami nagy lelki sebet okozott. A válóper kapcsán engem is beidéztek a bíróságra. Még tíz éves sem voltam akkor. Mindíg csak azt kérdezték: kihez akarok kerülni? Én meg csak azt tudtam válaszolni: nem akarom, hogy elváljanak a szüleim! Sajnos mégis megtörtént. Átyámmal együtt. Nagyon rossz volt látni, hogy teljesen külön élünk édesanyámtól, és hogy ő egyedül van. A családi fészek, amely a biztonságot jelentette számunkra, most egy bírósági végzés által semmivé lett. Apám reggeltől estig dolgozott, és általában a nagymamához vitt minket, amikor nem volt otthon. Tinédzser koromban rájöttem, hogy konkrét életcélom nincs. Egyre több problémával kellett megküzdenem, és mivel nem volt biztos hátterem, így könnyen nyitottá váltam a világ adta lehetőségekre. Eljártam szórakozni, ahol természetesen hasonló barátokra leltem, mint amilyen én voltam. Vágytak valamire. Talán arra, amire én: a család melegére, vagy csak arra, hogy elismerjék őket. Ha jól emlékszem az alkoholt 15 éves koromban próbáltam ki először. Tele voltam gátlásokkal, és a pia segített feloldani ezeket a feszültségeket, és megtettem olyan dolgokat, amiket amúgy nem tettem volna meg. Egyre többet jártam szórakozni, és voltak hétvégék, amikor nem aludtam otthon. Alkoholizálások és csajozások jellemezték ezeket az éveimet. Pár év telt el így és rájöttem, hogy ez sem tesz igazán boldoggá. Valami másra vágytam. Alig múltam el tizennyolc éves, máris bevittek a seregbe. Azt hittem megnevelnek, de ez sem jött be igazán. A piához könnyebben hozzájutottam, mert majdnem mindenki ivott, és a csajok jobban buktak az egyenruhás fiúkra, így volt alkalom, amikor egyszerre két lánnyal is jártam, ami akkor még nem nagyon zavart engem. Amikor leszereltem, nem tudtam igazán, mihez kezdjek. A szakmámban (elektroműszerész) nem akartam dolgozni, így próbáltam olyan munkát szerezni, amit igazán szeretek. Meg is találtam: gyerekkorom óta szerettem fotózni és ezt kihasználva esküvőkre jártam és egy-két neves újságnak is sikerült fotóimat eladni. Úgy éreztem, megtaláltam életem értelmét, dolgozni fogok, lesz családom, házam és boldogan élek míg meg nem halok. Fotós pályafutásom egyre jobban ívelt felfelé, pénzem is egyre több lett. Láttam munkám gyümölcsét....De húszéves koromban egy nyári estén egy diszkóban, ami ugyanolyannak tűnt mint akármelyik buli este—mégis valami olyan történt velem, ami életemet egészen más irányba fordította. Az egyik legjobb barátom kezembe nyomott egy tablettát, és azt mondta: Ettől jól fogod érezni magad. Minden gátlásod eltűnik. Pár órán keresztül olyan boldog leszel, mint még soha! Kicsit be voltam piálva, ezért könnyen hajlottam arra, hogy kipróbáljam. Ekkor valójában még nem tudtam mit is fogadok el. A hatás nem semmi volt! Tényleg jól éreztem magam, és amikor hazaértem, még mindíg táncoltam a szobámban-ez az Extasy egyik hatása-ugyanis nem tudtam abbahagyni. Hogy miért nem? Később tudtam meg, hogy ez az este volt az első találkozásom a droggal. Összegezve: nem volt szörnyű, sőt jól esett, hogy rövid időn belül, többször boldognak éreztem magam. Ami aggasztott, az a tudat volt, hogy drogot fogyasztottam. Szüleim mindíg tiltottak, bár ők sem tudták, milyen is lehet valójában a kábítószer, csak mindíg azt hangoztatták, hogy szörnyű és az első adagtól függő lesz az ember. Hónapok teltek el és nem kellett az a bizonyos boldogságserkentő. Tulajdonképpen el is felejtettem egy kis időre. Azonban, nem tudom miért—a gyerekkori sebeim, a szüleim válása, nem hagyott nyugodni. Egyre többet foglalkoztatott, miért váltak el. Azt mondtam nekik, hogy még mindíg vissza lehetne csinálni, próbálják meg, de mindíg nemleges választ kaptam, s ezt nem értettem meg. Úgy éreztem, hogy nem is szeretnek igazán, mert elváltak, és nem nézték, mekkora sebet okoznak ezzel nemcsak nekem, hanem bátyámnak is. Húszévesen egyre inkább rájöttem, mennyire kevés szeretetet kaptam. Vágytam az igazi családi melegségre. Szokásos hétvégi bulimra indultam, és barátaim megint felkínálták a “boldogságserkentőt”. Így gondolkodtam: Ha eddig nem is volt szükségem rá, de most van!
