Az alábbi két példából jól láthatjuk, hogy az imádság és a hatalommal kimondott hit parancsszavajól ötvözhető.
Amikor Jézushoz eljut Lázár betegségének híre, Jézus még két napot Jeruzsálemben marad a tanítványaival. Nem indul azonnal útnak Betániába, Lázárhoz. Majd Jézus megjelenti tanítványainak Lázár halálát, és közli velük, hogy ismét Júdeába kell mennieük. Jézus két napot várt, és csak azt követően döntött arról, hogy mit tesz. Keresnie kellett az Atya akaratát. Amikor közli a tanítványaival, hogy újra Júdeába mennek, visszakérdeznek az övéi: Mester, most akartak téged megkövezni a júdabeliek, és újra oda mégy? Jézus azt válaszolta: Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. Figyeljük meg, Jézus nem indult el azonnal a rossz hír hallatán. Pál sem tett semmit a jövendőmondás szellemével megszállt szolgálóleány esetében rögtön az első napon. Megvárták, amíg eljött a nappal. Ha valaki éjjel jár, megbotlik. Addig nem tettek semmit, amíg világosságot nem kaptak arról, hogy mit kell tenniük az adott helyzetben.Ha világosságot kapunk, akkor már bátran léphetünk, mert biztosak lehetünk abban, hogy nem botlunk meg.
Honnan tudhatjuk biztosan, hogy Jézus imádkozott az Atyához Lázár feltámasztása előtt?
János 11:41-44.
Elvették azért a követ onnan, ahol az elhunyt feküdt vala. Jézus pedig felemelé szemeit az érge, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki! És kijöve az elhunyt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel volt leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok el őt, és hagyjátok menni.
Jézus először megköszöni az Atyának, hogy meghallgatta Őt. Innen tudjuk, hogy Jézus imádkozott Lázár feltámasztásával kapcsolatban. Nem mintha Jézus nem tudta volna akár az összes halottat feltámasztani, az azonban csak a fizikai halálból való feltámadás lett volna. Mindazok, akiket Jézus földi szolgálata során feltámasztott, újra meghaltak. Jézusnak nem az volt a küldetése, hogy a fizikai halálból támassza fel az embereket. Néha ezt is megcselekedte, mert a szíve könyörületességre indult. Küldetése azonban ennél sokkal hatalmasabb volt: a szellemi halálból kellett kimentenie az embert, azáltal hogy legyőzte a halált, és elsőszülöttként feltámadt a szellemi halálból. Így követhetjük mi is Őt, a szellemi halálból feltámadottak sorában. Jézus a feltámadás és az élet a számunkra. Ennek a hatalmas munkának a bevégzésére jött el értünk Jézus, hogy átvigyen minket a szellemi halálból a szellemi örök életbe.
Jézusnak ezért kellett imádkoznia az Atyához Lázár feltámadása esetében, mert a farizeusok és főpapok ebben az időben - a harmadik húsvét előtt - már Jézus életére törtek, és a megváltás szent tervét semmi sem zavarhatta meg. Jézusnak várnia kellett tehát az Atya jóváhagyására Lázár feltámasztásához. Jézus magától semmit sem cselekedhetett. Amint látta az Atyát cselekedni, akként cselekedett Ő maga is.
Miután hálát ad az Atyának, Jézus ajkait elhagyja a parancsszó: Lázár, jöjj ki! És Lázár, aki már négy napja halott volt, kijött a sírból.
Az Ap.Csel.-ben is olvasható olyen csoda, amikor halottat támaszt fel az Úr ereje.
Ap.Csel. 9:36-40.
Joppéban pedig volt egy nőtanítvány, név szerint Tábitha, ami megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag volt jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott. Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban. Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt odaére, felvezeték őt a felházba, és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan, sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt. Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holttesthez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.
Péter kiküldte a gyászoló, siránkozó sokaságot, majd térdre esett, és imádkozott. Ezután adta ki ahit parancsszavát: Tábitha, kelj fel! És Tábitha feltámadt a halálból! Jézus megcselekedte, hogy dicsőítessék az Atya a Fiúban.