Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
– 2 Korinthus 5:17
Feltámadás. Mi jut eszedbe, amikor ezt a szót hallod? A legtöbben a múltra gondolnak. Az elgördült kőre. Az üres sírra. És a feltámadt Úrra.
Dicsőség Istennek, Jézus él!
Valamit azonban nem értünk teljesen: nem Ő az egyetlen, aki feltámadt. Mi is feltámadtunk!
Szellemileg akkor feltámadtunk, amikor Jézus Krisztust elfogadtuk az életünk Urának. Azon a napon feltámadtunk a halálból. A feltámadásod nagyobb része már megtörtént!
Gondolkodj el ezen. Amikor Jézust elfogadtad az életed Urának, Isten Szelleme szállt rád. Az Úr dicsősége költözött a bensődbe. És ez a dicsőség felemésztette a régi, bűnös embert, aki egykor voltál. Az az ember meghalt. És helyette egy új teremtmény született.
Igen, lesz egy nap, amikor a fizikai tested feltámad és megdicsőül – de nem kell addig várnod, hogy szabad legyél a bűntől, a betegségtől és a kudarctól, ami a természetes világhoz hozzátartozik. Te szabad vagy ezektől!
Talán azon gondolkozol: „Hát, ha ilyen szabad vagyok, miért nem tudom abbahagyni a dohányzást? Miért nem vagyok képes leadni a fölös kilóimat? Miért vagyok mindig beteg?”
Mert hagytad, hogy a sátán meggyőzzön arról, hogy még mindig van hatalma feletted. Elhitted neki, hogy még mindig szellemi halott vagy.
Ezért azt szeretném, ha mától kezdve élőként tekintenél magadra! Gondolj úgy magadra, mint akiben Isten élete van, nem pedig úgy, mint egy földi teremtményre, aki a feltámadásra vár. Tekintsd magad úgy, hogy meghaltál a bűnek, és élsz Jézus erejének. Meglátod, egészen új életet élsz!
Igei olvasmány: Róma 8:1-14