Elfogadtam. Ismét jól éreztem magam. Bemeséltem magamnak, hogy az Extasy nem is olyan drog. Később jöttem csak rá, hogy a drog csupán álboldogságot ad. Havonta egyszer beanyagoztam. Kis idő múlva már minden hétvégén ezt tettem. Szépen fokozatosan ez lett az életem középpontja. Mindent rajta keresztül néztem. Eladtam mindenemet és csak drogra költöttem. A jövőbeli terveim csődbe jutottak. Amiket eddig szépen fokozatosan elértem, azokat most hagytam kicsúszni a kezemből. Régi jó barátaim a drog miatt elhagytak-vagy én hagytam el őket? És helyette drogos haverjaim lettek, ami sajnos törvényszerűség, mert drogos csak drogos mellett érzi jól magát. Amikor édesanyám rájött, hogy anyagozok, elköltöztem otthonról. Egyedül laktam, és megkezdődött az igazi drogos életem, szülői kontroll nélkül. Már nemcsak Extasy-t szedtem, hanem Speed-et, LSD-t, Marihuánát, és Hasist is. Több mint 15 Kg-ot fogytam. Nap mint nap belőttem magam és utáltam lejönni a cuccról. Nappal aludtam, éjjel pedig anyagoztam. Szervezetem egyre jobban telítődött, és ahogy a drog diktálta, egyre több kellett. Sokszor eszméletlen állapotig sanyargattam magam, és egy idő után már keményebb drogra kellett váltanom. (Heroin, Kokain) Sok pénz kellett, és ezt csak csibészséggel tudtam megszerezni. Ekkor már több mint egy éve drogoztam, és ezt az időt a rettegés, a félelem, és a céltalanság jellemezte. Nem tudtam aludni. Mindíg féltem valamitől. Senkiben sem bíztam meg, és anyám is azzal fenyegetett, ha nem hagyom abba feljelent, és bezárat a börtönbe. Testileg, lelkileg, sőt idegileg is kikészültem. Éjszakánként arra ébredtem föl, hogy van valaki a szobámban. (Nem embrtől féltem. Megéreztem a Gonosz jelenlétét.) Egyre jobban rettegtem. Szerettem volna abbahagyni, és hátat fordítani az egésznek, de nem bírtam. Bár mondták nekem, de mégse gondoltam arra, hogy az egyszerű kipróbálástól ilyen könnyen kábítószeres lesz az ember. Azt meg végképp nem mondta meg senki, hogy lehet abbahagyni. Többször megpróbáltam, de mindíg mélyebbre sűllyedtem vissza. Ebben az időben a hét közepére újból és újból hatalmába kerített egy félelmetes élmény. Éjszakánként arra ébredtem, hogy ismét ott a Gonosz jelenléte. Ahogy felültem , azt vettem észre, hogy félig-meddig kiléptem a testemből-én ülök, a testem meg ott fekszik mögöttem...Még életemben nem féltem annyira, mint ilyenkor. Egyszer odáig jutottam, hogy majdnem elhagytam teljesen a testemet. Megéreztem, hogy a gonosz teljesen a hatalmába kerített. Ha nem kapok valahogy segítséget—elvesztem! Kibírhatatlan volt a félelem, annyira, hogy már az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Kétségbeesetten kerestem a menekülés útját! Ekkor valahogy eszembejutott az egyik gyermekkori biblia óra. Ott azt mondták, ha Istenhez kiáltunk és tőle kérjük a segítséget, akkor megsegít. Utolsó kapaszkodószálként felkiáltottam: Isten, ha te valóban létezel, akkor segíts! És megtörtént. A hónapokon keresztül tartó félelem abban a pillanatban megszűnt. Éreztem valamit, amit akkor még nem tudtam megfogalmazni. Valami olyasmit: van aki igazán szeret. Igen! Szeretetet éreztem. Elkezdtem sírni, és térdre rogytam. Megéreztem, hogy Isten közel tud kerülni az emberekhez. Nagyszüleimhez költöztem, akik keresztények voltak. Ők mindíg azt mondták nekem, hogy Jézus az, aki igazán tud segíteni nekem. Ő az, aki magára vállalta minden ember bűnét. Ő meg tud gyógyítani minden betegséget, és bármilyen rabságból képes megszabadítani. Már két éve drogoztam, és még soha nem hallottam ennyire, mint most Jézus Krisztus hívását. Nem a fülemmel, inkább a szívemben éreztem valóságosan. Tudtam, hogy meg akar szabadítani, és hozzá imádkoztam. Kértem bocsássa meg a bűneimet és szabadítson meg a kábítószer rabságából. Sírtam és örültem egyszerre, amikor megéreztem az Ő szeretetét. A csoda megtörtént. Már majdnem három év telt el 
azóta, hogy megszabadultam a drog kötelékéből. Az életem rendeződött, szüleimnek megbocsájtottam, adósságaimat rendeztem. Ismét fotózom, és jelentkeztem a főiskolára miután leérettségiztem. Mindez Jézus Krisztus valóságos segítségével történt. Nagyon sok embernek ártottam korábban, akiktől most bocsánatot kértem. A szeretetet, amit Istentől kaptam, azt adtam tovább. Isten rám bízott olyan embereket, akiknek szükségük van a szabadulásra. Elmondom mit tett Jézus az életemben. Bizonyságot teszek börtönökben is. Tudom, hogy ők olyan emberk, mint amilyen én voltam korábban. Ők is megváltozhatnak, ha akarnak, és elfogadják a segítséget. Hogy miért teszem? Tudom, hogy az élet értékes, és hogy ajándékba kapja az ember Istentől!
A kábítószer nélkül még sokkal boldogabb vagyok. Amíg a kábítószer a halál felé vitt, addig Jézus Krisztus az örök élet felé!
Nemtudom, hogy milyen érzések és gondolatok támadnak benned történetem kapcsán. De azt tudom, hogy Jézus Krisztus valóságos személy Nem tudom, hogy neked milyen problémáid vannak: talán drogozol, vagy az életed kilátástalan, vagy éppen beteg vagy, de azt tudom és hiszem, hogy Jézus akar neked most segíteni. Most! Ő csak azt kéri tőled, hogy szólítsd meg! Rajtad áll, hogy elfogadod-e a segítségét. Ha igen, akkor hidd el, hogy a te életed is jó úton fog haladni és boldog lezsel!