Az Ítélőszéket magam mögött hagyva elindultam, s azon gondolkodtam, amik az
előbb történtek velem. Mindez rettenetes és ugyanakkor csodálatos volt: mélyen
megrázott és a szívembe hasított, ennek ellenére most mégis nagyobb biztonságban
éreztem magam, mint azelőtt bármikor. Először nem volt könnyű teljesen lemeztelenítve
állni e sokaság előtt, hiszen egyetlen gondolatomat sem rejthettem el. De amint
elengedtem magam és belenyugodtam - hiszen tudtam, hogy a lelkemet megtisztítja -,
akkor mindez mélységesen felszabadító érzéssé változott. Az, hogy nem volt többé semmi
rejtegetnivalóm, olyan volt, mintha a legnehezebb igát vették volna le a vállamról, és a
legsúlyosabb béklyótói szabadítottak volna meg. Úgy fellélegeztem, mint addig még soha.
Minél jobban megnyugodtam" annál inkább megsokszorozódott elmém felfogóképessége.
Észrevettem, hogy itt olyan kommunikáció folyik, amelyet emberi szavakkal lehetetlen
kifejezni. Eszembe jutott, amit Pál apostol mondott a harmadik mennyben tett
látogatásáról, ahol kimondhatatlan beszédeket hallott. A szellemi kommunikáció messze
felülmúl mindenféle emberi kommunikációs formát. Sokkal mélyebb és tartalmasabb,
mint amit emberi szavakkal ki lehet fejezni. Valahogy a szív és az értelem együttes
kommunikációja, amely annyira tiszta, hogy minden félreértést kizár. Amint ránéztem
valakire a teremben, azonnal kezdtem érteni a gondolatait, akárcsak ő az enyéimet.
Amikor az Úrra néztem, Őt is ugyanígy kezdtem megérteni. Továbbra is használtunk
szavakat, de minden egyes szónak olyan mélységei voltak, amit semmilyen szótár nem
képes visszaadni. Az elmém annyira felszabadult, hogy a felfogóképessége sokszorosára
nőtt. Elmondhatatlanul üdítő érzés volt.
A
Nyilvánvaló volt, hogy az Úr is ugyanúgy élvezte mint én, hogy ilyen módon tud velem
kommunikálni. Soha azelőtt nem értettem meg ennyire mélyen, mit jelent az, hogy Jézus
az Isten Igéje. Isten és teremtményei között Jézus az összekötő kapocs. Jézus szavai
Szellem és Élet, melyeknek jelentése és ereje messze felülmúlja jelenlegi emberi
fogalmainkat. A szavak csak nagyon felszínesen tudják elmondani azt, amit a Szellem kö-
zölni akar. Az Úr úgy teremtett bennünket, hogy képesek legyünk olyan szinten
kommunikálni, amely messze meghaladja az emberi szavakat, de a bűnbeesés és a Bábel
tornyánál történt összeomlás miatt elvesztettük ezt a képességünket. Amíg ezt vissza nem
kapjuk, addig nem lehetünk olyanok, amilyennek Isten teremtett bennünket. Ez pedig csak
akkor lehetséges, ha az Ő jelenlétében felszabadulunk.
Most kezdtem csak megérteni, hogy amikor Ádám a bűnbeesés miatt elrejtőzött Isten elől,
akkor kezdődött az ember legszörnyűbb torzulása, egyszersmind szellemi és intellektuális
képességeinek nagyfokú csökkenése. Ez csak akkor áll helyre, amikor előjövünk
„rejtekhelyünkből”, kitárjuk magunkat, és teljesen átlátszóvá válunk. Isten és egymás
előtt. Miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, elváltozunk az O hasonló-
ságára. A leplek a rejtőzködésünk miatt borulnak ránk.
Az Úr a bűnbeesés után először azt kérdezte Ádámtól: „hol vagy?” Ugyanerre a kérdésre
kell nekünk is felelnünk, hogy teljesen helyreállítson bennünket és a Vele való
kapcsolatunkat. Természetesen az Úr jól tudta, hogy Ádám hol van. Csak Ádám kedvéért
kérdezte. Ettől kezdve keresi Isten az embert. A megváltás története arról szól, hogy Isten
keresi az embert, nem pedig arról, hogy az ember keresi Istent. Majd ha egészen meg
tudjuk válaszolni ezt a kérdést, és már tudjuk, hogy Istenhez viszonyítva hol vagyunk,
akkorra leszünk teljesen helyreállítva. Csak az Ő jelenlétében tudunk erre helyesen
válaszolni.
Ez volt a lényege mindannak, amit az ítélőszék előtt átéltem. Az Úr már mindazt tudta,
amit tudni lehetett rólam. Mindez az én kedvemért történt, hogy megtudjam hol tartok és
előjöjjek a rejtekhelyemről, a sötétségből a világosságra.
Ugyanakkor az is kezdett derengeni előttem, hogy az Úr mennyire vágyik arra, hogy
egyesüljön népével. Megítéltetésem egész ideje során soha nem próbált meg rávenni arra,
hogy valamit jónak vagy rossznak tartsak" sokkal inkább azt akarta, hogy Vele
egységben lássak. Az Úr jobban keresett engem, mint amennyire én Őt. Ítéleteivel
felszabadított és megszabadított engem, és amikor majd eljön ítélni, az Ő ítélete fogja a
világot is megszabadítani.
Amikor eljön Isten ítéletének napja, akkor szabadítja ki Ádámot is véglegesen a
rejtőzködésből. Ez lesz Ádám végső felszabadítása, és ezzel kezdődik majd annak a
teremtett világnak felszabadítása is, amely Ádám miatt szolgaság alá vettetett. A bukás
után a sötétség az elrejtőzés kényszere miatt állandósult a földön. A „világosságban való
járás” sokkal többet jelent, mint bizonyos igazságok ismeretét és azoknak való en-
gedelmességet - azt jelenti, hogy igaz vagy és szabad a rejtőzködés kényszerétől.
„Világosságban járni” azt jelenti, hogy többé nem rejtőzünk el sem Isten, sem mások
elől. Ádám és Éva bukásuk előtt nem csupán testileg, hanem szellemileg is mezítelenek
voltak. Majd ha megváltásunk teljességre jut, mi is újra meg fogjuk tapasztalni ezt a
szabadságot. Mikor teljesen nyitottak leszünk mások előtt, akkor fog megnyílni szívünk
és értelmünk olyan területek előtt, amelyekről most még azt sem tudjuk, hogy léteznek.
Ezt próbálja a Sátán meghamisítani a New Age mozgalommal.
Amint ezeken gondolkodva továbbmentem, hirtelen mellettem termett az Úr, megint a
Bölcsesség alakjában. Most azonban sokkal dicsőségesebbnek tűnt, mint eddig. Még
annál is dicsőségesebb volt, mint amikor az ítélőszékben ült. Megdöbbentem, és
bensőmet elöntötte az öröm.
- Uram, most már ilyen formában fogsz visszatérni velem? – kérdeztem.
- Én mindig így leszek veled. De még ennél is több szeretnék lenni számodra, mint amilyennek
most látsz. Láttad kedvességemet és keménységemet, de még mindig nem ismersz engem
teljesen Igaz Bíróként!
Ezen meglepődtem, mivel éppen most töltöttem el annyi időt az Ő ítélőszéke előtt, és úgy
éreztem, hogy mindaz, amit,megtanultam, az Úr ítéletéről szólt. Kicsit várt, hogy mindez
leülepedjen bennem, majd folytatta.
- Amikor megértesz egy igazságot, akkor átélsz bizonyos felszabadulást, de akit én szabadítok
meg, az valóban szabad. Az Én jelenlétem szabadsága nagyobb, mint csupán az igazság
megismerése. Felszabadultál az Én jelenlétemben, de még sokkal többet kell megértened
ítéleteimről. Amikor Én ítélek, akkor nem elítélni akarok vagy igazolni, hanem az
igazságosságot napvilágra hozni. Az igazságosságot csak a Velem való egységben lehet
megtalálni. Ez az IGAZSÁ GOS ÍTÉLET: az embereket a Velem való egységre eljuttatni.
Az Én Eklézsiámat ma szégyen borítja, mert nincsenek bírái. S azért nincsenek, mert az
Eklézsia nem ismer Engem Bíróként. Most azonban bírákat fogok támasztani népem számára,
akik ismerik az én ítéletemet. Ők nem csupán ítélnek majd az emberek között vagy egyes
helyzetekben, hanem helyreigazítják, vagyis összhangba hozzák őket Velem.
Amikor Józsuénak úgy jelentem meg, mint a Seregek Fejedelme, kijelentettem, hogy nem állok
sem az Ő, sem az ellenségei oldalán. Én soha nem azért jövök, hogy valakinek a pártjára
álljak vagy állást foglalja, hanem hogy átvegyem az uralmat. Mielőtt Izrael elfoglalta az
Ígéret Földjét, úgy jelentem meg, mint a Seregek Fejedelme. Egyházam most az Ígéret
Földjének kapujában áll, és Én megint úgy fogok megjelenni, mint a Seregek Fejedelme.
Amikor ez megtörténik, elmozdítom azokat, akik népemet pártoskodásra uszítják.
