A mi Krisztussal való azonosításunk dicsőséges ténye egyike a leggazdagabb mozzanatoknak a
megváltás egész tervében.
Isten szemében mi Krisztussal együtt keresztre feszíttettünk — Vele együtt odaszegeztettünk a
keresztfára.
Ahogy Ő ott függött a kereszten mezítelenül, szégyenteljesen és megalázva, mi is ott függtünk Vele
együtt meztelenül, mert Ő a mi helyünket vette át a kereszten.
Ahogy Ő meghalt, úgy mi is meghaltunk Krisztussal együtt.
Ahogy Ő meghalt a bűnnek, úgy mi is meghaltunk a bűnnek.
Ahogy Ő meghalt a sátán uralmának, úgy mi is meghaltunk annak.
Ahogy Ő meghalt a betegségnek, úgy mi is meghaltunk annak.
50 Vele együtt temettettünk el, majd Ő elment értünk a szenvedés helyére a pokolba, és megfizette értünk
az árat, Ő fizette meg a mi bűneinkért és a sátánnal való egyesülésünkért járó büntetést.
Ahogy Ő lerázta magáról a bűn és a sötétség erőit, az ember betegségét és gyengeségét, úgy
szabadultunk meg mi is ezektől Őbenne; mindezeket a pokolban hagytuk.
Mi Krisztussal együtt feltámadtunk.
Miután kielégítette az igazságosság követelményeit és a sötétség régióiban megmérkőzött a mi nagy
ellenségünkkel — a sátánnal — és az Ő seregével és diadalt aratott felettük, feltámadt az Atya dicsősége
által.
Életre kelt szellemben, és megigazíttatott szellemben.
Majd feltámadt; és mi is feltámadtunk Ővele.
Ő feltámasztatott, mert Isten megigazította Őt, így a halál és a pokol többé nem tarthatta fogságban Őt.
Amikor Ő megigazíttatott, mi is megigazultunk Őbenne.
Amikor Ő meggyógyult a halálból, mi is meggyógyultunk Őbenne.
Amikor Ő legyőzte a betegséget és a gyengeséget, mi is hasonlóképpen legyőztük azt Őbenne.
Mindazok számára, akik Krisztusban vannak — a betegség legyőzött ellenség.
Mi Krisztussal együtt ülünk az Atya jobbján a világegyetem legmagasabb hatalmi helyén.
Azonosulva Vele az Ő szenvedéseiben és szégyenében, valamint dicsőségében is.
Az azonosítás törvénye
Ő legyőzte a halált, a poklot és a sírt.
Győztesként támadt fel, legyőzve a mi ellenségeinket. Mi azonosíttattunk Ővele abban a
győzelemben.
Meghaltunk Ővele, szenvedtünk Ővele, és amikor lerázta magáról a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, legyőzte a sátánt, megbénította halált osztó erejét, mi győzelmében azonosíttattunk Ővele.
Amikor feltámadt a halottak közül és ott állt győzedelmesen a halál, a pokol, a sátán, a betegség és a
sír felett, mi is ott állunk vele együtt.
Most nekünk adja az Ő nevét, amit akkor adományoztak neki, amikor végrehajtotta ezt a hatalmas
művet, aminek során betöltötte az igazságosság követelményeit. Legyőzte a sátánt és választ adott az
emberiség szükségleteire.
Odaadja nekünk azt a nevet, ami minden név felett való, azt a nevet, amire minden térd meghajol, és
amit minden nyelvnek meg kell vallania mindhárom világban.
Az Ő nagy kegyelméből megadta nekünk, hogy használjuk e nevet, törvényes jogot adott nekünk
nevének használatához.
A mi képviselőnkként halt meg, mi pedig mint az Ő képviselői élünk most itt.
Ez a név képvisel mindent: ami Ő volt és van; mindazt, amit Ő valaha is tett, vagy tenni fog.
