Újjászületésünk pillanatától a megigazultság ereje szól az ajkainkon. Amikor keresztény életünk során kiépítjük a hitünket Isten Igéjében, és az Ige elhagyja az ajkainkat, vagyis kimondjuk az Igét, akkor nem csupán XY szól. Ennél sokkal többről van szó. Isten megigazult gyermeke szólja Isten Igéjét itt a földön, szívből jövő isteni eredetű hittel, és Jézus, a mennyei főpapunk veszi a megvallásunkat, és szent szolgálata részeként bemutatja a mennyei Atyának. Az Atya pedig úgy rendelte, hogy az Ige megteremje a gyümölcsét.
Ésaiás 55:10. 11.
Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: így lesz az én Igém, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és áldott lesz ott, ahová küldöttem.
Isten azért küldte el az Igéjét, hogy beteljesítse a benne kijelentett akaratát. Figyeljük meg az Ige körforgását.
-
Isten ajkát elhagyja az Ige.
-
Az Igét nekünk küldte, hogy éljünk vele.
-
Ha befogadjuk a szívünkbe, ott hitet terem.
-
Ha kiejtjük a szánkon hittel teljesen, akkor nem tért vissza üresen Istenhez.
-
Hittel teljesen tért vissza Istenhez, és Isten meg tudja cselekedni azt. Isten ajka és a mi szánk egy akaraton az Igét szólja.
Hatalmas ereje lesz a hitmegvallásainknak, ha ezt megértjük. Csodálatos főpapunknak gomdja lesz rá, hogy beteljesítse azt.
Ésaiás 59:19.
És én ővelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugoszik, és IGÉIM, AMELYEKET A SZÁDBA ADTAM, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!
Isten örök szövetségének része, hogy az Igéje, amit nekünk adott, a szánkban legyen, és el ne távozzon a szánkból. Ragaszkodjunk hozzá, az Igének teljesen ellentmondó körülmények között is. Ez a mi részünk a szövetség betöltésében. Ha mi ragaszkodunk Isten Igéjének megvallásához, Ő is be tudja tölteni a szövetségnek azt a részét, ami Őt illeti, amire Ő kötelezte el magát: beteljesíti azt.
Ne feledjük: Isten minden Igéje igazság. Mindazt, amit az Igében nekünk kínál, szeretnénk valóságként megtapasztalni az életünkben. Egy darabkáját sem akarjuk elejteni. Az egészért kifizette a teljes árat egyszer és mindenkorra az Úr Jézus. Hogy meg is élhessük mindezt, fontos, hogy engedelmeskedjünk az Úr szavának. Arra tanít minket, hogy az Igéit, amelyeket, a szánkba adott, ne hagyjuk eltávozni onnan.
Nem olyan dolgot kér tőlünk az Úr, amit ne tudnánk megcselekedni. Sőt, hogy megtudjuk, mennyire közel van hozzánk az Ige, így biztat minket:
Róma 10:8.
Közel van hozzád az Ige, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.
Ha a szánkban állandósul az Ige, gyökeret fog ereszteni a szívünkben. Az Igét a szánkban és a szívünkben hordozzuk. Így az valóban közel van hozzánk. A mi részünk a szövetségben, hogy az Ige a szánkban, és így a szívünkben legyen.
Látjuk-e a lényeget? Isten azért adta az Igéjét, hogy legyen mivel munkálkodnunk. Nekünk azért kell visszajuttatnunk az Igét Isten trónjához, hogy legyen mivel munkálkodnia Istennek, vagyis hogy a hitvallásaink által valóra tudja váltani az Igét az életünkben. Az új vérszövetségben Isten Jézust adta nekünk, hogy ebben az igei körforgásban örök, szent és hű főpapja legyen a megvallásainknak. Ezért hangsúlyozza az Ige: ragaszkodjunk hitünk megvallásához.
Zsidó 10:23.
Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az ígéretet tette.
Hitmegvallásunkat nemcsak egyszer kell megtennünk, hanem ragaszkodnunk kell hozzá az ellentmondó körülmények láttán is. Nem szabad megtántorodnunk, nem szabad elbizonytalanodnunk, mert hű az, aki az ígéretet tette.
Ha nem tartunk ki a hitmegvallásainkban, hanem elengedjük azokat, és úgy kezdünk helyette beszélni, ahogy a látható és érzékelhető tények diktálják, akkor Jézus nem tud helytállni ebben az igen fontos szerepkörében, és nem tud a segítségünkre lenni.
Láthatjuk tehát, hogy a hitünk megvallása nem közvetlenül imádság olyan értelemben, ahogy azt a János 16-ban találjuk. Mégis nélkülözhetetlen, hogy tisztában legyünk a hitünk megvallásának fontosságával legalább annyira, mint az ima alapelveivel. Elmondhattuk akár a legszebb imát is a gyógyulásunkért a belső imaszobánkban, ha kijővén onnan imánkkal teljesen ellentétesen kezdünk beszélni, akkor nem azt fogjuk megkapni, amit imádkoztunk, hanem amit beszéltünk.
Ezért ragaszkodjunk a hitünk megvallásához, és a többit nyugodtan bízzuk Jézusra, aki a megvallásunk örök főpapjává tétetett. Nem jó eldobni magunktól a hitünk igei megvallását, és helyette rossz, téves, nem igei megvallásokba kezdeni.