1 Péter 5:7.
Minden gondotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.
Filippi 4:6.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
A fenti két igerész szerint, az aggodalmaskodás nem fér össze a keresztény hit- és imaélettel.
Nekünk keresztényeknek tényleg nem kell aggódnunk soha semmiért?
Péter az első levelében a Zsoltárok 55:22-t idézi a gyülekezetnek, amely az ószövetségi Igében így hangzik: Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy ingadozzék az igaz. De idézhetett volna még sok igei bizonyságot arról, hogy Isten kezdetektől fogva gondviselő Istenként jelenti ki magát a benne hívő embernek. Dávid például így énekel erről a Zsoltárok 22:10-ben:Születésem óta a Te gondod voltam, anyám méhétől fogva Te voltál Istenem.
-
Ha Isten gondot visel rólunk, akkor nekünk miért kellene aggodalmaskodnunk?
Aggodalmaskodásunkkal egy arasznyit sem visszük előbbre a dolgaink menetét, sőt hátráltatjuk, mert egy ellenerőt hozunk működésbe. Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? (Mát. 6:27.) Aggodalmaskodásunkkal egy arasznyit sem jutunk előbbre.
-
Miért is kellene tépelődnünk és aggodalmaskodnunk, ha maga Isten viseli gondunkat?
-
Ki tudna jobban gondot viselni rólunk, mint maga Isten?
-
Ki ismerné jobban, hogy mikor mire van és lesz szükségünk, mint maga Isten?
-
Miért nem merjük magunkat a gondoskodó kezére bízni?