Pártatlanságom és igazságosságom miatt nem foglalok állást az emberi konfliktusokban, még
a saját népem között lévőkben sem. Amit Izraelen keresztül tettem, azt az ö ellenségeikért is
tettem, nem pedig az ellenségeik ellen. Csak azért nem látod az Én igazságosságomat és
pártatlanságomat, mert földi és mulandó szemszögből nézed a dolgokat. Ahhoz, hogy a tőlem
kapott hatalommal járhass, látnod kell az Én igazságosságomat, mert az Én trónom igazsá-
gosságon és pártatlanságon nyugszik.
Igazságosságot tulajdonítottam választott népemnek,· de ugyanúgy, ahogyan Izrael a
pusztában, az Egyház korszakának legnagyobb szentjei is csak néha-néha, vagy gondolataik
és szívük kis részében igazodtak az Én utamhoz. Én nem az ő pártjukon állok, és nem foglalok
állást az ellenségeik ellen sem. Népemet az ellenségeik megmentésére akarom használni. Én
minden embert szeretek, és azt kívánom, hogy mindnyájan üdvözüljenek.
Önkéntelenül is eszembe jutott a hegyen vívott nagy csata. Saját testvéreink közül is
sokakat megsebesítettünk az őket leigázó gonosszal vívott harc során. Még mindig
sokan voltak közülük az ellenség táborában, akár úgy, hogy használta őket az ellenség,
akár fogolyként. Vajon a következő csata megint a saját testvéreink ellen folyik majd? -
gondoltam. Az Úr figyelt, ahogy a gondolatok végigfutottak bennem, majd folytatta:
- Amíg az utolsó csata be nem fejeződik, mindig lesznek a testvéreink között olyanok, akiket az
ellenség használ. De most nem emiatt mondom ezeket neked, hanem azért, hogy meglásd,
hogy az ellenség hogyan férkőzik be a saját szívedbe és értelmedbe, és hogyan használ fel
téged! Még most sem látsz úgy mindent, ahogyan Én.
Ez teljesen általános az Én népem között. Manapság még a Legnagyobb vezetőim is csak
ritkán vannak Velem harmóniában. Sokan jó dolgokat tesznek ugyan, de csak nagyon kevesen
végzik azt, amire elhívtam őket. Ez a következménye a köztetek lévő pártoskodásnak és
megosztottságnak. Nem fogok egyik csoportnak sem a pártjára állni, hanem azokat hívom,
akik az Én oldalamra fognak átállni.
Nagy hatással van rád, ha természetfeletti ismeretet adok neked valakinek a betegségével
kapcsolatban, vagy olyan információt osztok meg veled, amit magadtól nem tudhatsz. Ezt
akkor kapod, amikor futólag, egy pillanatra megérinted az én értelmemet. Én mindent tudok.
Ha teljesen birtokolnád az Én értelmemet, akkor mindent tudnál mindenkiről, akivel csak
találkozol, mint ahogyan itt tapasztaltad. Minden embert úgy látnál, ahogyan Én látom őket.
De még ennél is többet jelent teljesen Bennem lakozni. Ahhoz, hogy helyesen tudd használni
ezt az ismeretet, az Én szívemnek kell benned lennie. Csak akkor leszel képes úgy ítélni,
ahogy Én.
Csak olyan mértékben bízhatom rád természetfeletti tudásomat, amilyen mértékben i~mered a
szívemet. A Szent Szellem ajándékai, amelyeket az Én Egyházamnak adtam, csak kis előleget
jelentenek az eljövendő kor hatalmából. Arra hívtalak el benneteket, hogy ennek a jövendő
kornak előhírnökei legyetek, ezért meg kell ismernetek annak hatalmát. Erősen kívánnotok
kell a Szent Szellem ajándékait, mert ezek Belőlem származó részek, és azért adtam nektek,
hogy olyanok lehessetek, mint Én. Helyes, hogy kívánjátok megismerni az Én gondolataimat,
utaimat és céljaim~t, de komolyan kívánnotok kell azt, hogy megismerjétek az Én szívemet is.
Szívetek szemei akkor nyílnak meg, amikor megismeritek az Én szívemet. Akkor majd mindent
úgy láttok, és úgy cselekedtek, ahogyan Én.
Az eljövendő kor erőiből a közeljövőben sokkal többet fogok rábízni az Én Egyházamra.
Azonban akikre nagy erőt bízok, azok sok esetben szörnyű megtévesztésbe esnek, és ha most
nem érted meg, amit mutatok neked, akkor te is ugyanebben fogsz elbukni.
Kegyelmemet kérted, és meg is fogod kapni. A legelső kegyelem, ami az élet ösvényén fog
tartani az, hogy meglátod a jelenlegi megtévesztettséged mértékét. A megtévesztés magában
foglalja mindazt, amit nem úgy látsz és értesz, ahogyan Én. Jelenlegi megtévesztettséged
mértékének felismerése alázatot fog szülni, és Én az alázatosnak kegyelmet adok. Ezért
mondtam azt: „Ki olyan vak, mint az én szolgám?” Ezért mondtam a farizeusoknak: "
ítéletért jöttem e világra, ... hogy a vakok lássanak, és akik látnak, ne lássanak, ... hogy ha
vakok volnátok, nem volna bűnötök, de mivel azt mondjátok, hogy látunk, a ti bűnötök
megmarad. " Ezért történt, hogy mikor elhívtam Pált, az Én szolgámat, akkor fényem
megvakította őt, azaz felfedte az igazi állapotát. Ugyanúgy, mint Pál, neked is vakká kell vál-
nod földi értelemben, hogy igazán láthass az Én Szellemem által.
Ahogyan a trónok sora előtt haladtunk, késztetést éreztem, hogy fölnézzek a rajtuk
ülőkre, és tekintetem megállapodott egyikükön. Tudtam, hogy Pál apostol az.
Visszanéztem az Úrra, és Ő intett, hogy beszélhetek vele.
- Annyira vártam már ezt a pillanatot - mondtam elfogódottan és izgatottan a találkozás
miatt. - Tudom, hogy te is tudod, mekkora útmutatást és segítséget adtál az Egyháznak a
leveleid által. Írásaid által valószínűleg többet munkálkodtál, mint mi, többiek
együttvéve. Te még mindig az egyik legnagyobb fény vagy a földön.
- Köszönöm - mondta barátságosan. - Nem is gondolod, hogy mi mennyire vártuk, hogy
találkozhassunk veled. Az utolsó csata egyik harcosa vagy, azok közül való, akikkel itt
mindenki szeretne találkozni. Mi csak homályosan láthattuk ezeket a napokat, korlátozott
prófétai látásunkon keresztül, de téged arra választott az Úr, hogy azokban élj. Harcos
vagy, aki az utolsó csatára készül, azok közül való, akikre mindnyájan várunk.
Még mindig kényelmetlenül éreztem magam, s folytattam:
- Nem is tudom kifejezni, milyen nagyra becsülünk téged és mindazokat, akik életükkel
és írásaik által mutatták nekünk az utat. Azt is tudom, hogy egy egész örökkévalóság
rendelkezésünkre áll majd, hogy kifejezzük egymás iránti nagyrabecsülésünket, így hát
kérlek, amíg itt lehetek, hadd kérdezzem meg: mit üzennél az én generációmnak, ami
segítségünkre lesz ebben a csatában?
- Csak azt, amit az írásaimon keresztül már elmondtam. Hogy mindezeket még jobban
megértsd, tudd meg, hogy nem sikerült mindazt elérnem és véghezvinnem, amire elhívott
az Úr mondta, s közben határozottan a szemembe nézett.
- De hát mégis itt vagy, az egyik legnagyobb trónon! Még így is több gyümölcsöt aratsz
az örök életben, mint amennyit bármelyikünk is remélhet - tiltakoztam.
- Isten kegyelméből Befejeztem futásomat, mégsem jártam mindabban, amire az Úr
elhívott. Nem sikerült Istennek a legmagasabb rendű céljait elérnem, amelyeket pedig
elérhettem volna. És ezzel más is így van. Tudom, néhányan azt gondolják, istenkáromlás
nem úgy gondolni rám, mint a keresztény szolgálat legnagyobb példájára, de őszintén
írtam életem végén, hogy én vagyok a legnagyobb bűnös a Földön. Nem azt mondtam,
hogy én vagyok a legnagyobb az összes valaha élt bűnös közül, hanem azt, hogy abban a
korban én voltam a legnagyobb bűnös. Olyan sok ismeretet és kijelentést kaptam, és
ennek csak oly kis részét használtam.
- Hogyan lehetséges ez? - kérdeztem. - Én azt gondoltam, hogy csak alázatos akarsz
lenni, amikor ezt mondod.
- Az igazi alázatosság harmóniában lenni az igazsággal. De ne félj: a leveleim igazak, és
a Szent Szellem kenete által írtam őket. Azonban olyan sokat kaptam, és oly keveset
használtam belőle. Én sem voltam tökéletes, nem értem el a száz százalékot. Ezzel
mindnyájan így vagyunk itt, egyetlen Egyet kivéve. Különösen fontos, hogy ezt megértsd
velem kapcsolatban, mert sokan még mindig eltorzítják tanításaimat, mivel a rólam alko-
tott képük is torz.
- Ahogyan a leveleimben észre is vetted ezt a folyamatot, a szolgálatom elején úgy
éreztem, nem vagyok alábbvaló a legnagyobb apostoloknál sem. Később beismertem,
hogy én vagyok a legkisebb apostol, majd pedig, hogy a szentek között az utolsó, míg
végül felismertem, hogy én vagyok a legnagyobb bűnös. Amikor ezt írtam, nem csupán
alázatos voltam, hanem a színtiszta igazságot mondtam. Sokkal-sokkal többet bíztak rám,
mint amennyit ebből megvalósítottam. Itt csak egyetlen személy van, Aki tökéletesen
hitt, tökéletesen engedelmeskedett és teljesen bevégezte futását. Te azonban sokkal
többet elérhetsz, mint én.
