Jézus a saját vérét vitte áldozatul Isten elé a mennyei Szentek szentjébe, és ez a vér szent és szeplőtelen. Ennek a szent vérnek az ereje eltörölte a bűneinket, mintha soha nem is léteztek volna. Ez a szent vér értünk ontatott engesztelő áldozatul. Isten elfogadta ezt a véráldozatot, olyannyira, hogy saját vérének tekinti. Isten kiengesztelődött általa az egész világgal. A szent, örök és szeplőtelen vér fölött esküvéssel fogadta Jézust az új szövetség örök főpapjának. A szent vér ma is ott van Isten színe előtt a mennyei Szentek szentjében a "kegyelem székén", Isten oltárán. Az Istenember vére szent, bűn nélküli volt. Jézus teste Istentől fogant a Szent Szellem által. Így bár ember lett, vére mégis bűn nélküli, szeplőtelen és szent maradt. Az örök és szent vér ereje hozta ki Jézust a halálból.
Zsidó 13:20.
A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust.
A vérben lévő erő által van a megváltásunk. Ebben a szent vérben köttetett meg a mivérszövetségünk Istennel, amely szövetség főpapjául Jézut rendelte.
A főpap a kezese a szövetségnek. Jézus a saját vére által lett az új szövetség kezesévé.
-
Jézus lett egyben a közvetítője az új vérszövetségnek.
-
Jézus lett a közbenjárója az új vérszövetségnek.
-
Jézus lett a szószólója az új szövetségnek.
Mindebből látszik, hogy Jézus újszövetségi szolgálata nem ért véget dicsőséges feltámadásával.
Mostani felmagasztaltatásában is szolgálja az embert, többféle módon is.
-
Jézus a közvetítő az elveszett ember és Isten között.
-
Jézus a közbenjáró az újjászületett hívő és Atya között.
-
Jézus az újjászületett hívő szószólója Isten előtt, ha bűnt követett el.
Mindezekre a csodálatos szolgálataira részletesen most nem tudunk kitérni. Ebben a fejezetben egyet tanulmányozunk közülük: Jézus, mint az újjászületett hívő megvallásainak apostola és főpapja.
Zsidó 3:1.
Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a hitvallásunk apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra.
Zsidó 4:14.
Lévén annakoáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.
Az Ige arra tanít minket, hogy ragaszkodnunk kell a hitünk megvallásához. Soha nem szabad elengednünk hitünk megvallását. Tudnunk kell, hogy a mi hitünk megvallása mögött a mi nagy főpapunk, Jézus, az Istennek Fia áll. Jézusra Isten maga esküdött, hogy örök főpapunk lesz Isten előtt. Isten esküje áll Jézus főpapi szolgálata mögött. Ha az Írás a hitvallásaink főpapjának nevezi Jézust, akkor a hitvallásaink bizonyára igen fontosak Istennek, Jézusnak és nekünk. Fontos kell, hogy legyen, ha Isten főpapként állította megvallásaink mögé Jézust.
Megvallásaink kulcsfontosságú szerepet töltenek be abban, hogy elhívásunkat be tudjuk teljesíteni. Hiszen olvastuk az előbb, hogy szent atyafiaknak hív az Ige bennünket, akik a mennyei elhívásnak részesei lettünk. Hogy ezt az elhívásunkat Isten szent akarata szerint be tudjuk tölteni, ragaszkodnunk kell hitvallásunkhoz. Ragaszkodni pedig ahhoz tudunk, amiről előbb megismerjük, hogy mit jelent számunkra. Vizsgáljuk meg tehát, hogyan határozza meg az Ige a hitünk megvallását, mint Istennek alapvető szellemi törvényét és igazságát.
Róma 10:9. 10.
Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Íme, a szellemi törvény, ami elmagyarázza nekünk, mit is jelent a hitvallásunk. Szívünkben hiszünk, szájjal vallást teszünk. Hitvallásunk megtételekor a szívnek és a szájnak egyetértésben,összhangban kell lennie. Azt a hitmegvallást, ami a szívünkből szól, és a szájunk ejt ki, Jézus, az örök főpap veszi és Isten elé emeli. Jézus szolgál az Atya előtt a hitünk megvallásával.
Az újjászületésnek is ez az alapja. Szívünkben hisszük, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és a szánkkal vallást teszünk erről a szent hitről. Jézus, a főpap, az Atya elé emeli a megvallásunkat, az Atya pedig ekkor betöltheti azt, és szíve szerelméből előhozza benned az örökéletű új teremtést. Abban a pillanatban újjászületünk, az Atya a szelleme által újonnan szül minket, új teremtmények leszünk. Isten szentté, szeplőtelenné, feddhetetlenné teremti bennünk az új embert. A régi pedig megszűnt létezni. Ami volt elmúlt, ímé újjá lett minden.
Jézus, az örök főpap továbbra is főpapja lesz a hitvallásainknak. Hitvallásaink legalább olyan mértékben befolyásolják majd az életünket, mint az elmondott imáink.