51 Amikor teljesen megértjük ezt, bejutunk az ebben való hit birodalmába és értelmes módon használjuk
ezt a nevet, akkor mindazt, amit e név a mennyben jelent, nekünk is jelenti majd.
Ő semmiféle korlátot nem szabott e név használatával kapcsolatban.
Most már csak az a kérdés: Megértem-e, hogy Istennek mi volt a célja azzal, hogy nekem adta e név
használatának jogát ?
Nem szabad úgy használnunk e nevet, mint ahogy a pogányok használják bálványaikat, hanem
gyakorlatias módon kell használnunk, úgy, hogy tisztában vagyunk azzal, felhatalmazásunk van erre.
Úgy használjuk ezt a nevet, mint az Ő képviselői.
Amikor a betegek és lesújtottak hozzánk jönnek segítségért, a gyógyító erő — amely Krisztusban és az
Ő befejezett munkájában van — a betegek rendelkezésére áll ebben a névben.
Ily módon, a gyógyulás már nem Krisztuson keresztül történik, hanem e név lesz maga Krisztus, a
gyógyító.
Egy élő tény
Amikor Jézust keresztre feszítették, Ő átvette az én helyemet mint bűnösét.
Ő vitte fel az én bűneimet testében a fára; Ő viselte az én szégyenemet, ami a sátánnal való
egyesülésemből származott; Ő viselte azokat a betegségeket, amiket a sátán helyezett rám; Ő viselte el a
nekem járó ítéletet az Isten ellenségeivel való egyesülésem miatt.
Amikor Ő meghalt, mindezeket elhordozta a feledés földjére és feltámadt, mert mindezeket félre tette
az útból.
Nemcsak a bűnömet, a szégyenemet és a betegségeimet semmisítette meg, hanem engem is, az én régi
bűnös énemet is megsemmisítette.
Megsemmisítette az én bűnös természetemet.
Megsemmisítette az én gyengeségeimet, bűneimmel, betegségeimmel és bajaimmal együtt, most pedig
Vele együtt állok, Őbenne vagyok, és éppúgy megszabadultam ezektől, mint ahogy Ő megszabadult ezektől,
amikor feltámadt.
Egy új teremtés
Az Ő megigazultsága az én megigazultságom; az Ő igazsága az én igazságom; az Ő egészsége az én
egészségem; az Ő szabadsága a sátán uralmától az én szabadságom; az Ő megszabadulása a kárhozattól az
én megszabadulásom a kárhozattól, az Ő megszabadulása a gyengeségektől az én megszabadulásom a
gyengeségektől; mert Őbenne én mindazt élvezem, amit Ő tett, és mindazt, ami Ő jelenleg is.
Mindazt, amit Ő tett, értem tette.
Szeretném újból kijelenteni:
Jézus az én helyettesítőm
Ha Ő viselte az én bűneimet, akkor nekem már nem kell viselnem azokat; ha Ő viselte az én bűnös
természetemet, akkor nekem már nem kell viselnem, ha Ő elhordozta az én gyengeségeimet, akkor nekem
már nem kell. Ha én mégis hordozom ezeket, akkor Ő hiába halt meg.
52 Így amikor elfogadom Őt Megváltómnak, megvallom Őt Uramnak és bekereszteltetem az Ő nevébe,
én az Ő Atya előtt elfoglalt helyébe kereszteltetem be.
Én bekereszteltettem az Ő igazságába, amit Ő szerzett meg; belekereszteltettem az Ő
megigazultságába; belekereszteltettem az Ő testi, lelki és szellemi egészségébe; belekereszteltettem az Ő
sátán feletti győzelmébe; és bele lettem keresztelve mindabba, amit Ő jelent az Atyának, mert Ő az én
képviselőmként halt meg; most pedig ott fent uralkodik, mint az én képviselőm.
Miként Ő az én képviselőm ott fent, én vagyok az Ő képviselője itt lent a földön.