Erőtlenül válaszoltam:
- Tudom, hogy mindaz, amit mondasz, igaz, de biztos vagy abban, hogy ez a
legfontosabb üzenet, amit az utolsó csata megvívása előtt üzensz nekünk?
- Igen, biztos vagyok benne - mondta a legnagyobb meggyőződéssel. - Nagyra értékelem
az Úr kegyelmét, hogy így felhasználja a leveleimet. De aggódom amiatt, hogy sokan
közületek rosszul alkalmazzák őket. A leveleim a Szent Szellem igazságait tartalmazzák,
és a Szentíráshoz tartoznak. Az Úr valóban nagy köveket adott nekem, hogy az Ő
örökkévaló templomába beépítsem azokat, de nem ezek az alapkövek. Az alapot egyedül
Jézus fektette le. Ne az én életem és szolgálatom legyen a példa előtted arra, amire Isten
elhívott, hanem egyedül Jézusé. Ha azt, amit írtam, alapként használják, akkor nem tudja
majd megtartani annak a súlyát, amit rá kell építeni. Amit én írtam, azt nem szabad
alapnak használnotok, hanem arra az egyetlen alapra kell ráépítenetek, amely majd kiállja
azt, amit hamarosan el kell bírnotok. Az én tanításaimat az Úr tanításain keresztül kell
nézned, s ne próbáld megérteni Őt az én szemszögemből. Az Övéi alkotják a
fundamentumot. Én csupán ráépítettem erre az alapra azáltal, hogy részletesen kifejtettem
az Ő tanításait. legnagyobb bölcsesség és a legerőteljesebb igazságok az Ő szavaiban
rejlenek, nem pedig az enyéimben.
- Azt is tudnod kell, hogy én nem használtam ki mindazt a lehetőséget, amit kaptam.
Bármelyik hívőnek megvan a lehetősége, hogy sokkal többet érjen el, mint én. Minden
igazi hívőben a Szent Szellem lakik, Annak az ereje, Aki az egész világot teremtette. A
szentek közül még a legkisebbnek is megvan a hatalma, hogy hegyeket mozdítson el,
hadseregeket állítson meg, vagy halottakat támasszon fel. Hogyha mindent el akarsz
végezni, amire elhívást kaptál, akkor az én szolgálatomat nem célnak, hanem
kiindulópontnak kell tekintened. Ne az legyen a célod, hogy hozzám hasonlíts, hanem,
hogy olyan legyél, mint az Úr. Nem lehetetlen, hogy olyan legyél mint Ő, és mindent
meg, tudsz tenni, amit Ő tett, sőt még nagyobb dolgokat is, mert Ő a legjobb borát a
végére tartogatta.
Tudtam, hogy ezen a helyen csak igazat lehet mondani. Azt is tudtam, hogy igaza van
Pálnak, hogy sokan - helytelenül alapnak használják a tanításait, ahelyett, hogy az
evangéliumok alapjára építenének. De azt még mindig nehezemre esett elfogadni, hogy
nem tudta teljesen betölteni az elhívását. Ránéztem Pál trónjára és lényének csodálatos
dicsőségére. Sokkal nagyobb dicsőség sugárzott róla, mint amiről én valaha is álmodtam,
hogy a menny legnagyobb szentjei megkaphatják. Minden ízében annyira egyenes,
őszinte és határozott volt, mint ahogy ezt vártam is tőle. Megdöbbentett, hogy még
mindig mennyire nyilvánvalóan hordozza az összes gyülekezettel való törődés terhét.
Bálványoztam őt, és ettől a bűntől akart megszabadítani. Mégis, a valóságban sokkal
nagyszerűbb volt, mint az a Pál, akit én bálványoztam. Ismerve gondolataimat, mind két
kezét a vállamra tette, és még határozottabban a szemembe nézett.
- A testvéred vagyok. Szeretlek, mint ahogyan itt mindenki más is szeret téged. De
valamit meg kell értened: a mi futásunk már véget ért, itt már semmit sem tudunk
hozzáadni vagy elvenni abból, amit elültettünk a földön. Neked azonban van még
lehetőséged erre. Nem mi vagyunk a te reménységed, hanem most már te vagy a mi
reménységünk. Még ebben a beszélgetésben is csak azt tudom megerősíteni, amit már
megírtam, neked viszont még sokat kell írnod. Csak Istent imádd, és minden tekintetben
növekedjél fel Őhozzá. Soha ne tegyél céloddá egyetlen embert sem, csak Őt egyedül.
Hamarosan sokan járnak majd a földön, akik sokkal nagyobb dolgokat tesznek majd,
mint annak idején mi. Az elsőkből lesznek az utolsók, és az utolsókból az elsők. De ezt
egyáltalán nem bánjuk. Ez a szívünk öröme, mivel egyek vagyunk veletek. Az én ge-
nerációmat arra használta Isten, hogy lefektessük az alapokat és elkezdjünk rá építeni, és
ezért örökké tisztelet övez bennünket. De minden emeletnek, ami az alapra épül,
magasabbra kell emelkednie. Ez az épület soha nem készülhet el, ha ti nem juttok egyre
magasabbra.
Ahogyan ezeken tűnődtem, Pál feszülten figyelt engem. Azután folytatta:
- Még két dolog van, amit mi megvalósítottunk a mi időnkben, de az Egyház nagyon
hamar elveszítette, s máig sem állt még helyre. Nektek kell helyre állítanotok ezeket.
- És mi az? - kérdeztem, és éreztem, hogy:amit mondani fog, az több lesz, mint előbbi
mondanivalójának kiegészítése.
- Helyre kell állítanotok a szolgálatot és az üzenetet - mondta nyomatékosan.
Ránéztem az Úrra, és Ő helyeslően bólintott, miközben hozzátette:
- Helyénvaló, hogy ezt Pál mondja el neked. Egészen idáig ő volt a leghűségesebb ezen a két
területen.
- Kérlek, magyarázd el - kértem Pált.
- Rendben - válaszolta. - Ma a Föld néhány kis pontjától eltekintve, ahol nagy
nehézségek vannak vagy üldöztetés folyik, alig ismerünk rá arra a szolgálatra, amelyet
végeznek, és az üzenetre, amelyet a keresztények hirdetnek. Ezért az Egyház ma csak
árnyéka és torzképe annak, ami a mi időnkben volt, pedig mi is messze éltünk attól,
amire elhívattunk. Amikor mi szolgáltunk a Földön, az a lehető legnagyobb
áldozathozatal volt, és ez tükrözte az üzenetet, amely szintén a lehető legnagyobb
áldozathozatalról szólt: a keresztről. A kereszt Isten ereje, és a közepe mindannak, ami
által élnünk kell. Azért van oly kevés erőtök ahhoz, hogy átformáljátok a tanítványok
gondolkozását és szívét, mert nem élitek meg és nem hirdetitek a keresztet. Ma már alig
tudunk különbséget tenni a keresztények és a hitetlenek között. Ez nem az az
evangélium, sem nem az az üdvösség, amely ránk bízatott. Vissza kell térnetek a
kereszthez.
Ezekkel a szavakkal megszorította a vállamat, mint egy apa, és visszatért a trónjára. Úgy
éreztem, hogy hihetetlen nagy áldást és egyúttal alapos helyreigazítást kaptam. Ahogy
továbbmentem, az üdvösség szintje jutott eszembe és az üdvösség kincsei, amelyeket a
hegy belsejében láttam. Kezdtem meglátni, hogy legtöbb döntésemet - még azt is, hogy
be léptem az ajtón, amely ide vezetett - legnagyobbrészt az motiválta, hogy engem mi
vinne előrébb, és nem az, hogy mi az Úr akarata. Mindenben, amit csak tettem, még
mindig sokkal inkább magamnak éltem, mint Neki. Még azt a vágyamat is, hogy elfo-
gadjam az itt kapott ítéletet, az a gondolat motiválta, hogy mi segíthetne nekem abban,
hogy győztesen visszatérjek anélkül, hogy veszteséget szenvednék. Még mindig sokkal
inkább önközpontú voltam, mint krisztusközpontú.
Tudtam, hogy a Pállal folytatott rövid beszélgetésnek olyan következményei vannak,
amelyeket csak hosszú idő után fogok teljesen megérteni. Úgy éreztem, valahogyan a
teljes, örökkévaló Egyháztól kaptam áldást. A "tanúk hatalmas fellege" valóban óriási
biztatást jelent számunkra. Úgy néznek ránk, mint büszke szülők, akik jobbat kívánnak a
gyermekeiknek, mint amit ők maguk átéltek. Legnagyobb örömük az lenne, ha az utolsó
idők gyülekezete mindazt elérné, amit nekik nem sikerült. Ugyanakkor azt is tudtam,
hogy még mindig rengeteg dolognak híjával vagyok, ahhoz képest, amit ők elkészítettek
számunkra.
