Szeretet
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.” 1Korinthus 1:13.
Ez az egyik legismertebb igeverse a Szentírásnak. De biztos vagyok abban, hogy Isten ma is komoly üzenetet ad nekünk ez által az ige által. Tudjátok sokszor tapasztaltam azt, hogy az igehirdetők úgy prédikálnak, hogy nem mondják el, mit üzen az Úr! Ez a legnehezebb feladata egy igehirdetőnek. Magam is átéltem, hogy az Úr engem megfeddett, de a gyülekezetet dicsérte. Igét hirdetni könnyű. Mindennap olvassuk a Bibliát és kapunk üzenetet az Úrtól. Az viszont sokkal felelősségteljesebb és nehezebb, hogy Istentől kapjunk üzenetet a gyülekezet számára. A jelenések könyve 2. és 3. részeiben van egy félmondat, ami minden igehirdetőnek fontos kell, hogy legyen: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek!” Ez a fontos nekünk, Isten szolgáinak, mit mond a Lélek ma a gyülekezetnek. És ez a te felelősséged is, mit mond a Lélek neked ma.
A szeretetről fogok beszélni. Pál apostol itt néhány példát mond, amire büszke lehetne az ember. A korinthusi gyülekezet tekintetében igazán telitalálat volt az első igevers. Ott nagy keresztény „divat” volt nyelveken imádkozni. Erről a 12. és 14. részben olvashatunk részletesebben. Ma ezt leginkább a magukat karizmatikusnak vallók tekintik elmaradhatatlanul fontosnak. De Isten szemében nem több az, aki angyali nyelven tud imádkozni és nincs benne szeretet az embertársa felé.
Ha valaki próféta és hihetetlenül hatásosan is tud prédikálni, vagy hatalmas teológiai titkokat ismer, vagy olyan nagy hittel is rendelkezik, hogy az imádságára a Gellért-hegy „belegyalogol” a Dunába, de nincs benne szeretet, azaz ember semmi. Csak gondoljatok bele! Ha valóban találkoznánk ilyen lelkésszel, nem tisztelné mindenki Isten hatalmas szolgájaként? Sztár-prédikátor lenne. Mindenki az ő szavára figyelne. Őt kérdeznék meg a jövőről. Sok tízezer ember csatlakozna hozzá, és az övé lenne a legnagyobb egyház az országban. A hívei „tejben-vajban” fürdetnék, semmire nem lenne gondja. „Ő Isten egyik legnagyobb szolgálja!” Đ mondanák. De mennyire másképp látja az Úr. Lehet nagy és szenzációs keresztény szolgálatokat véghez vinni, de Isten nem ezt nézi. Ő azt nézi, mi van ennek az embernek a szívében. Van benne szeretet? Akkor jó! Ha nincs benne szeretet, akkor az az ember semmi. Ne döbbenj meg! Ez ilyen egyszerű. Isten így nézi az embert. Nemcsak a lelkészeket, hanem téged is. Nagy keresztény dolgok megtételére képes lehetsz, de ha nincs benned szeretet, akkor semmi vagy.
Isten mindig azt nézi, mi van a te gondolataidban, mik az indítékaid. Azt nem lehet mondani, hogy a tetteket nem figyeli az Úr, de Ő a gondolataid is ismeri. Erről beszél a Szentírás a Sámuel első könyvében: „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (16:7) Ez az Isten egyik tulajdonsága. Ő már a gondolataidat is tudja.
Például, valakire annyira megharagszol hirtelen, hogy adnál neki egy jó nagy pofont. Ez megfogalmazódik benned. Gondolatodban bűnt követtél el. Haragudtál, és pofont is adtál volna. De nem mindegy, hogy csak erre gondoltál, vagy meg is tetted valójában. A kettő között nagy különbség van. Ha megtetted, akkor bűnt követtél el és lehet, hogy testi sértésért feljelent a sértett. De Isten már a gondolatodat is látta, persze a cselekedeted is ha megtetted. Amíg csak gondolatban vétkeztél, elég az Úrtól bocsánatot kérni. Ha meg is tetted, akkor a sértettől is bocsánatot kell kérned.
Most pedig következik a harmadik dolog. Így szól az Isten Igéje: „És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.” (3.vers) Ha valaki szétosztja vagyonát a szegényeknek, vagy tűzhalált hal a kereszténységért, semmi haszna sincs abból, ha nincs benne szeretet. Egy kicsit más oldalról megközelítve, ha valaki úgy osztogat ételt, vagy ruhát, vagy pénzt, hogy közben nem szereti azokat, akiknek segít, nem kedves Isten előtt. Ha valaki úgy szenved mártírhalált, hogy közben gyűlöli az embereket, akik odajuttatták, nem tetszik Istennek. Jézus a kereszten függve így szólt: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács evangéliuma 23:34.) Ebben a mondatban is Jézus mérhetetlen szeretete mutatkozik meg. Nem szidta az embereket, nem kívánta a halálukat, hanem Istenhez könyörgött, hogy bocsásson meg nekik. Ez az igazi szeretet.