Bölcsességre néztem, aki megfordított, hogy lássam az egész hatalmas termet. Csodálkozva
láttam, hogy mindazok a hátam mögött álltak, akikkel korábban itt találkoztam. Még jobban
meglepett, hogy most mennyivel dicsőségesebbek.
- Ők nem változtak semmit - mondta Bölcsesség. - Te változtál meg. Megnyílt a szemed, s most
többet látsz belőlük, mint előzőleg. Minél jobban látsz Engem, annál jobban megláthatsz
másokban is.
Pál apostolra néztem. Leírhatatlanul fenséges volt: hatalom és méltóság sugárzott belőle, mégis
az alázat itatta át vonásait. Az egyszerű földműves, vagy az utolsó bűnös is bizalommal
fordulhatna hozzá. Nagyon megkívántam, hogy én is ilyen lehessek.
Azután a többiekre tekintettem: mintha a legközelebbi családtagjaim és barátaim lennének!
Leírhatatlanul szerettem őket, és ők is engem. A földi kapcsolatok meg sem közelítették ezt a
szeretetet. Talán a legjobb emberi kapcsolatban lehet valami halvány előíze ennek. Senki sem
pózolt, nem volt köztük versengés, vagy képmutatás. Mindenki tökéletesen ismerte a másikat,
és minden gondolatuk a szeretet forrásából fakadt. Az örökkévalóság ebben a családban még
gyönyörűségesebb lesz, mint valaha is álmodtam! Mindannyiukat nagyon szerettem volna
magammal vinni, bár jó! tudtam, hogy ezt a helyet nem hagyhatják el.
Bölcsesség ismét válaszolt gondolataimra: - ugyanúgy veled maradnak, ahogy Én is. Ők a
tanúk nagy fellege - emlékezz erre! Ha szemeddel nem látod őket, akkor is épp oly közel
lesznek hozzád, mint most. Mindenki, akt valaha Engem szolgált, egy testhez tartozik, így ők is
veled lesznek, mindabban, ami rád vár; Én azonban benned leszek.
Hogy lehet az örökkévalóság még ennél is jobb, mint amit itt, az ítélet Termében tapasztaltam?
Itt az ítélet abból származott, hogy minden gondolatunk azonnal nyilvánvalóvá lett. Ez
mégsem büntetés volt, hanem felszabadítás, ha nem akartad rejtegetni gondolataidat. A
megvilágosodás minden lépése egyre nagyobb szabadsággal járt, így természetes volt az a vágy
is, hogy szívünk minden hibáját és gyengeségét engedjük lelepleződni. Olyan erős szeretet
uralkodott ezen a helyen, hogy biztos voltam benne: megbocsátanak és helyreigazítanak
minden dologban.
- Minden igaz, amit a jelenlétemben érzel- folytatta Bölcsesség. - Ez a szeretet és közelség,
amit itt, a testvéreid között tapasztalsz, valódi. Bennem egyek vagytok, és amint Bennem
növekedtek, a szeretetben is növekedni fogtok: s egyúttal ugyanez a szeretet segít majd
másokat is elvezetni arra a szabadságra, amit itt átéltél. Amikor a földön élő népem is
magához öleli igazságos ítéletemet, szabadságban jár majd, és ezáltal megérintem az egész
világot szeretetemmel.
- Nem akarom, hogy egy is elvesszen, vagy kárt szenvedjen, amikor ide érkezik. Arra vágyom,
hogy mindenki ítélje meg saját magát, hogy ne Nekem kelljen megítélni őt. Ezért küldöm el
hamarosan ítéletemet a Földre. Egyre nagyobb hullámokban jönnek, hogy a világ higgyen
Bennem és megtérhessen. Mindegyik harsonaszó hangosabb lesz az előzőnél. Hírvivőim
feladata, hogy segítsenek a világnak a harsonaszók megértésében.
- Ne feledd, hogy azok is Testem részét képezik, akikkel a Földön kell együtt járnod. Még nem
dicsőültek meg, de olyannak kell őket látnod, amilyenek lesznek, nem pedig amilyen állapotban
vannak. Szeretned kell őket és észrevenned azt a hatalmat és kegyelmet, amit itteni
testvéreidben látsz. Azt se feledd, hogy akikkel most jársz a Földön, ugyanolyannak látnak,
mint amilyennek te látod őket. Meg kelt tanulnod meglátni bennük azt, amivé válni fognak, nem
pedig a jelenlegi állapotukat.
- Csak azok láthatják meg hatalmamat másokban, akik ítéleteimmel élnek és Bennem
maradnak, mint bölcsességükben. Azonban ne törekedj arra sem, hogy másoknak megmutasd
az Én reád ruházott hatalmamat! Ne is törődj azzal, hogy mások úgy látnak-e téged, ahogy
valójában vagy; csak az érdekeljen, hogy másokat valódi mivoltuk szerint láss, és Engem
fedezz fel bennük. Azonnal elveszted hatalmadat, amint azzal foglalkozol, hogy mások
milyennek látnak. Ahogy a hatalom válik a céloddá, elveszíted a valódi hatalmad. Tudod, hogy
milyen szolgálatot és hatalmat adtam neked. Ne várd el az emberektől, hogy a rangodon
szólítsanak, elég, ha a nevedet használják.
Királyságomban nem a rangod szabja meg a hatalmad, hanem az, hogy ki vagy valójában. A
szolgálatod nem rang, hanem egy betöltendő szerep (funkció). Itt a rangot az alázattal,
szolgálattal és szeretettel lehet kiérdemelni. A diakónus, aki sokakat szeret, magasabb be-
osztásban van, mint az apostol, aki csak keveseket. A földön lehet, hogy a prófétákat arról
ismerik fel, hogy egész nemzeteket ráznak meg, itt azonban arról,^ hogy szeretet van bennük.
Ez is az elhívásod része: az Én szeretetemmel szeress, és az Én szívemmel szolgálj! így leszünk
egyek.