- Az utolsó időkben az Én Eklézsiám nem szárnyalja túl a Pál nemzedékét, még akkor sem, ha
ti nagyobb dolgokat visztek végbe - szakította félbe gondolataimat az Úr. - Mindezek az Én
kegyelmem által történnek. Azonban az utolsó idők Eklézsiájának több kegyelmet, több
hatalmat és erőt adok, mert többet kell elvégeznie, mint azelőtt bármi kor. Az utolsó idők
hívői maradéktalanul abban az erőben és hatalomban fognak járni, amit Én bemutattam, és
még annál is magasabb szinten, mert ők lesznek a végső képviselői azoknak, akik előttük
jártak. Az utolsó időkben az Én Eklézsiám úgy fogja bemutatni természetemet és utaimat,
ahogy azt még soha nem látták az emberek. Azért van ez így, mert nektek több kegyelmet
adok, és aki többet kap, attól többet követelnek.
Ez még jobban arra ösztönzött, hogy Pálra gondoljak.
- Hogyan lehetnénk legalább annyira odaszántak és hűségesek, mint amennyire ő volt? -
gondoltam magamban.
- Nem azt kérem tőled, hogy erre törekedj - válaszolt az Úr.
- Arra kérlek téged, hogy Bennem lakozzál. Nem mérheted magad továbbra is másokhoz, még
Pálhoz sem. Mindig elégtelennek fogsz bizonyulni ahhoz képest, akire nézel, de ha Rám nézel,
akkor túl fogod szárnyalni azt, amit egyébként véghez tudtál volna vinni. Mint ahogy te
magad is tanítottad, akkor nyílt meg az emmausi úton annak a két tanítványnak a szeme,
amikor látták, hogy megtöröm a kenyeret. Amikor olvasod Pál vagy a többiek leveleit, akkor
Engem hallgass. Csak akkor nyílnak meg a szíved szemei, amikor közvetlenül Tőlem veszed el
a kenyeret.
Mindennél jobban összezavarhatnak és elvonhatják a figyelmedet azok, akik a legjobban
hasonlítanak Rám, ha nem nézel túl rajtuk, és rajtuk keresztül nem Engem pillantasz meg.
Egy másik csapda is fenyegeti azokat, akik többet megismernek az Én kenetemből és erőmből,
mint mások. Gyakran elvonja a figyelmüket, hogy önmagukra néznek. Amint már mondtam
neked, mielőtt Pállal beszéltél, az Én szolgáimnak vakká kell válniuk, hogy láthassanak.
Megengedtem, hogy beszélj vele, mert ő az egyik legjobb példa erre. Kegyelmemből
megengedtem neki, hogy üldözze az Én Eklézsiámat. Amikor meglátta fényemet, megértette,
hogy a saját gondolkodása miatt közvetlen összeütközésbe került azzal az igazsággal,
amelyről állította, hogy szolgálja. A saját okoskodásod mindig ide vezet: az Én akaratomnak
pontosan az ellenkezőjét teszed. Ha nagyobb kenetet kapsz, akkor még inkább fenyeget a
veszély, hogy beleesel ebbe, hacsak nem tanulod meg azt, amit Pál megtanult. Ha nem veszed
fel a keresztedet minden nap, és nem teszed le elé mindazt, aki vagy és mindent, amid van,
akkor el fogsz bukni amiatt a felhatalmazás és erő miatt, amit tőlem kaptál. Mindaddig, amíg
meg nem tanulod, hogy mindent, amit teszel, az evangéliumért tegyél, addig minél nagyobb
befolyással rendelkezel, annál nagyobb veszélyben forogsz.
Az egyik legnagyobb megtévesztés, ami. az Én felkentjeimet érheti, hogy kezdik azt hinni,
hogy csak azért, mert adtam nekik egy kevés természetfeletti ismeretet vagy erőt, az útjaik fel-
tétlenül azonosak utaimmal és gondolataik gondolataimmal. Ez nagyon veszélyes csapda, és
sokan beleestek már. Akkor gondolkodsz úgy mint Én, amikor tökéletesen egységben vagy
Velem. Még a legfelkentebb szolgáim, akik valaha a földön jártak, beleértve Pált is, csak
részlegesen és csak rövid időszakokra tudtak Velem ilyen tökéletes egységben lenni.
Pál olyan szoros közösségben járt velem, ahogy eddig soha senki más rajta kívül.
Ugyanakkor félelmek és gyengeségek vették körül, amelyek nem Tőlem származtak.
Megszabadíthattam volna ezektől, és néhányszor kérte is tőlem, de jó okom volt rá, hogy nem
tettem meg. Pálnak abban rejlett a bölcsessége, hogy elfogadta a saját gyengeségeit, és
megértette, hogy ha megszabadítanám ezektől, akkor nem bízhatnék rá akkora kijelentéseket
és erőt, mint amit rábíztam. Pál meg tanult különbséget tenni a saját gyengeségei és a Szent
Szellem kijelentése között. Tudta, hogy amikor gyengeségek és félelmek szorongatják, akkor
nem az Én szemszögömből nézi a dolgokat, hanem a sajátjából. Ez arra ösztönözte, hogy még
jobban keressen és még jobban függjön Tőlem. Ugyanakkor gondosan vigyázott arra, hogy ne
tulajdonítsa nekem, ami a saját szívéből fakadt. Ezért olyan kijelentéseket bízhattam rá,
amiket másnak nem adhattam. Pál ismerte a saját gyengeségeit és az Én kenetemet, és
különbséget tudott tenni a kettő között. Nem keverte össze gondolataimmal és érzéseimmel
azt, ami a saját szívéből és gondolataiból származott.
Arra gondoltam, mindez milyen világos itt, mégis milyen gyakran elfelejtem ezeket, még
az ilyen nagyszerű átélések után is. Itt könnyű világosságban járni és mindezt megérteni,
de a csatában minden újra ködössé válik. Arra gondoltam, hogy én nem félelmekkel,
hanem türelmetlenséggel és haraggal vagyok körülvéve, amelyek legalább annyira
eltorzítják a tisztánlátásunkat, amelyet meg kellene őriznünk a Szent Szellemben való
lakozás által.
Bölcsesség megállt és hozzám fordult.
- Te földi edény vagy, és mindig az is maradsz, amíg csak a földön jársz. Azonban ott is olyan
tisztán láthatsz Engem, mint itt, ha a szíved szemével nézel. Ott is pontosan olyan közel le-
hetsz hozzám, sőt még közelebb, mint bárki, aki eddig élt. Elkészítettem az utat mindenkinek,
hogy olyan közel legyen Hozzám, amennyire igazán vágyik a közelségemre. Ha igazán
szeretnél közelebb jönni hozzám, mint akár Pál volt, megteheted. Néhányan akarni fogják ezt,
és eléggé akarják majd, hogy mindent félretoljanak az útból, ami akadályozza a Velem való
bensőséges kapcsolatukat. Egész lényüket odaszánják ennek a célnak, és meg fogják kapni,
amit keresnek.
Ha ott lenn a Földön is úgy szeretnél Velem járni, mint ahogyan itt jársz, akkor ott is olyan
közel leszek hozzád, mint amilyen közel most vagyok. Ha keresel Engem, megtalálsz. Ha
közeledsz Hozzám, Én is közeledek hozzád. Azt szeretném, ha asztalt teríthetnék neked
ellenségeid előtt. És ezt nem csak a vezetőim számára szeretném, hanem mindenkinek, aki az
Én nevemet segítségül hívja. Én sokkal közelebb szeretnék lenni hozzád és mindenkihez, aki
Engem hív, mint eddig bárkihez voltam, aki valaha élt. Te szabod meg, hogy milyen közel le-
gyünk egymáshoz, nem pedig Én. Azok fognak megtalálni Engem, akik keresnek.
Azért vagy itt, mert ítéletemet kérted még életedben. Kerestél Engem, a Bírót, és most
megtalálsz. De ne gondold, hogy mert láttad az Én ítélőszékemet, azért most már minden
ítéleted azonos az Én ítéletemmel. Csak akkor kaphatod meg az Én ítéleteimet, ha Velem
egységben jársz és keresed az Én Szellemem kenetét. Ezt mindennap megnyerheted, de el is
veszítheted.
Megengedtem, hogy angyalokkal találkozz, sok álmot és látomást adtam neked, mert
kitartóan kérted őket. Szeretek jó ajándékokat adni a gyermekeimnek, ha kérik azokat. Évekig
kérted, hogy adjak neked bölcsességet, és most megadom neked. Kérted, hogy ítéljelek meg,
így hát most teljesül a kérésed. De ezek az élmények nem tesznek téged maradéktalanul
bölccsé vagy igazságos bíróvá. Csak akkor lesz bölcsességed és igaz ítélőképességed, ha
Bennem maradsz. Soha ne hagyd abba az Én keresésemet. Minél érettebbé válsz, annál
inkább megérted, hogy milyen kétségbeesetten szükséged van Rám. Minél érettebb leszel,
annál kevésbé akarsz majd elrejtőzni Előlem és mások elől, azért, hogy mindig a
világosságban járhass.
Láttál engem, mint Megváltót, Urat, Bölcsességet és mint Bírót. Amikor visszatérsz a csatába,
akkor is láthatod majd az Én ítélőszékemet a szíved szemeivel. Ahogyan annak a tudatában
élsz, hogy ezen a helyen minden gondolatod és cselekedeted teljesen nyilvánvaló mindenki
előtt, akkor szabad leszel arra, hogy a földön is úgy élj, ahogyan itt. De ha elrejtőzöl Előlem
vagy mások elől, akkor újra fátylak ereszkednek közénk, amelyek eltakarnak Engem előled.
