22,12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. (1 Mózes)
A fiát feláldozni hajlandó Ábrahám története, tulajdonképpen a szeretett Fiát, Egyetlenét feláldozó Istenről szól. Isten a Golgotán adta értünk a Fiát, ami ugyanannak a hegyvonulatnak a része, ahol Ábrahám akarta feláldozni Izsákot. Amikor tehát azt olvasod, hogy Izsák a fával a hátán ment fel a hegyre, képzeld a helyére Jézust a keresztfával a hátán.
Izsák megkérdezte apját: „Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány?" Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam" (1 Mózes 22:7-8). És Isten tényleg gondoskodott az áldozatra való bárányról. Ez megint Jézus Krisztus képe, a Bárányé, Akit Isten adott, hogy elvegye a világ bűneit. Jézus halt meg a bűneinkért helyettünk.
Nézzük csak meg még egyszer, mit mondott az Úr angyala Ábrahámnak, amikor fel akarta áldozni Izsákot: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet." Olyan, mintha Isten itt azt mondaná: „Most már tudom, hogy szeretsz engem, mert nem tagadtad meg egyetlen fiadat sem tőlem."
Kedvesem, amikor a keresztre nézel és látod Jézust amint kifolyt a vére és meghalt, te is mondhatod Istennek: „Most már tudom, hogy szeretsz, mert nem tagadtad meg tőlem egyetlen Fiadat." A kereszt demonstrálja Isten irántad való szeretetét. Annak tudatában éld az életed, hogy Isten mennyire szeret téged!
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu