A Zsidókhoz írt levélben számos igen fontos összehasonlítást találhatunk.
Az Ige összehasonlítja Mózest Jézussal, Áront, a főpapot Jézussal, az új Főpappal, valamint a bikák és a
bakok vérét Jézus vérével.
Nemcsak a két vért hasonlítja össze, hanem a két sátrat is. Azt, amit Mózes épített, és azt, ami a mennyben
van. Ez utóbbiba lépett be Jézus, és leült ott mint a mi főpapunk.
A szentek szentje az Ő otthona.
A főpap az Ószövetség idején csak arra az időre mehetett be a földi sátorba, míg elvégezte az engesztelést.
A Zsidókhoz írt levél 9,21-23 elmondja, hogy miként tisztították meg a sátrat és az összes edényeket vérrel.
Zsidó 9,21-23 „Hasonlóan behintette vérrel a sátort és a papi szolgálat összes eszközét. A törvény szerint
majdnem minden a vér által tisztul meg, úgyhogy vérontás nélkül nem történik megbocsátás. Fennáll tehát a
kényszerűség, hogy mikor a mennyei dolgok földi képei ilyen földi dolgokkal tisztíttatnak meg, maguk a
mennyei dolgok ezeknél hatalmasabb (jobb) áldozatokkal tisztíttassanak meg,” 16
Milyen döbbenetes, hogy Ádám bűne még magát a mennyet is érintette.
Zsidó 9,24 „a Krisztus ugyanis nem kézzel csinált szentélybe ment be, nem a valódinak képmásába csupán,
hanem magába a mennybe, hogy most helyettünk az Isten arca előtt megjelenjék.”
Ez mindennek a csúcspontja.
Ez láttatja velünk, hogy Isten mennyire értékeli Krisztus vérét összehasonlítva azt a bikák és bakok vérével.
Ha majd mi is úgy értékeljük Krisztus vérét, ahogy azt Isten értékeli, többé nem lesznek gondjaink Istennel
való közösségünk és helyzetünk terén.
Az új közvetítő
A bakok és bikák vére az első szövetség alatt csak a testet tisztította, szentelte meg, Krisztus vére viszont
„mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt tettektől”, hogy megállhassunk kárhoztatás nélkül az
élő Isten jelenlétében.
Mivel Isten elfogadta Jézus vérét, amikor Ő bevitte azt a mennyei szentek szentjébe, ezzel Ő lett az
Újszövetség közvetítője.
1 Timóthus 2,5 „Mert ha Isten egy. Egy a közbenjáró is Isten és emberek között: az (ember) Krisztus Jézus.”
Az embernek azért van szüksége egy közvetítőre, mert elvesztette azt a képességét, hogy megálljon Isten
előtt. Az embernek nincs semmi törvényes alapja, ami által közelíthetne Istenhez. A természetes ember
valójában törvényen kívüli.
Az Efézus 2,12 így festi le az ember szomorú helyzetét: „reménység és Isten nélküli”.
Most Jézus lett a közvetítő Isten és a bukott ember között.
A bikák és a bakok vére nem vitte el a bűnt, csupán időlegesen elfedezte.
Amikor azonban eljött Krisztus, megváltotta mindazokat az embereket, akik a bikák és a bakok vérében
bíztak.
Zsidó 9,15 „mert miután halála az első szövetség alatt elkövetett kihágások (törvényszegések) megváltására
megtörtént…”
Azok a régi szövetség alatti áldozatok olyanok voltak, mint egy váltó, amit Jézus fizetett ki a Golgotán.
Isten megtartotta a szövetségét Izraellel, mikor elküldte a Fiát, hogy bűnné legyen, és Jézusra helyezte
mindazokat a bűnöket, amiket elkövettek az első szövetség alatt, hogy Izrael, elfogadva Megváltójának
Jézust, be tudjon lépni a megígért megváltásba.
Ő eltörölte a bűnt
Ez a Zsidókhoz írt levél legfőbb tanítása.
Az első szövetség alatt a bűn letakarva vagyis elfedve volt. A legjobb, ami Izrael népének adatott az első
szövetség alatt, a vér általi elfedezés, vagyis az engesztelés.
Emlékszünk, hogy az engesztelés szó jelentése: letakar, elfed.
Az Újszövetség alatt azonban bűneink nem letakarva, hanem eltörölve vannak. Bűneink eltöröltetnek.
A bűnök olyanná lesznek, mintha soha meg sem történtek volna.
Zsidó 9,25-26 „Arra azonban nem áll fenn kényszerűség, hogy sokszor vigye magát áldozatul, mint hogy a
Főpap másnak a vérével évenként bemegy a szentélybe, hiszen akkor a világ megalapozása óta sokszor
kellett volna már szenvednie. Így azonban csak egyszer lépett a látható világba a korszakok befejeződésekor,
hogy véres áldozatával a vétket eltörölje.”
Az „korszakok végén” valójában azt jelenti, hogy ahol a két világkorszak találkozik.
A régi világkorszak a kereszten ért véget, és ez volt az a hely, ahol az új világkorszak kezdetét vette.
Ádám törvényszegése volt az, ami az ember és Isten közé állt. Jézus eltávolította ezt az útból. 17
2 Korinthus 5,21 „Azt, aki vétket (bűnt) nem ismert, helyettünk vétekké (bűnné) tette, hogy benne Isten
igazságosságává legyünk.”
Jézus megoldotta a bűn problémáját, lehetővé tette Istennek, hogy törvényesen eltörölje mindazokat a
bűnöket, amiket valaha is elkövettünk, és hogy örök életet adjon nekünk, hogy új teremtésekké tegyen
minket.
2 Korinthus 5,17-18 „Így hát, ha valaki a Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, íme új állt elő. De
mindez Istenből támadt, aki Krisztuson keresztül minket magával kibékített és a kibékítés szolgálatát ránk
bízta.”