Én vagyok az Igazság, és aki engem imád, annak Szellemben és Igazságban kell imádnia. Az
Igazság soha nem rejtőzik el a sötétségben, hanem mindig arra törekszik, hogy a
világosságban maradjon. A világosság mindent leleplez és nyilvánvalóvá tesz. Csak akkor
járhatsz a világosságban, mint ahogy Én a világosságban vagyok, ha törekszel arra, hogy te
magad felfedessél, és engeded, hogy kiderüljön, ki is vagy valójában a szívedben. Csak úgy
lehetsz Velem igazi közösségben, ha engeded magad teljesen átvilágítani. Ugyanez a feltétele
az Én népemmel való közösségnek.
Amikor az ítélőszék előtt álltál, akkor nagyobb szabadságot éreztél, mint valaha, mert nem
kellett többé rejtőzködnöd. Nagyobb biztonságot érez tél, mint előtte bármikor, mert tudtad,
hogy az Én ítéleteim igazak és igazságosak. Az Én világegyetemem szellemi és erkölcsi rendje
legalább annyira megbízható, mint a természet rendje, amely a természeti törvényeken alap-
szik. Gondolkodás nélkül bízol az Én gravitációs törvényemben, és meg kell tanulnod, hogy
ugyanilyen módon bízzál ítéleteimben. Igazságosságom mércéje változhatatlan és bizonyos.
Hitben járni annyit jelent, mint ebben az igazságban élni. Ha bízol Bennem, tudva, hogy Én ki
vagyok - ez az igazi hit.
Törekszel arra, hogy megismerd az Én erőmet, hogy meggyógyíthasd a betegeket és csodákat
tehess, de még csak el sem kezdted felfogni az Én szavaim hatalmát. Az, hogy a Földön
valaha élt összes embert föltámasszam, a legkisebb erőfeszítésembe sem kerül. Mindent
szavam ereje által tartok fenn. Az egész teremtett világ szavam általjött létre és szavam tartja
azt össze.
Mielőtt eljönne a vég, meg kell mutatnom hatalmamat a Földön. De a legnagyobb erő,
amelyet eddig megmutattam vagy még ezután fogok megmutatni a Földön, a hatalmamnak
még mindig csak egy nagyon kis töredéke. Nem azért mutatom meg hatalmamat, hogy az
emberek abban higgyenek, hanem hogy az Én szeretetemben higgyenek. Ha hatalmammal
akartam volna megmenteni a világot, amikor a földön jártam, egy ujjam felemelésével
hegyeket mozdíthattam volna el. Akkor minden ember leborult volna előttem, nem azért,
mintha szerettek volna Engem vagy az igazságot, hanem mert féltek volna a hatalmamtól. De
nem akarom, hogy az emberek a hatalmamtól félve engedelmeskedjenek Nekem, hanem mert
szeretnek Engem és szeretik az igazságot.
Ha nem ismeritek az Én szeretetemet, akkor a hatalmam romlásba visz benneteket. Nem azért
adok nektek szeretetet, hogy megismerhessétek az Én hatalmamat, hanem azért adok nektek
erőt és hatalmat, hogy megismerhessétek az Én szeretetemet. Az életetek célja a szeretet kell
hogy legyen, nem pedig az erő és hatalom. Azután megadom majd nektek az erőt és hatalmat,
hogy képesek legyetek igazán szeretni. Megadom majd nektek a hatalmat, hogy
meggyógyíthassátok a betegeket, mert szeretitek őket, és Én is szeretem őket, és nem akarom,
hogy betegek legyenek.
Tehát először törekedjetek a szeretetre, azután a hitre. Hit nélkül nem lehettek kedvesek
előttem. De a hit nem csupán azt jelenti, hogy ismeritek az Én erőmet, hanem, hogy ismeritek
az Én szeretetemet és annak erejét. A hitnek elsősorban a szeretetet kell szolgálnia. Azért
törekedjetek a hitre, hogy képesek legyetek jobban és hatékonyabban szeretni. Csak akkor bíz-
hatom rátok erőmet és hatalmamat, ha a szeretet kedvéért törekedtek a hitre. A hit szeretet
által munkálkodik.
Az Én szavam az az erő, a,mely mindent fenntart. Amilyen mértékben hiszitek, hogy az Én
szavam igaz, olyan mértékben lesztek képesek mindent véghezvinni. Akik valóban hiszik, hogy
szavaim igazak, szintén megtartják saját szavaikat. Az Én természetem az, hogy igaz vagyok,
és a teremtett világ bízik a szavamban, mert megtartom azt. Akik olyanok, mint Én, szintén
megtartják a saját szavaikat. A szavaik megbízhatóak és az elkötelezettségük is megbízható.
Az "igenjük" "igent"jelent, a "nemjük" pedig "nemet". Ha a saját szavaitok nem igazak, akkor
az Én szavaimban is kételkedni fogtok, mert hamisság van a szívetekben. Ha nem vagytok
hűségesek a saját szavaitokhoz, az azért van, mert nem ismertek Engem igazán. Ahhoz hogy
hitetek legyen, hűségesnek kell lennetek. Arra hívtalak el benneteket, hogy hit által járjatok,
mert Én hűséges vagyok. Ilyen az Én természetem.
Ezért fogtok megítéltetni minden gondatlan, hiábavaló beszédért, amit kimondotok.
Gondatlannak lenni annyit tesz, mint nem törődni a dolgokkal. A szavakban hatalom van, és
azokra, akik gondatlanul és hiábavalóságokat beszélnek, nem tudom rábízni szavaimnak
erejét. Bölcs dolog óvatosan használni a szavaidat és megtartani őket, mint ahogyan Én is
megtartom az Én beszédemet.
.
Az Úr szavai úgy hömpölyögtek át rajtam, akár a tenger hatalmas hullámai. Úgy éreztem
magam, mint Jób a forgószél előtt. Azt gondoltam, egyre kisebb és kisebb leszek, de aztán
felismertem, hogy Ő lett egyre nagyobb. Eddig még soha nem láttam meg, hogy mennyire
önhitt vagyok. Hogyan kezelhettem ilyen félvállról Istent? Úgy éreztem magam, mint egy
hangya, aki egy hatalmas hegyláncra bámul fel. Porszemnél is kisebb voltam, O mégis
vette a fáradságot, hogy szóba álljon velem. Ez már túl sok volt, így elfordultam.
Néhány pillanat múlva egy kéz megnyugtató érintését éreztem a vállamon. Bölcsesség
volt az. Most még dicsőségesebbnek látszott, de újra akkora volt, mint én.
- Érted, hogy mi történt most veled? - kérdezte.
Tudtam, hogy mikor az Úr kérdez valamit, azt nem azért teszi, mert információt szeretne
kapni, ezért mielőtt válaszoltam volna, elgondolkodtam. Tudtam, hogy az előbbi
események a valóságot fejezték ki. Vele összehasonlítva kisebb voltam, mint egy porszem
a Földhöz képest, és valami miatt azt akarta, hogy ezt meglássam. Gondolataimra válaszolva
elmagyarázta:
- Amit gondolsz, az valóban úgy van, de az embernek Istennel való ilyen összehasonlítása
nem csupán a méreteket tekintve igaz. Kezdted megtapasztalni Igém erejét és hatalmát. Ha
valakire az Én Igémet bízom, akkor azt az erőt bízom rá, amely az egész világegyetemet
összetartja. Nem azért tettem ezt, hogy kicsinynek érezd magad, hanem azért, hogy segítsek
neked megérteni annak a komolyságát és erejét, amit rátok bíztam: az Isten Igéjét. Minden
igyekezeted közben is emlékezz arra, hogy Isten egyetlen szava az emberhez sokkal
értékesebb, mint a Föld összes kincse. Meg kell értened és meg kell tanítanod testvéreimet
Igém értékének tiszteletére. Mindazokat, akiket arra hívtam el, hogy hordozzák az Én
beszédemet, méltányolniuk kell a saját szavaik értékét. Azoknak, akik az igazságot fogják
hordozni, maguknak is igazaknak kell lenniük.
Ahogy hallgattam Öt, késztetést éreztem, hogy felnézzek a mellettünk lévő egyik trónra.
Azonnal felismertem a rajta ülő embert. Nagy evangélista volt, amikor én még gyerek voltam,
és sokan úgy gondolták, hogy nagyobb erővel és hatalommal munkálkodott, mint az apostoli
kor óta bárki más. Sokat olvastam róla, és hallottam néhány tanítását felvételről. Őszinte
alázatossága és az emberek iránt tanúsított nyilvánvaló szeretete mélyen megindított. Ennek
ellenére éreztem, hogy néhány tanítása súlyosan elferdült. Meglepetésként ért, de mégis meg-
könnyebbültem, hogy itt láttam az egyik nagy trónon ülni. Megragadott a belőle áradó
alázatosság és szeretet.
Amint odafordultam az Úrhoz, hogy megkérdezzem, beszélhetnék-e vele, láttam, hogy
mennyire szereti ezt az embert. Azonban nem engedte meg, hogy beszéljek vele, hanem
intett, hogy menjünk tovább.
- Csak azt akartam, hogy lásd őt itt - magyarázta az Úr - és megértsd, hogy milyen rangja van
Nálam. Sok mindent meg kell értened vele kapcsolatban. Ő az egyik hírnököm volt, akit
az utolsó időkben élő Egy házamhoz küldtem, de az nem hallotta meg őt bizonyos okok miatt,
amelyeket a megfelelő időben meg kell majd értened. Egy időre elbátortalanodott, megtévesz-
tésbe esett, és ezzel együtt tanításai is eltorzultak. Ezt még helyre kell állítani, mint ahogyan
üzenetemnek azokat a részeit is, amelyeket másoknak adtam, és szintén eltorzultak.
