Akkor megjelent maga az Úr Jézus, és megállt középen. Mindenkit sorra személyesen
üdvözölt, és gratulált, hogy sikerült felérnünk a hegy csúcsára. Azután azt mondta:
- Most nektek is el kell mondanom, amit mennybemenetelem után elmondtam a
testvéreiteknek: az Én Királyságom üzenetét. Az ellenség legerősebb hadseregét most
megfutamítottuk ugyan, de még nem semmisítettük meg teljesen. Elérkezett az ideje, hogy
előrenyomuljunk az Én Királyságom örömüzenetével. A sasok is velünk tartanak. Föl fogjuk
szedni a nyilakat minden szintről, de Én vagyok a Kardotok, és Én vagyok a Vezéretek.
Elérkezett az ideje, hogy az Úr kivonja kardját.
Ahogy megfordultam, láttam, hogy az Úr egész serege ott áll a kertben. Férfiak, nők és
gyermekek, minden fajból és nemzetből, amint zászlóikat tartották, melyek tökéletes egy-
ségben lobogtak a szélben. Soha nem látott még ilyet a világ. Az ellenségnek még sok
más serege és erőssége van az egész világon, de egyik sem állhat meg ez előtt a hatalmas
hadsereg előtt. Alig hallhatóan suttogtam: - Ez nem lehet más, mint az Úrnak napja.
Mire az egész sereg félelmetes mennydörgéssel válaszolt: - Igen. A Seregek Urának
napja elérkezett.
Hónapokkal később ezen az álmon tűnődtem. Riasztó módon úgy tűnt, hogy bizonyos
események, és az Eklézsia állapota megfelelnek annak a képnek, amit a látomás elején a
pokolból masírozó horda ábrázolt. Azután az Úr Ábrahám Lincolnra emlékeztetett. Csak
úgy válhatott a nagy rabszolga-felszabadítóvá, és menthette meg országa egységét, hogy
hajlandó volt polgárháborúba bocsátkozni. S ezért nem csupán harcolnia kellett, de
mindezt azzal az elhatározással, hogy nem fog kompromisszumot kötni egészen addig,
amíg teljes győzelmet nem arat. Ugyanakkor azzal a kegyelemmel kellett megvívnia tör-
ténelmünk legvéresebb háborúját, hogy közben nem folytatott propagandát az ellenség
ellen. Ha ezt tette volna, akkor valószínűleg sokkal könnyebben térdre kényszeríti a
délieket, és hamarabb arat katonai győzelmet, de nagyon megnehezítette volna a háború
utáni újraegyesülést. Mivel valóban az egységért harcolt, soha nem tekintette
ellenségeinek a délieket, hanem olyanoknak, akiket az ellenség rabságban tart.
Ez a nagy szellemi polgárháború már ott tornyosul az Eklézsia előtt. Sokan mindent
megpróbálnak majd, hogy elkerüljék. Ez érthető, és nemes szándékra utal. Azonban a
megalkuvás soha nem szerez maradandó békét, csak még jobban megnehezíti a végső
összecsapást, ami mindenképpen bekövetkezik.
Az Úr most olyan vezetőket készít fel, akik hajlandók lesznek szellemi polgárháborút
vívni az emberek szabadulásáért. Legfőbb tét a szabadság kivívása lesz. A másodlagos tét,
amely azonban sokak számára a legfontosabb, a pénz. Az amerikai polgárháborúban
időnként úgy látszott, hogy az egész nemzet el fog pusztulni. Hasonlóképpen, ami
elkövetkezik az Eklézsiára, néha úgy tűnik majd, hogy végezni fog vele. De amint az
amerikai nemzet nemcsak hogy túlélte ezt a krízist, hanem végül a leghatalmasabb
nemzetté vált a Földön, ugyanúgy történik majd az Eklézsiával is. Nem fog elpusztulni,
csupán azok az intézmények és doktrínák, amelyek szellemileg rabszolgaságban tartják az
embereket.
A tökéletes igazságosság azonban még mindezek után sem fog máról holnapra
megvalósulni az Eklézsiában. Még azután is folynak majd harcok, hogy ne nyomják el a
nőket, és hogy az Eklézsia megszabaduljon a faji előítéletek minden formájától, és minden
visszaéléstől. Ezek olyan dolgok, amelyekkel szembe kell néznünk. Mindezek ellenére az
eljövendő szellemi polgárháborúban a Hit, Remény, Szeretet és az Isten országa, amelyen
állnak, kezd majd nyilvánvalóvá válni úgy, ahogy még azelőtt soha. Ez mindenembert
vonzani fog Isten Országába, és Isten minden emberi uralomnál hatalmasabb módon be
fogja mutatni uralmát a Földön.
Azonkívül azt se felejtsük el, hogy az Úrnál "ezer esztendő olyan, mint egyetlen nap". Ő
egyetlen nap alatt képes elvégezni bennünk azt, amiről mi úgy gondolnánk, hogy egy
évezredbe fog telni. Az Eklézsia felszabadulása és felemelkedése sokkal gyorsabban
végbemegy majd, mint azt emberileg lehetségesnek vélnénk, hiszen itt nem emberi
lehetőségekről van szó.