Egy bővelkedő élet
Isten nem mondott le rólad. Éppen ellenkezőleg. Visszafojtott lélegzettel vár arra, hogy az életedbe helyezett álmok megvalósuljanak. Figyel téged … vár és remél – bővelkedő élettel teljes ragyogó jövőt készül odaadni neked. Drága gyermeke vagy, és azzal a várakozó reménységgel figyeli mindazt amit teszel, hogy felismerd, Rá van szükséged, Hozzá fordulj és átadd magad Neki.
Isten bővelkedő életet ígért nekünk. Azt akarja, hogy megtapasztaljuk minden ígéretét, amit nekünk adott, és átéljük minden, számunkra felhalmozott áldását. Isten azt álmodta rólunk, hogy végigjárjuk az általa előkészített utunkat, és megéljük a teljes, rendkívüli életet, amire elrendelt minket.
Atyánk, az Isten megvalósítható tervet készített el nekünk. Már születésünk előtti időtől fogva gondosan ügyel arra, hogy életünkben meglegyen mindaz, amit csak meg tudunk álmodni, sőt még annál is több. Ám mindehhez a jósághoz a kapaszkodót Jeremiás 29,11 adja: „”Mert én tudom a felőled való terveimet”, jelenti ki az Úr „tervek a bővelkedésre és nem az ártalomra, hogy reményt és jövőt adjak neked”. Ezek az Ő tervei és nem a miénk.
A bővelkedő élethez vezető egyetlen út az, hogy követjük a számunkra elgondolt terveit. Drága gyermeke vagy, és feszült figyelemmel szemléli mindazt , amit teszel, és hogy rájösz, szükséged van Rá. Hozzá fordulsz, és követed Őt.
Önátadás
Egyik nap sok bajom volt a gyermekeimmel. Valami miatt dacosak és tiszteletlenek voltak velem szemben. Magatartásukban az tetszett a legkevésbé, hogy ők akartak irányítani. Megpróbáltam megmutatni nekik, hogy rosszat tettek, és átlépték a határokat, de nem működött. Minél keményebben próbáltak meggyőzni igazságukról, annál eltökéltebb voltam abban, hogy lássam a hozzáállásukban a kívánt változást.
Mit is kívántam tőlük?
Önátadást … teljes, abszolút, tökéletes és alázatos önátadást. Büntetésük folytatódott, egyre szigorúbb lett, mire végül is megalázták magukat és megtörtént az önátadás. Valóban szép volt látni bennünk a változást és érezni szellemükben a fordulatot.
Azt mondtam Istennek: „Huh! Valószínűleg te is így érzel, amikor feladjuk végre az igazunkhoz ragaszkodás szükségét és az ellenőrzést, s engedjük, hogy velünk járj a te utadon”.
Nagyon gyakran hajlunk arra, hogy igazoljuk, vagy kárhoztassuk magunkat, amikor végre leeresztettünk. Isten azonban nem akarja azt, hogy lázadjunk. Az igazi megtérés alapvetően ezt mondja: „Istenem, igazad van, és hibáztam”. Nem szükséges igazolni magunkat Előtte, hiszen nagyon jól ismeri a szívünket. Az se zavarjon meg felettébb minket, hogyan jelenünk meg előtte, mert Ő mindent lát és ezzel együtt szeret bennünket.
Isten nem akar összetörni vagy megsemmisíteni. A célja az, hogy kiigazítson minket. A Vele való helyes kapcsolatra akar elvinni minket, hogy ismét járhasson velünk. Ahogy Ádámmal járt az Éden kertjében, ez Atyánk paradicsoma, és csak ez a bővelkedő élet egyetlen helye.
Milyen szörnyen ostobának tűnhetünk fel Isten előtt, amikor érvelünk vele, és konokul akarjuk az igazunkat, még akkor is, amikor csak kicsit akarjuk megtartani az ellenőrzést a kezünkben. „Hát nem látod Istenem, hogy ez a dolog hogyan esett nekem”? „Nem látod, hogyan bántak velem”?
Atyánk azonban mindent látott – Ő nem vak. Valójában ő pontosabban látja azt, hogyan éreztük magunkat, mint ahogy azt mi el tudnánk mondani neki. Átlátja mindazt, amit valóban érzünk belül. Mégis megpróbáljuk meggyőzni Őt arról, hogy mi pontosan tudjuk, mi a legjobb a számunkra, hogy a motívumaink tiszták és érzéseink jogosak.
Hála Istennek, eléggé szeret minket ahhoz, hogy megtartsa álláspontját és következetesen megkívánja tőlünk azt, hogy igaz motívumokkal helyesen cselekedjünk. Eléggé szeret minket ahhoz, hogy a legjobbat várja el tőlünk.