Mivel tudtam, hogy itt minden tökéletesen időzítve van annak érdekében, amit meg kell
tanulnom, azon kezdtem gondolkodni, hogy ezzel az emberrel való találkozásom valahogyan
kapcsolódhat ahhoz, amiről az előbb beszélgettünk: a hatalom és az elbukás veszélye közötti
összefüggéshez.
- Igen. Valóban igen veszélyes, amikor nagy erővel és hatalommal ruházok fel valakit -
válaszolt az Úr. - Sok küldöttemmel megtörtént ez, és ez a tanulság is része annak, amit az Én
Eklézsiámnak az utolsó időkben meg kell értenie. Nektek az Én erőmben kell járnotok, még
annál is nagyobb erőben, mint amit ők megtapasztaltak, de amint kezditek azt hinni, hogy ez
az erő igazol titeket vagy akár a tanításaitokat, abban a pillanatban megnyitjátok az ajtót
ugyanennek a megtévesztésnek. A Szent Szellem azért adatott, hogy egyedül Énrólam tegyen
bizonyságot. Hogyha bölcs vagy, mint Pál, akkor megtanulsz jobban gyönyörködni a
gyengeségeidben, mint az erőssége időben.
Az igazi hit annak a felismerése, hogy Én ki vagyok. Nem, több és nem kevesebb. Mindig
emlékezz rá, hogy még ha az Én jelenlétemben vagy, még ha úgy látsz is Engem, ahogy
vagyok, még akkor is elbukhatsz, ha elfordulsz Tőlem és magadra nézel. Így bukott el Lucifer
is, aki ebben a teremben lakott. Látta dicsőségemet és Atyám dicsőségét. De kezdett saját
magára nézni, jobban, mint miránk. Azután felfuvalkodott rangja és hatalma miatt. Ugyanez
történt sok szolgámmal, akiknek megengedtem, hogy meglássák dicsőségemet, és akiket
hatalommal ruháztam fel. Amint kezded azt gondolni, hogy a saját bölcsességed,
igazságosságod vagy akár a tiszta tanítások iránti odaszánásod miatt van ez a hatalmad,
akkor el fogsz bukni.
Tudtam, hogy ez komoly figyelmeztetés, mint ahogyan minden, amit itt kaptam vagy
hallottam. Vissza akartam menni és harcolni az utolsó csatában, de komoly kétségeim
voltak afelől, hogy képes leszek-e rá anélkül, hogy valamelyik csapdába esnék, amelyek -:
úgy tűnt - mindenhonnan leselkedtek rám. Visszanéztem az Úrra. Ő volt a Bölcsesség, és
arra gondoltam, mennyire nagy szükségem lesz arra, hogy ismerjem Őt, mint
Bölcsességet, amikor visszatérek.
- Hasznodra válik, ha elveszíted a saját magadba vetett bizalmadat. Addig nem is bízhatom
rád az eljövendő kor erejét, amíg ez nem megy végbe benned. Minél inkább elveszíted az
önbizalmadat, annál több hatalmat bízhatok rád, ha ...
Sokáig vártam az Úrra, hogy folytassa, de hiába. Éreztem, azt akarta, hogy én folytassam,
de nem tudtam, hogyan. Azonban minél tovább néztem Rá, annál nagyobb bizalmat
éreztem Iránta. Végül már tudtam, hogyan folytassam.
- Ha Tebenned bízom - tettem hozzá.
- Igen. Hitre van szükséged, hogy véghez vidd, amire elhívtalak. De ennek a hitnek Belém kell
kapaszkodnia. Nem elég, ha elveszíted az önbizalmadat. Ha ezt azt űrt nem töltöd be a Ben-
nem való bizalommal, az csak bizonytalansághoz vezet. Így estek sokan a hitetés áldozatául.
Ezek közül a férfiak és nők közül sokan valóban próféták voltak. De néhányan belső bi-
zonytalanságuk miatt nem engedték meg, hogy az emberek prófétának nevezzék őket.
Azonban ez nem felelt meg a valóságnak, mert ők tényleg próféták voltak. A hamis alázat
ugyanúgy megtévesztés. Ha az ellenség be tudta őket csapni azzal, hogy nem igazán próféták,
akkor önbizalmuk felhizlalásával azt is el tudta velük hitetni, hogy nagyobbnak gondolják ma-
gukat, mint valójában. A hamis alázat nem űzi ki a büszkeséget. Ez csak az önközpontúság
egy másik formája, és az ellenségnek joga van hozzá, hogy ezt kihasználja.
Minden kudarcodnak ez az egyedüli oka: az önközpontúság. Az egyetlen mód, hogy
megszabadulj ettől, ha a szeretetben jársz. A szeretet nem keresi a maga hasznát.
Amint ezeken gondolkodtam, csodálatos világosság támadt bennem. Hirtelen
megláttam, hogy ennek az egész látomásnak elejétől a végéig ez az egyszerű és egyetlen
üzenet áll a középpontjában.
- Hogyan tudtam ilyen könnyen eltévelyedni az Irántad való odaadás egyszerűségétől-
siránkoztam.
Akkor az Úr megállt, és rám nézett olyan arckifejezéssel, amit bárcsak sose felejtenék
el. Mosolygott.
Nem akartam visszaélni a lehetőséggel, de éreztem, hogy mikor így mosolyog, bármit
kérhetek, megadja. Így hát megragadtam a lehetőséget.
- Uram, amikor azt mondtad: "legyen világosság", akkor világosság lett. Azért
imádkoztál, hogy ugyanazzal a szeretettel tudjunk téged szeretni, amivel az Atya szeret
téged (Ján.17). Kérlek, mondd most azt, hogy: "Legyen szeretet benned", hogy az Atya
szeretetével tudjalak téged szeretni.
Nem hagyta abba a mosolygást, sőt átölelt, mint egy jó barátot.
- Már a világ teremtése előtt mondtam ezt neked, amikor elhívtalak. Azoknak a testvéreidnek
is mondtam, akik veled fognak harcolni az utolsó csatában. Meg fogod ismerni az Atya
irántam való szeretetét. Ez a tökéletes szeretet, amely minden félelmedet kiűzi. Képessé tesz
majd arra, hogy higgy Bennem, és így ugyanazokat cselekedd, amiket Én, sőt még nagyobba-
kat is, mert Én az Atyámmal vagyok. Meg fogod ismerni az Ő irántam való szeretetét, és a
cselekedetek, amelyeket véghez kell vinned, Engem fognak dicsőíteni. Most a te kedvedért
újra mondom: Legyen az Én Atyám szeretete benned.
Ekkor teljesen elárasztott az öröm és hála.
- Szeretem az ítéleteidet - mondtam) és megfordultam, hogy visszanézzek az ítélőszék
felé, de az Úr megállított.
- Ne nézz vissza. Én most a számodra nem ott vagyok, hanem itt. Ki foglak vezetni ebből a
teremből, vissza a csatába a saját helyedre, de nem szabad visszanézned. Saját szívedben kell
látnod ítélőszékemet, mert most már ott van.
- Ugyanúgy, mint a Kert, és az üdvösség kincsei... - gondoltam magamban.
- Igen. Én mindig mindent a szívedben viszek végbe, ahonnan az élő vizek forrásai fakadnak,
és ahol Én magam is lakom. Ezen a helyen lakom Én.
Kezével felém intett, és én félrehúzva az alázatosság köpenyét végignéztem magamon.
Megdöbbentem azon, amit láttam. A páncélom ugyanazt a dicsőséget árasztotta, mint
amely Őt fogta körül. Gyorsan visszahúztam a köpenyem szélét.
- Megfeszíttetésem előtti éjszakán azért is imádkoztam az Atyához, hogy az a dicsőség,
amellyel kezdettől fogva bírtam Nála, legyen az Én népemmel, hogy eggyé legyetek, mert az
Én dicsőségem tesz titeket eggyé. Amikor olyanok jönnek össze, akik szeretnek Engem, akkor
dicsőségem ereje megnő. És minél jobban növekszik dicsőségem az Engem szeretők egysége
által, annál inkább meglátja a világ, hogy az Atya küldött engem. Akkor a világ majd tényleg
meglátja, hogy tanítványaim vagytok, mert szeretni fogtok Engem és egymást is szeretni
fogjátok.
Egyre csak néztem Őt, és folyvást nőtt a bizalmam Benne. Olyan volt, mintha belülről
megmostak volna. Hamarosan úgy éreztem, kész vagyok bármit megtenni, amit mond.
- Még van valaki, akivel találkoznod kell, mielőtt visszatérnél a csatába - mondta, miközben
továbbsétáltunk. Továbbra is bámulatba ejtett, hogy percről percre nőtt a dicsősége.
- Minden alkalommal, amikor a szíved szemével látsz Engem, az elméd is megújul egy kicsit -
folytatta. Egyszer majd képes leszel folyamatosan az Én jelenlétemben maradni. Akkor majd
minden, amit a Szent Szellem által valaha tanultál, könnyedén elérhetővé válik, és Én is
elérhető leszek a számodra.
Hallottam, amit mondott, és mindent értettem is, de annyira foglyul ejtett a dicsősége,
hogy meg kellett kérdeznem:
- Uram, miért vagy most sokkal dicsőségesebb, mint akkor, amikor először jelentél meg
nekem Bölcsesség formájában?
