"KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE".
- Miért olyan félelmetes ez az igazság? - kérdeztem hangosan, tudván, hogy az angyalok
úgysem fognak felelni. Ahogy tovább néztem, bizonyossá váltam abban, hogy ezen az
ajtón kell belépnem.
- Sok oka van annak, hogy miért olyan félelmetes - válaszolt a sas ismerős hangja.
- Olyan boldog vagyok, hogy visszajöttél - mondtam. - Rosszul választottam?
- Nem! Jól választottál. Ez az ajtó minden más ajtónál hamarabb vezet a csúcsra. Azért
félelmetes, mert a teremtett világban a legnagyobb félelem forrása innen ered. A
legnagyobb bölcsesség, amelyet az ember ebben vagy a következő életben megismerhet,
szintén e mögött az ajtó mögött található. Ennek ellenére csak nagyon kevesen mennek
be rajta.
- De miért olyan sötét ez az ajtó? - kérdeztem.
- Ezeknek az ajtóknak a fénye azt tükrözi, hogy az Eklézsia
jelenleg mekkora figyelmet szentel a mögötte lévő igazságnak. Ez most az egyik
leginkább mellőzött igazság, ugyanakkor az egyik legfontosabb is. Majd meg fogod
érteni, ha belépsz. A legnagyobb hatalmat, amelyet ember kaphat, azok fogják kapni,
akik ezen az ajtón bemennek. Amikor majd meglátod Jézus Krisztust ezen a trónon,
akkor te is kész leszel arra, hogy Vele együtt üljél rajta.
- Ha több figyelmet szentelnénk ennek az igazságnak, akkor ez a ajtó nem lenne olyan
sötét és baljóslatú? - kérdeztem.
- Úgy van. Ha az emberek tudnák, mekkora dicsőség rejtőzik mögötte, akkor ez lenne az
egyik legfényesebb ajtó - sajnálkozott a sas. - Azonban nagyon nehéz belépni rajta.
Azért küldtek vissza, hogy bátorítsalak, mert hamarosan szükséged lesz rá. Nagyobb
dicsőséget és nagyobb rettegést fogsz átélni, mint amit eddig ismertél. De tudd meg,
hogy azért, mert most a nehéz utat választottad, később majd sokkal könnyebb lesz a
dolgod. Azért, mert hajlandó vagy most szembenézni ezzel a kemény igazsággal, később
nem fogsz veszteséget szenvedni. Sokan Istennek csak a kedvességét akarják
megismerni, de csak nagyon kevesen hajlandók megismerni az O keménységét. Ha nem
teszed magadévá mindkettőt, akkor mindig a tévedés veszélyének leszel kitéve és annak,
hogy kiesel a kegyelméből.
- Tudom, hogy soha nem jöttem volna ide, ha nem töltöttem volna időt a piros kőnél.
Hogyan is választhatnám a könnyebb utat, amikor az annyira ellenkezik az Úr
természetével? - kérdeztem.
- De most, hogy választottál, indulj hamar. Nemsokára egy másik óriási ütközet
kezdődik, és szükség van rád az élvonalban - mondta.
Ahogy belenéztem a sas szemébe, s láttam benne az elszántságot, az én bátorságom is
megnőtt. Végül odafordultam az ajtóhoz.