Ő megsemmisítette mindazt, ami én voltam és ami az enyém volt és minden bűnt énbennem, és
mindazt odaadta nekem, ami az Övé volt; mindazt, amit Ő tett és mindazt ami Ő volt, azért, hogy „amint Ő
van, úgy legyek én is e világban.”
Vége a harcnak
Részemről nincs szükség hitre ahhoz, hogy élvezzem ezt, mert Ő nekem adta, ez már az enyém, és ami
az enyém, ahhoz nem kell hit, hogy elnyerjem, mert már megkaptam; már a birtokomban van.
Nem kell mást tennem, mint hogy dicsérem Őt ezért, és amikor dicsérem Őt és hálát adok Neki, a
dolgok elkezdenek megvalósulni az életemben.
Így én most Isten és az angyalok előtt állok — igen persze a sátán előtt is — Krisztusban felöltözve,
Krisztusban elrejtve, Krisztusban befedve.
Gondoljuk csak meg, hogy mit jelent ez! Az Ő neve a győztes neve, én pedig bele vagyok keresztelve
ebbe a névbe, és viselem ezt a nevet; a győztes nevét viselem.
„Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.”
Én felöltöztem Krisztust, maga Krisztus sátorozik felettem.
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.”
Akkor én egy új teremtés vagyok, és ez az új teremtés együtt trónol Krisztussal.
„...a régiek elmúltak...”
Elmúltak a régi gyengeségek, a régi kudarcok, a régi tehetetlenség, a régi hitetlenség, mindezek
elmúltak és új dolgok jöttek létre; új hit, új élet, új testi, lelki és szellemi egészség mind az enyém lett.
Olyan új világban élek, ahol ezek az új dolgok valóságosak.
„Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és
önmagát adta érettem.”
Nekem nem kell harcolnom, hogy elérjek erre a helyre; én már ezen a helyen vagyok.
Nem kell küzdenem érte, a hit harcát sem kell megvívnom ezért, nem kell ezért naponta meghalnom,
mert én már ezen a helyen vagyok — ez a hely az enyém. Az enyém, mert amikor újjászülettem és
belekeresztelkedtem az Úr Jézus nevébe, beleszülettem mindebbe, belekereszteltettem ebbe, és benne
vagyok. Hallelúja!
Ez vitathatatlanul jogot ad nekem az Ő nevének használatára és mindarra, amit ez a név képvisel a
földön, a mennyben és a pokolban.
53 Az imaharc
Ha imaharcban kívánjuk használni Jézus nevét, tudnunk kell, hogy milyen erő helyeztetett abba a
névbe, amit Isten minden más névnél magasabbra becsül.
Ez a név értünk van, mint ahogy Jézus értünk van. Amikor valaki ebben a névben értelmes módon
imádkozik — az Ige alapján és Isten akarata szerint — akkor ez olyan, mintha maga Krisztus imádkozna.
Nincs olyan erő, hatalom vagy méltóság, sem a földön, sem a levegőben, sem pedig a pokolban, ami
megakadályozhatná, hogy az ilyen imára válasz jöjjön; ennek egyszerűen meg kell történnie.
Saját jogaid, kiváltságaid és hatalmad alapján szembeszállsz az ellened tornyosuló heggyel, és
megparancsolod neki e névben: „Kelj fel és vessd magad a tengerbe!”
Te csak ennyit teszel és annak a hegynek mennie kell. A pokol teljes ereje sem tudja megakadályozni
ezt. A hegynek egyszerűen mennie kell.
Parancsszavad mögött ott áll Isten Igéjének sérthetetlensége, az Ő mindenhatósága és Krisztus
végtelen ereje, mindez a te rendelkezésedre áll.