- Nem Én változtam meg, hanem te. Ahogy fedetlen arccal szemléled dicsőségemet, úgy
változol el. Ahogy mindezeken keresztül mentél, lehullnak a fátylak az arcodról, hogy még
tisztábban láss Engem, de semmi mástól nem hullanak le olyan gyorsan, mint amikor az Én
szeretetemet szemléled.
Megálltunk, és felnéztem azokra, akik a közelünkben lévő trónokon ültek. Még mindig
azon a helyen jártunk, ahol a leghatalmasabb királyok foglaltak helyet. Egyiküket
megismertem.
- Uram. Ismerős vagy, de nem emlékszem, hogy honnan.
- Egy látomásban láttál engem - válaszolt.
Hirtelen eszembe jutott az a látomás, és megdöbbentem. - Ezek szerint te egy valóságos
személy voltál?
- Igen - válaszolta.
Akkor eszembe jutott az a nap. Fiatal keresztény voltam, és bizonyos nehézségek miatt
nagyon levertnek éreztem magam. Kimentem imádkozni a lakásomhoz közeli parkba, és
elhatároztam, hogy várok, amíg az Úr nem szól hozzám. Ahogy ott ültem és a Bibliámat
olvastam, hirtelen egy látomást láttam, amely életem egyik első látomása volt.
Láttam egy embert, aki buzgón szolgálta az Urat. Állandóan bizonyságot tett az
embereknek, tanította őket, betegeket látogatott és imádkozott értük. Nagyon buzgó volt
az Úrért, és őszintén szerette az embereket. Azután láttam egy másik embert. aki
nyilvánvalóan egy csavargó vagy hajléktalan volt. Egy kismacska került az útjába és ő
bele akart rúgni, de valahogy mégis visszafogta magát. Rúgás helyett csak durván félreta-
szította az útjából. Akkor az Úr megkérdezte tőlem, hogy mit gondolok, melyik ember
tetszik neki jobban.
- Az első - válaszoltam gondolkodás nélkül.
- Nem, a második - válaszolta, és belefogott, hogy elmesélje történetüket.
Az első ember csodálatos hívő keresztény családban nőtt fel. Virágzó gyülekezetben
nevelkedett, majd az egyik legjobb, bibliaiskolába járt. Összesen századagnyi szeretetet
kapott az Úrtól, de csak hetvenötöt használt belőle.
A másik ember süketen született. Rosszul bántak vele, egy sötét és hideg padláson
tartották, amíg a hatóságok rá nem találtak nyolcéves korában. Azután egyik intézetből a
másikba vitték, ahol folyton bántalmazták. Végül kidobták az utcára. Hogy mindezt a
nyomorúságot legyőzze, az Úr csupán három adagot adott neki szeretetéből, de a süket
csavargó ennek minden kis morzsáját összegyűjtötte, hogy harcoljon a szívében lévő
haraggal, és ne rúgjon a kismacskába.
Ránéztem erre az emberre, aki királyként ült itt a trónon, sokkal nagyobb dicsőségben,
mint amilyenről Salamon király valaha is álmodni mert volna. Angyalok seregei
sorakoztak mögötte a parancsaira várva. Elámulva fordultam az Úrhoz. Még mindig nem
tudtam elhinni, hogy valóságos ember volt, még kevésbé, hogy most a legnagyobb
királyok egyike.
- Uram, kérlek mondd el a történet többi részét is - kértem.
- Természetesen, hiszen azért vagyunk itt. Angelo annyira hűséges volt azon a kevésen, amit
kapott, hogy további három adagot adtam neki szeretetemből. Mindet felhasználta arra, hogy
abbahagyja a lopást. Majdnem éhen halt, de ellenállt a kísértésnek, és nem vett el semmit,
ami nem az övé. Üvegeket gyűjtött, azon vette az élelmét, és nagy ritkán talált valakit, aki
megengedte, hogy a kertjében dolgozzon. Nem hallott ugyan, de olvasni megtanult, így hát
küldtem neki egy evangelizációs traktátust. Ahogy elolvasta, a Szent Szellem megnyitotta a
szívét, és Angelo nekem adta az életét. Újra megkétszereztem az iránta való szeretetemet, és ő
hűségesen felhasználta minden cseppjét. Szeretett volna másokat is megismertetni Velem, de
nem tudott beszélni. Bár ő maga is nagy szegénységben élt, minden bevételének több mint a
felét evangelizációs traktátusokra költötte, és azokat az utcasarkon osztogatta.
- És hány embert vezetett Hozzád? - kérdeztem azt gondolva, hogy biztosan tömegeket, ha itt
ül a nagy királyok között.
- Egyet - válaszolt az Úr. - Megengedtem neki, hogy egy haldokló alkoholistát hozzám
vezessen, azért hogy ezzel biztassam. Ezen annyira felbátorodott, hogy még sok éven át állt
volna azon az utcasarkon, hogy még egy lelket bűnbánatra vezessen. De az egész menny
könyörgött, hogy hozzam ide, és Én is azt akartam, hogy megkapja jutalmát.
- De mit tett azért, hogy király lett? - kérdeztem.
- Hűséges volt mindazon, amit kapott, és mindenben győzött egészen addig, amíg hasonlóvá
lett Hozzám, és mártírhalált halt.
- De mit győzött le, és hogyan halt mártírhalált?
- Szeretetemmel legyőzte a világot. Nagyon kevesen győztek le olyan sokat oly kevéssel, mint
ő. Népem közül sokan olyan kényelmes otthonokban laknak, amelyet még a királyok is meg-
irigyeltek volna csak egy századdal ezelőtt is, ők mégsem értékelik ezt a jólétet. Angelo pedig
annyira hálás volt egy kartondobozért egy hideg éjszakán, hogy azt az Én jelenlétem
dicsőséges templomává változtatta. Elkezdett szeretni mindent és mindenkit. Jobban örült egy
almának, mint népem közül néhányan egy bőséges lakomának. Hűséges volt mindazon, amit
adtam neki, még akkor is, ha az nem volt valami sok, összehasonlítva azzal, amit másoknak
adtam, beleértve téged is. Megmutattam neked egy látomásban, mert sokszor elmentél
mellette. Egyszer még rá is mutattál és mondtál valamit a barátodnak.
- Tényleg? És mit mondtam?
- Azt, hogy: Már megint egy "Illés", aki biztosan a buszmegállóból szökött el. Azt mondtad,
hogy "vallásoskodó szentfazék", akit az ellenség küldött, hogy elfordítsa az embereket az
evangéliumtól.
Ez volt a legszörnyűbb csapás, amit átéléseim során el kellett szenvednem. Több volt, mint
megdöbbenés, meg voltam rémülve. Próbáltam vissza emlékezni arra a bizonyos esetre, de
nem tudtam, egyszerűen azért, mert annyi ehhez hasonló történt. Soha nem éreztem
különösebb könyörületet a piszkos utcai prédikátorok iránt, akiket - úgy tűnt nekem -
kifejezetten azért küldött az ellenség, hogy az embereket elfordítsa az evangéliumtól.
- Sajnálom Uram. Igazán nagyon sajnálom.
- Én pedig megbocsátok neked - válaszolta gyorsan. - És igazad van. Sokan vannak, akik
rossz vagy éppen ellenséges szándékkal próbálják hirdetni az evangéliumot az utcán.
Azonban sokan vannak, akik őszintén teszik, még akkor is, ha képzetlenek és tanulatlanok.
Nem szabad a külső megjelenés után ítélned. Legalább annyi igaz szolgám van az Angelóhoz
hasonlók között, mint a képzett hivatásosak között, akik a nagy székesegyházakban és olyan
szervezetekben vannak, amelyeket az Én nevemben építettek az emberek.
Majd intett, hogy nézzek fel Angelóra. Amikor felé fordultam, lejött a trónjához vezető
lépcsőkön, és megállt előttem. Karját kitárta és megölelt, azután homlokon csókolt, mint egy
apa. Szeretet áradt belőle, amely egészen átjárt, olyan erősen, hogy szinte túlterhelte az
idegrendszeremet. Amikor végül elengedett, úgy tántorogtam, mint egy részeg, de ez mégis
csodálatos érzés volt. Ilyen szeretetet még soha nem éreztem.
- Ezt a szeretetet már a Földön is átadhatta volna neked - folytatta az Úr. - Olyan sokat
adhatott volna az Én népemnek, de ők nem jöttek közel hozzá. Még a pr6fétáim is elkerülték.
Úgy növekedett a hitben, hogy vett egy Bibliát és néhány másik könyvet, amelyeket újra és
újra elolvasott. Megpróbált gyülekezetbe járni, de nem talált egyet sem, amelyik befogadta
volna. Ha elfogadták volna, Engem fogadtak volna be. Rajta keresztül Én zörgettem az
ajtajukon.
A szomorúság új mélységeit ismertem meg.
- Hogyan halt meg? - kérdeztem, emlékezve, hogy mártírhalált halt, miközben attól tartottam,
hogy valamiképpen én is felelős vagyok haláláért.
- Halálra fagyott, miközben megpróbált életben tartani egy öreg iszákost, aki elvesztette az
eszméletét a hidegben.
Ahogy ránéztem Angelóra, egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy lehetett ennyire kemény a
szívem. Azonban nem értettem, miért számít mártírnak. Azt gondoltam, ez azoknak van
fenntartva, akik azért haltak meg, mert nem voltak hajlandók megtagadni a hitűket.
