Amikor ragaszkodunk hitünk megvallásához a megtévesztő és az Igének ellentmondó körülmények láttán is, amikor vallást teszünk a hitünkről, és a felkent Igét valljuk meg a látható és tapasztalható helyett, minden egyes alkalommal megpecsételjük a szívünkből, hogy Isten igaz, és az Ő Igéje az igazság. Ez a szívbéli pecsét hatalmazza fel az Úr Jézust, hogy betöltse ésvégrehajtsa az Igét az életünkben.
János 3:33.
Aki az Ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
Mindig legyen rá gondunk, hogy ez a pecsét ott legyen a szívünkön, azáltal hogy ragaszkodunk a hitünk megvallásához, és csak az Igét szóljuk.
Hogy kézzelfoghatóbb legyen, milyen elkötelezést jelent ez a számunkra, nézzünk egy példát. Tételezzük fel, hogy a betegség hazugságtünetei akarják megtámadni a testedet. Mivel a vérszövetség megváltása kiterjed a testünk teljes és tökéletes gyógyulására, ezért bátran felvehetjük a hit harcát a betegséggel szemben, nem kell azt elfogadnunk.
-
Ha kiépítettük a hitünket az Ige alapján a gyógyulásban, akkor imádkozhatunk érte a hit imája szerint,
-
de imádság nélkül is kiterjeszthetjük hitünket a gyógyulásban, kérnünk sem kell, hiszen Isten szemében kétezer évvel ezelőtt Jézus sebeivel meggyógyultunk. Megtehetjük tehát, hogyegyszerűen csak birtokba vesszük, ami jogosan megillet minket a megváltásban.
Ez jelen példánkban a gyógyulás. Így kijelenthetjük, hogy birtokba vettük a gyógyulásunkat, az a miénk, tehát meggyógyultunk. Mindkét esetben az Ige szerint jártunk el.
Ha a gyógyulásunk nem azonnal realizálódik, nagyon fontos, hogy a szívünkről el ne veszítsük azt a pecsétet, amivel megpecsételtük, hogy Isten igaz és az Ige az igazság. Minden pillanatban ragaszkodnunk kell hitünk megvallásához. Nem tekinthetünk a láthatókra, egyedül hitünk fejedelmére és bevégzőjére tekinthetünk, aki a megvallásunk főpapjává tétetett. Ragaszkodnunk kell hitünk megvallásához tántoríthatatlanul. Napjában többször is megtehetjük hitünk szent megvallását az Igére alapozva. Megvallásunk lehet például az alábbiak szerinti:
"Megvallom, hogy meggyógyultam, mert hiszem hogy Isten meghallgatta, és megválaszolta az imámat, és a jelen pillanatban is az Ő Igéje munkálkodik bennem, mert meg van írva, hogy annak a Szelleme lakozik bennem, aki feltámasztotta Jézust a halálból, és ugyanaz a hatalmas Szent Szellem, aki feltámasztotta Jézust a halálból, megeleveníti az én halandó testemet is az Ő bennem lakozó Szelleme által. Ezért az én megvallásom Isten Igéje: megvallom, hogy Jézus sebeivel gyógyulást vettem, és tökéletesen meggyógyultam. Testemet gyógyultnak és teljesen egészségesnek nevezem. Ámen."
Ahogy ezt kimondtuk, Jézusnak máris van mivel munkálkodnia főpapi tisztében az Atya előtt,az Atya pedig gyönyörködik a szánkra vett Igében, a hitünk megvallásában, és a szívünkre tett igei pecsétben. Ha ragaszkodunk, és kitartunk megvallásunkban minden ellentmondó körülmény ellenére is, a garancia arra, hogy a megvallásunk valóságba jön, Isten esküje, amivel Jézust megvallásaink főpapjává emelte. A törvény után való esküvés szava, Isten esküje tette főpapunkká az örök tökéletes Fiút. (Zsidó 7:28.)
A keresztények hitmegvallása nem üres beszéd csupán.
-
Az újjászületett keresztény megszentelődött a szent vér által.
-
Szívébe fogadta a szent Igét.
Ahogy az Igét szólja a szelleméből, Jézus, a megvallásának főpapja fogadja azt. -
A szent főpapunk pedig Isten előtt szolgál vele, mint szent dolgokkal.
-
Az Atya szívének gyönyörűség hallani a hitünk megvallását. Istennek és Jézusnak szent a hitünk megvallása.
-
Ragaszkodjunk hozzá.
Az Ige gazdagsága biztosítja számunkra, hogy az életünk minden területére nézve megtaláljuk benne, hogy miként szóljon Isten akaratában a szent Igébe vetett hitünk megvallása.Segítséget nyújt ehhez kétkötetes imakönyvünk, ami Imádságok a Biblia alapján I-II. címmel jelent meg.