Álljunk meg a névben
Lehet, hogy a pokol seregei megtámadtak, te azonban ellenállsz nekik abban a névben, amely egykor
szétzilálta a pokol minden seregét, amikor Ő „semmivé tette azt, akinek hatalma volt a halálon, tudniillik az
ördögöt.” (Zsid. 2:14)
A sátán nem mer szembeszállni azzal a harcossal, aki magára öltötte Krisztus megigazultságát, és aki
ismeri annak a hatalmas névnek az erejét.
Márk 11:23 „Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe és szívében nem
kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”
Te azt hiszed, hogy a hegy, ami téged körbevesz hatalmas, a tenger nagyon messze van, és hogy a
hited kevés; nos, lehet, hogy mindez igaz, azonban még ha a saját hitedben nem is bízol, abban a névben meg
kell bíznod.
Ezért ebben a hatalmas névben parancsold csak meg annak a hegynek, hogy keljen fel és menjen el —
ne tekints a saját hitedre, hanem tekints arra a névre. A hegy el fog menni. El kell, hogy menjen!
Nem a hitünk mértékén múlik, hanem azon, hogy hova összpontosítjuk.
Ha kértél abban a névben, attól a pillanattól fogva győztes vagy, mindegy, hogy mit kértél, pénzt,
egészséget vagy lelkek üdvösségét, egész biztosan megkapod, amit kértél.
Isten akarata
A rendíthetetlen és legyőzhetetlen akarat nem ismeri a kudarcot.
Odalépsz a hegyhez, ismered az erejét és a nagyságát; már több, mint hét napon keresztül körbe és
körbe jártad; lehet, hogy már régóta nézegeted, de ma kell megharcolnod vele.
Tudod, hogy az Ő akaratában vagy.
Most, hogy azt akarod, hogy ez a hegy menjen el; a te akaratod az Ő akaratává lett; a te parancsszavad
az Ő parancsszava egyben.
Azt mondod: „Jézus nevében megparancsolom neked, hogy menj el!”
54 Ez olyan, mintha Jézus mondta volna, és amikor Jézus mondja, azt az Atya is mondja.
A Szentháromság egysége és az univerzum ereje áll mögötted.
A te akaratod és Isten akarata egyesül az ellenség ellen. E két akarat most megegyezik.
Isten most képes arra, hogy rajtad keresztül megharcoljon az Ő ellenségeivel.
Isten most rajtad keresztül tud cselekedni.
Isten most képes arra, hogy rajtad keresztül használja az Ő erejét, az Ő akarata szerint.
Te az Ő Fiának páratlan, semmi máshoz nem hasonlítható, mindenek felett való nevével lesújtasz a
pokol seregeire, azok pedig zavarodottan elfutnak.
Te úgy jársz az emberek között, mint egy Isten-ember — Istennek egy embere.
Isten kezedbe helyezte Önmagát, és azt mondja: „Használd az én akaratomat, az én nevemet, az én
Igémet és az én erőmet, és a hegy amely körülvesz, síksággá válik.”
Istennel kell megharcolni azoknak, akik veled szembeszállnak.
A harc az Övé.
Ellenségeid most már az Ő tekintélye ellen hadakoznak. Ő harcol; az emberek meg remegve
elbuknak, és többé fel nem állhatnak.
Övezd fel magad a névvel
Amikor a gonoszság seregei ellened támadnak, összeszedve minden erkölcsi, észbeli és szellemi
erődet, Krisztus nevében bátran szállsz szembe velük.
Te éppúgy része vagy ennek a névnek, ahogy része vagy Istennek, ezért egész biztosan teljes
győzelmet fogsz aratni.
Te azonossá lettél Krisztussal, mindazzal, ami Ő jelenleg, ami Ő volt vagy ami Ő lesz.
Lehet hogy ellenséged makacs és ellenáll neked, te azonban eltökélted magad — te elhatároztad, hogy
győzni fogsz, és szó szerint megrohamozod az ellenséget abban a mindenek felett és mindenkor győztes
névben.