Isten irántad való szeretete tartja meg Őt a sorsoddal kapcsolatos reménységében: Szeretete teszi Őt elkötelezetté abban, hogy szívének indulatai legyenek benned. Ő nem akar téged leuralni. Arra vár, hogy odaadd magad neki teljes és önfeledt odaszánásban.
Isten terve
Isten tudja, hogy életedre vonatkozó döntése soha nem teljesül be az ő terve követése nélkül. Ezért elhatározta, hogy szorosan maga mellett tart. Ő nem akar elhagyni téged. Csak egyre közelebb von magához, amíg bele nem hullsz ölelő karjaiba. Atyánk tudja, hol szorít a cipő; alig várja, hogy megáldhasson. Ő nagyon jól tudja, mire van szükséged, s meg is akarja adni.
Az ígéret beteljesedése előtt jár a mi alázatos alárendelésünk uraságának. Jajgathatunk és fészkelődhetünk, Ő azonban várja szelíd odaszánásunkat.
A bűnbánat lényege a Néki való odaszánásunk. Azt akarja, hogy engedelmeskedjünk.
A leglényegesebb megtanulandó leckénk az Atyának való engedelmesség. Meg kell tanulnunk meghallani a hangját és odaszánni magunkat vezetésének, Az előttünk lévő napok veszélyesek lesznek, és abszolút szükséges, hogy egyenesben legyünk Vele.
Mienk lehet a paradicsom a földön: valóban, Ő a mi Édenkertünk, ha Vele járunk és nem a saját utunkat rójuk. A saját utunkon való járás szó szerint elvezethet a nyomorúságba és a katasztrófába.
Jó okkal mondja az Ige: „bízz az Úrban teljes szívedből, és ne támaszkodjál a magad értelmére, minden utadban ismerd fel Őt, és akkor ő teszi egyenessé utadat”. (Péld 3,5-6). Áhá…ez jól hangzik? Egyenes utak?
Gondolkozz el egy pillanatra; vele mindenünk megvan, amire szükségünk van, néálküle viszont nem tudunk tenni semmit. És szerencsétlenségünk, azt kell mondanom, hogy nagyon sok „semmit” hoztunk létre az Úr nevében. Amikor azt hisszük, hogy tudjuk, mit kell tennünk, de nem érezzük annak a szükségét, hogy elismerjük Istent és keressük az ő akaratát, akkor igazán nem végzünk el semmit. Gyakran úgy van az, hogy törtetünk előre szándékainkban,azt hisszük, hogy az Úrért dolgozunk keményen, és közben nem hozunk létre semmi örök értékű dolgot.
Nagy oka van annak, hogy Isten azt akarja, „Atyának” szólítsuk Őt. Ha Ő Atyánk, ez gyermekévé tesz minket. És a gyermekek akkor teszik a legjobban, ha atyjuknak való alázatos odaszánásban léteznek, engedelmeskedve vezetésének. Életünkre vonatkozó tervei, és Isten számunkra adott ígéretei csak ott találhatók meg, ahol Ő vezet. Ha elfordulunk Tőle, és ígéreteit saját ötleteinket követve akarjuk megvalósítani, akkor csak vesztegetjük az időnket. Akkor szem elől tévesztjük Atyánkat és minden nagyvonalúan elrontunk.
„Jöjj gyermekem, várok rád”.
Az Úr nem kényszerít minket arra, hogy kövessük Őt, csak vár ránk, hogy visszatérjünk Hozzá. Nem ordít rád, és nem próbál manipulálni téged. Egyszerűen kitárja kezét, és azt mondja: „jöjj gyermekem, várok rád”.
Atyád rád vár, hogy visszafordulj és megragadd kinyújtott kezét, hogy újra veled járhasson, kiegyenesítse utjaidat, és megtapasztald ezt az édenszerű kapcsolatot.
Engedd, hogy Ő hordozzon és bámulatosan vigyázzon rád, ahova elvisz. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kívánságait”(Zsolt 37,4).
Imádkozzad ezt velem: Drága Atyám, mindent akarok, amit számomra elkészítettél, Veled akarok járni és naponta megtapasztalni a paradicsomot a földön, megtérek életemre vonatkozó saját terveim követéséből, és úgy döntök, hogy neked adom az ellenőrzést.
Segíts nekem Veled járni Uram. Tarts közel a szívedhez, és növeld bennem azt a képességet, hogy meghalljam a hangodat, amikor szólsz hozzám. Atyám, vezess engem életem minden területén. Néked akarok élni, téged szeretni és megismerni.
Jézus nevében. Ámen
(Victoria Boyson Speaking Life Ministries „Beszélő Élet Szolgálat”)