- Uram, tudom, hogy Angelo valóban győztes - jegyeztem meg
- és teljesen igazságos, hogy itt legyen. De azok, akik ilyen módon halnak meg, szintén
mártírnak számítanak?
- Angelo életének minden napján mártír volt. Csak annyit tartott meg magának, hogy életben
maradjon, és boldogan feláldozta az életét, hogy megmentse bajban lévő barátját. Ahogyan
Pál írta a korintusiaknak, még ha a testedet tűzre adod is, de szeretet nincsen benned, az
egész semmit sem ér. De ha szeretetből adod oda magad, annak van valódi értéke. Angelo
minden napon meghalt, mert nem magának élt, hanem másoknak. A földön mindig úgy
gondolta, hogy a szentek között ő a legutolsó, mégis ő volt az egyik legnagyobb szent. Amint
már megtanultad, sokan azok közül, akik nagynak gondolják magukat, és mások is így néznek
rájuk, itt a legkisebbként végzik. Angelo nem egy hittételért halt meg, még csak nem is a
bizonyságtételéért, hanem Értem.
- Uram, kérlek segíts, hogy mindig emlékezzem erre. Kérlek, ne engedd, hogy elfelejtsem,
amit most látok, miután visszatértem - könyörögtem.
- Ezért vagyok veled, és amikor visszatérsz, akkor is veled maradok. Bölcsesség az Én
szememmel látni, nem pedig külső látszat szerint ítélni. Azért mutattam meg neked Angelót
látomásban, hogy felismerd, amikor elmész mellette az utcán. Ha elmondtad volna neki, amit
a látomásban megmutattam neked a múltjával kapcsolatban, akkor azon nyomban átadta
volna Nekem az életét. Akkor nevelhetted volna ezt a nagy királyt, és ő nagy hatással lett
volna az Én Eklézsiámra. Hogyha az Én népem úgy nézne az emberekre, mint ahogy Én
nézek rájuk, akkor Angelót és sok hozzá hasonló szolgámat felismerték volna. Akkor a
legnagyobb szószékekre emelték volna őket, és az enyéim a Föld széléről is eljöttek volna,
hogy a lábukhoz üljenek, mert ez olyan lett volna, mintha az Én lábamhoz ültek volna. Ő
megtanított volna téged az igazi szeretetre, és hogy hogyan hasznosítsd az ajándékokat,
amiket Tőlem kaptál, és akkor sokkal több gyümölcsöt teremtél volna.
Annyira szégyelltem magam, hogy nem is akartam az Úrra nézni, végül mégis
visszafordultam Hozzá, mert éreztem, hogy a fájdalom újra az önközpontúság felé sodor.
Ahogy ránéztem, dicsősége szinte elvakított. Időbe telt, amíg hozzászokott a szemem, s
újra láthattam Őt.
- Emlékezz rá, hogy megbocsátottam neked - mondta. - Nem azért mutatom ezeket, hogy
kárhoztassalak, hanem hogy tanítsalak. Mindig emlékezz rá, hogy a könyörület minden
másnál gyorsabban távolítja el lelkedről a lepleket.
Ahogy újra elindultunk, Angelo most először megszólalt:
- Kérlek emlékezz a barátaimra, az otthontalanokra. Sokan szeretni fogják a
Megváltónkat, ha valaki odamegy hozzájuk.
Szavaiban olyan erő volt, hogy a megindultságtól nem tudtam válaszolni, csak
bólintottam. Tudtam, hogy ez parancs, amely egy nagy királytól, a Királyok Királyának
közeli barátjától származik.
- Uram, ugye segítesz nekem, hogy segíthessek az otthontalanoknak?
- Mindenkinek segíteni fogok, aki őket segíti - válaszolta. Amikor azokat szeretitek, akiket
Én szeretek, akkor mindig megtapasztaljátok segítségemet. Amilyen mértékben szeretitek
őket, annyira számíthattok a Segítőre. Sokszor kérted Tőlem a kenet nagyobb mértékét;
ilyen módon fogod megkapni: szeresd azokat, akiket Én szeretek. Ha őket szereted, azzal
Engem szeretsz. Ahogy adsz nekik, azzal Nekem adsz, és Én cserébe még többet adok
vissza.
Szép otthonomra gondoltam meg a többi javaimra. Nem voltam gazdag, de földi
mértékkel mérve sokkal jobban éltem, mint régen a királyok, akár csak egy évszázaddal
ezelőtt is. Eddig még soha nem éreztem bűntudatot emiatt, de most igen. Ez
valamiképpen jó érzés volt, de mégis éreztem, hogy valami nincs rendben. Újra az Úrra
néztem, mivel tudtam, hogy Ő segíteni fog.
- Emlékezz arra, hogy mit mondtam az Én szeretetem tökéletes törvényéről, amely
elválaszlja a sötétséget a világosságtól.
Amikor úgy érzed, hogy kezdesz összezavarodni - mint ahogyan most is -, akkor tudhatod,
hogy amit érzel, az nem az Én szeretetem tökéletes törvénye. Én örülök, ha a családomnak jó
ajándékokat adhatok, mint ahogy te is, a saját családodnak. Szeretném, ha örülnél ezeknek az
ajándékoknak és hálás lennél értük. Csak ne imádd ezeket, és készségesen oszd meg
másokkal, amikor ezt kérem tőled. Egy kézmozdulattal azonnal eltörölhetnék a földről minden
szegénységet és nyomort. Eljön majd az ítélet napja, amikor a hegyek és a magaslatok
leomlanak, a szegények és elnyomottak felemeltetnek, de ezt Én kell hogy végrehajtsam. A
pusztán emberi szánalom és együttérzés ugyanúgy ellentétes Velem, mint az emberi elnyo-
más, mert az emberi könyörületet az Én keresztem erejének a helyettesítésére próbálják
használni. Nem arra hívtalak el, hogy áldozatot hozzál, hanem, hogy engedelmeskedj Nekem.
Ezért néha áldozatot is kell hoznod, de ha nem azért hozol áldozatot, hogy Nekem
engedelmeskedj, akkor az elválaszt minket egymástól.
Vétkeztél abban, hogy ezt a nagy királyt tévesen ítélted meg és rosszul bántál vele, amikor a
szolgám volt a Földön. Ne ítélj meg senkit anélkül, hogy előbb Tőlem megkérdeznéd. Több
találkozást mulasztottál el, amelyeket elkészítettem a számodra, mint valaha is képzelnéd,
pusztán csak azért, mert nem voltál érzékeny és irányítható. De nem azért mutattam meg
neked ezeket, hogy bűntudatod legyen, hanem azért, hogy bűnbánatra juss, és többé ne
mulaszd el ezeket a találkozásokat. Hogyha bűntudattól indíttatva cselekszel, akkor elkezdesz
azért tenni dolgokat, hogy azzal ellensúlyozd ezt a bűntudatodat, ez pedig az Én keresztemnek
a megcsúfolása. Egyedül az Én keresztem képes eltörölni a bűntudatodat is, és mivel Én azért
mentem a keresztre, hogy eltöröljem azt, ezért bármi, amit bűntudatból teszel, azt nem Értem
teszed.
Nem örülök, ha látom, hogy az emberek szenvednek - folytatta Bölcsesség. - De az emberi
könyörület nem fogja őket elvezetni a kereszthez, pedig egyedül a kereszt képes őket megsza-
badítani az igazi szenvedéstől. Elmentél Angelo mellett, mert
nem voltál irgalmas. Több könyörületesség lesz benned, amikor visszatérsz, de ezt alá kell
rendelned az Én Szellememnek. Még Én sem gyógyítottam meg mindenkit, akin megesett a
szívem, hanem csak azt tettem, amit az Én Atyámtól láttam. Semmit sem szabad pusztán
könyörületességtől indíttatva tenned, hanem csakis az Én Szellemem iránti engedelmességből.
Csak akkor lesz meg a könyörületességedben a megváltás ereje és hatalma.
Rád bíztam Szellemem ajándékait. Megismerted az Én kenetemet prédikálás és írás közben,
de sokkal kisebb mértékben, mint ahogy gondolod. Csak ritkán látsz az Én szememmel,
hallasz az Én fülemmel vagy értesz a szívemmel. Nélkülem semmit sem tehetsz, ami
királyságom hasznára válhatna vagy az evangélium előmenetelére volna. Harcoltál az Én
csatáimban, és még az Én hegyem csúcsát is láttad. Megtanultál az igazság nyilaival lőni ( és
eltalálni az ellenséget, és egy kicsit megtanultál bánni az Én kardommal is, de legerősebb
fegyverem a szeretet, amely soha nem vall kudarcot. Ez az az erő, amely le fogja romb9lni az
ördög munkáit. És a szeretet lesz. az, amely elhozza az Én királyságomat. A szeretet a zászló
az Én seregem felett. Ez alatt a zászló alatt kell most harcolnod.
Ezzel befordultunk egy folyosón, amely már nem tartozott az ítélőszék hatalmas terméhez.
Bölcsesség dicsősége teljesen körülvett, de már nem láttam Őt világosan. Hirtelen egy ajtó-
hoz értem. Elfordultam, mert nem akartam kimenni innen, de azonnal tudtam, hogy, mégis el
kell mennem. Ehhez az ajtóhoz vezetett Bölcsesség. Át kellett mennem rajta.
Folytatása következik.