Lehet, hogy az ellenség egy ideig ellenáll, de végül kénytelen megadni magát.
Néhány helyzetben erős akaratra van szükségünk, hogy megőrizzük béketűrésünket, de Isten képes
arra, hogy elegendően erős akaratot adjon nekünk ehhez.
Kitartás
Ismered Isten akaratát, és elhatároztad, hogy Isten akaratát cselekszed; most pedig átgázolsz
mindazokon az akadályokon, amiket az ellenség próbál utadba gördíteni.
Szedd össze mindazt, ami benned van, és fegyelmezd meg bátortalan hústestedet, ami megpróbál
visszatartani. Az ellenségnek engedelmeskednie kell — bátran add ki a parancsot és tarts ki a szavad
mellett, míg be nem teljesedik.
55 „És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a Szellemem” — ez az igevers sok nehéz helyzeten
átsegített már, és szörnyű nehézségekben is megtartott.
Ha már egyszer megragadtad az eke szarvát, tarts ki amíg be nem fejezed a szántást.
Szomorú képet nyújt ez a reszkető térdű férfiakból és nőkből álló hadsereg.
Nézz arra a hegyre; az a hely már a tiéd!
„Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam örökségül” — ez az áldott és ösztönző ígéret
köszöntötte Izraelt, ahogy ott álltak az ígéret földje előtt. Minden hely, amit talpuk érintett, az övék lett, de
saját maguknak kellett birtokba venniük minden helyet.
A mi Józsuénk ugyanúgy ösztönöz minket a hódításra. Az Újszövetség minden egyes ígéretére
igaz: amit „talpunk érint” — a miénk.
A gyógyulás gazdagon termő sík földje a tiéd, ha egyszerűen ráteszed a lábadat.
A szellemi erők magaslatai is a tiéd, bár lehet, hogy ott él az óriás Anák; a tiéd azonban ez a föld is, ha
szembe szállsz vele és kiűzöd őt erődítményeiből ebben a hatalmas névben.
A „Régi Könyv” minden áldott ígérete a tiéd, mire vársz akkor, miért nem foglalod el a földedet?
Közted és az örökséged között ami téged illet, ott magaslik az a hatalmasnak látszó hegy.
Öltözd fel erősségedet, és ebben a mindenre elegendő névben szállj vele szembe.
Ne add fel, míg az utolsó ellenséget is le nem győzted és vissza nem hozta köteles tartozását.
Az örökséged nagysága attól függ, hogy mekkora földterületet jelöltél ki lábad nyomával, vagyis hogy
mekkora földterületet foglaltál el és hódítottál meg.
Igényt tarthatsz mindazokra az ígéretekre (és tulajdonodként rájuk teheted a kezed), amiket az Ige
szerint megvizsgáltál és igaznak találtál.
Ezért vonulj ki a hegyhez és vedd birtokodba.
Foglyul ejthetsz és a kereszt katonájává tehetsz minden vágyat és kívánságot, ha rendíthetetlenül
kitartasz olyan akarattal, amit nem lehet letörni és kiszorítani a hadszíntérről.
A rendíthetetlen kitartás sokkal többet ér az emberi zsenialitásnál.
A sátán tudja, hogy te tisztában vagy azzal, hogy a te érdekeid és Isten érdekei azonosak, és ha te
kudarcot vallanál, akkor Isten azt úgy tekintené, hogy Ő maga bukott el; ezt azonban Ő semmiképpen nem
fogja megengedni.
Ha már megismerted az Isten gyermekeként neked járó kiváltságaidat, és meg akarod ezeket
magadnak és másoknak szerezni, ez olyan kitartást fog benned szülni, ami nem ismeri a vereséget, így a
tengerbe vethetsz minden olyan hegyet, ami az utadba áll.
Járj ebben a hatalomban, ami a tiéd — és Isten dicsőséget vesz magának, te pedig győzelmet aratsz.