- Megvan az ideje az Úr imádásának - folytatta Bölcsesség -, és annak, hogy a legnagyobb
félelemmel és tisztelettel imádjuk Őt. Ugyanúgy megvan az ideje az ültetésnek és az aratásnak
is. Bölcs dolog tudni, mikor minek van itt az ideje. Az igazi bölcsesség ismeri Isten időzítését
és időszakait. Azért hoztalak ide, mert itt volt az ideje, hogy szeretetének dicsőségében
imádjad az Urat. A csata után erre volt a legnagyobb szükséged. Most elvezetlek egy másik
helyre, mert elérkezett az ideje, hogy ítéletének félelmében imádjad Őt. Amíg mindkettőt meg
nem ismered, addig fennáll a veszélye, hogy elszakadunk egymástól.
- Úgy érted, hogyha ott maradtam volna abban a dicsőséges imádatban, akkor
elveszítettelek volna? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen. Időnként találkoztunk volna, amikor lehetőség nyílt volna rá, de csak ritkán. Nehéz
elszakadni ilyen nagy dicsőségtől és békességtől, de ez nem a Királyról szóló teljes kijelentés.
Ő egyszersmind az Oroszlán és a Bárány. A szellemileg gyermekeknek Ő a Bárány. A kissé
érettebbeknek Ő az Oroszlán. A teljesen felnőtteknek pedig egyszersmind az Oroszlán és a
Bárány. Tudom, hogy mindezeket tudod, de csak az értelmeddel. Hamarosan a szívedben
fogod tudni, mert nemsokára Krisztus Ítélőszéke elé állsz.