Néhányan azok közül, akik az alacsonyabb szinteken maradtak, kezdték felszedegetni az
ellenség nyilait, és visszalőttek velük. Ez súlyos hibának bizonyult. A démonok ugyanis
könnyedén félrehajoltak a nyilak elől, és a keresztények felé irányították azokat. Amikor
egy keresztényt eltalált a vádlás vagy rágalmazás nyila, azonnal a keserűség vagy harag
démona szállt a nyílra, és mérgét áldozatára ürítette. Ha egy keresztényen már két vagy
három ilyen démon volt a korábban meglévő büszkeség vagy önigazultság démonai
mellett, akkor maga is átváltozott a démonok torz képére.
A felsőbb szintekről mindezt tisztán láthattuk, de akik az alsóbb szinteken az ellenség
nyilait használták, semmit sem láttak az egészből. Csapatunknak közel a fele úgy döntött,
hogy feljebb kapaszkodunk, míg a többiek elhatározták, hogy visszamennek, és
elmagyarázzák a lejjebb lévőknek, hogy mi is történik. Ekkor azonban mindannyiunkat
figyelmeztettek, hogy menjünk tovább felfelé, és senki ne álljon meg, kivéve azt a
néhány harcost, akik azért maradtak ott minden egyes szinten, hogy bátorítsák a többieket
a továbbkapaszkodásra.