Járni azt jelenti, hogy a minden-napokban forgolódni.
Pál azt mondta: "Mint Istennek gyermekei, járjatok szeretetben,
ahogyan Krisztus is szeretettel volt felétek."
Milyen gyönyörűségessé válik az élet, amikor szeretetben járunk. A
szeretet Isten virágos kertje a lélek számára, telve zenével és nevetéssel. Kedves cselekedetek, szerető pillantások, apró ajándékok - mindezek
részei a szeretetben járásnak.
Amikor az édesanya reggel felébred, eszébe jut, hogy mennyire szereti
övéit. Körbe jár a házban és összeszedi az itt-ott elhagyott játékokat.
Azután várja a reggeliző asztalnál, hogyan gyűlnek össze egymás után
szerettei. Ő a királynő. A férje a király. A gyermekek pedig a szeretett
alattvalók ebben a királyságban.
Micsoda ország ez! Milyen csodálatos hely! Soha egy durva szó.
Semmi sértő cselekedet. Mindenki azért él, hogy a másiknak örömet
szerezzen.
A férj ezt az atmoszférát viszi magával a hivatalba. A gyerekek pedig
az iskolába. Az anyának vidáman telik otthon az egész napja, dalolva végzi el
a szükséges házi munkákat.
A szomszédok időnként átjönnek egy kis csevegésre. Nehezen
távoznak, mert olyan jól érzik magukat ebben a szerető légkörben. Eszükbe
jut az ő saját, sivár otthonuk. Így aztán nem csoda, hogy elidőznek még egy
kicsit ezen a békés helyen, ahol Isten lakik.
Jézus azt mondta a János. 14: 23-ban: "Ha valaki szeret engem,
megtartja az én beszédeimet: és az én Atyám szeretni fogja azt: és elmegyünk
hozzá, és vele lakozunk."
Az ilyen otthon a szeretet otthona lesz. Micsoda környezet ez a
születendő gyermekek számára! Micsoda hely ez a játszásra, a járni és
beszélni tanulásra, az életre való felkészülésre! Egy olyan otthon, ahol
szeretet uralkodik.
Mindez lehetséges. Ez nem csak költészet vagy filozófia. Ez a
minden-napi élete egy minden-napi embernek, aki szeretetben jár.
Szeretet volt az ok, amiért a Teremtés megtörtént. Az ember azért lett
teremtve, mert a szeretet akarta őt. A szeretet szülte meg az embert. Ez egy
különös, gyönyörű dolog.
Ef. 3:17 azt mondja: "...meggyökerezvén és alapot vevén a
szeretetben". Ha ez megtörtént, akkor az élet viharai nem tudnak legyőzni.
Láttam valakit, aki a szomorúság nagy mélységein ment keresztül. Az
otthona darabokra tört, szellemileg. Egy ciklon nem tud pusztítóbb munkát
végezni a fizikai világban, mint amit ez a ciklon végzett szellemileg.
Figyeltem a feleséget. Csendes volt és nyugodt. Egyetlen bántó szó
sem hagyta el az ajkát. Nem volt keserűség a szívében. Amikor a férjéhez
szólt, aki szétrombolt mindent, ami szép volt, csak annyit mondott, hogy
nagyon szereti őt, és hogy mennyire sajnálja, hogy így alakult. Láttam, hogyan vár a szeretet arra az emberre, aki megölte a szeretetet
önzésével és elpusztította azt, ami szent.
A szeretet azonban várt továbbra is türelmesen. Hitt a feltámadásban.
Csak annyi kellett hozzá, hogy ez az ember kilépjen a saját maga okozta
szellemi sírból és visszatérjen.
A szeretet az egyedüli értelme a létezésnek. Csak a szeretet tudja
gazdaggá és hasznossá tenni az életet.
De óh, milyen kegyetlenül gyilkoljuk le sokszor a szeretetet, milyen
szívtelenül éheztetjük! Hányszor felejtkezünk el, tudomást sem véve róla.
Elhatároztuk, hogy mindig vigyázni fogunk arra, hogy kedvesen
beszéljünk és viselkedjünk, ami a szeretet táptalaja. De tevékenységeink
sokaságában, az élet harca közben, oly sokszor megfeledkeztünk róla.
Mennyire adósa vagyunk a szeretetnek. Mennyire rászorulunk
megbocsátására és feledésére, meggondolatlan sértéseink elnézésére!
Magában a Mesterben, Jézusban kell meggyökereznünk és alapot
vennünk. Isten szívéből kell erőt merítenünk ahhoz, hogy ne feledkezzünk el
a szeretetről.
Ahogy az Efézus. 3-ban van írva: "Hogy megtudhassuk minden
szentekkel együtt, hogy mi a szélessége és hosszúsága és magassága és
mélysége az Isten szeretetének: hogy megismerjük a Krisztusnak minden
értelmet felülhaladó szeretetét, és ily módon beteljünk az Isten teljességével".
Ez után nagyon szelíden int minket az Ige arra, hogy "bocsássunk meg
egymásnak szeretetben, és gondunk legyen arra, hogy megőrizzük a Szellem
egységét".
Valaki találóan azt mondta: "Minden otthonban két szenvedő van: aki
szenved, és aki elszenvedi a másikat".
Vigyáznunk kell a szavainkra és tetteinkre, hogy ne tegyünk semmi
olyat, ami megtöri a szeretet légkörét, nyugalmát.
Szelíden, szeretetben kell, hogy szóljuk az igazságot.
A szavak Jézusi-férfiaktól és Jézusi- asszonyoktól hangzanak el.
Lehetnek intő szavak is, de akkor is csak szeretetben.
A szeretet stílusában beszéljünk.
Az olyan szívből, ahol szeretet uralkodik, kedves, nyugodt szavak
fognak előjönni. Az ilyen beszédek a menny illatával, aromájával töltik be a
levegőt.
Gyengéd szívűvé és szelíddé válunk egymás iránt, ahogy Isten is,
Jézusban szelíd és gyengéd volt hozzánk.
Szeretetben élünk, szeretetben gondolkodunk, és áldásul vagyunk a
világ számára.