István megfordult és újra a falra nézett. - Még mindig nagyon félek - siránkozott. Nem tudom,
hogy képes vagyok-e rá.
- Látsz, de gyenge a hited, és ennek meg is van az oka. A látásnak és a hitnek együtt kell
működnie - mondtam.
- Kérlek mondd meg, miért gyenge a hitem! Van valami, ami segíthet, hogy növekedjen a
hitem, amint a látásom erősödik?
- Igen, a hit abból ered, hogy személyesen ismered Bölcsességet. Meg kell tudnod az igazi
nevét. Akkor már 'elég erős lesz a hited, hogy átmássz a falon, és szabad légy. Minél jobban
megismered, annál nagyobb akadályokat és nehézségeket győzhetsz le. Egyszer majd ahhoz is
elég jól ismered, hogy a hegyeket is elmozdítsd.
- Akkor hát mi a neve? - István csaknem könyörgött.
- JÉZUS!
- István a földre meredt, majd felnézett az égre, s közben hitetlenség látszott a vonásain.
Figyeltem a szíve és értelme közötti küzdelmest. Végül újra rám nézett. Nagy
megkönnyebbülésemre még mindig remény csillogott a szemében. Láttam, hogy a szívére
hallgatott.
- Sejtettem - mondta. - Igazából mindvégig tudtam, hogy ezt fogod mondani. Tudom, hogy
igazat beszélsz, de néhány dolgot szeretnék kérdezni.
- Tessék.
- Sok embert ismerek, akik hivatkoznak ugyan Jézus nevére, de egyáltalán nem szabadok.
Igazából ők a legerősebben megkötözött emberek, akiket ismerek ezen a helyen. Hogy lehet
ez?
- A kérdés jogos, de csak azt válaszolhatom, amit az utazásaim során tanultam. Azt hiszem,
minden eset különböző, de sokan vannak, akik a nevét ugyan ismerik, de Őt magát nem.
Ahelyett, hogy igyekeznének közelebb kerülni Hozzá, és Őt szemlélve megváltoznának, Őt
próbálják meg a saját képmásukra átformálni. Jézus nevét ismerni többet jelent, mint csupán
helyesen leírni, vagy kimondani. Azt jelenti, hogy ismered Őt magát, hogy Ő kicsoda. Ebből
ered a valódi hit.
Még mindig kétséget láttam István szemében, de ez már jófajta kétség volt; az a fajta, amelyik
hinni akar, nem pedig hitetlenkedni. Folytattam.
- Vannak olyanok is, akik igazán szeretik Jézust, és kezdik igazán megismerni Őt, mégis rabok
maradnak, mert az út közben szerzett sebeik, a mások és a saját maguk által elkövetett hibák
miatt visszafordulnak. Megízlelték ugyan a szabadságot, de a csalódások, vagy kudarcok miatt
önként visszatérnek a börtönbe. Könnyű felismerni őket, hisz folyton a múltról beszélnek,
sosem a jövőről. Ha az eredeti látásuk szerint járnának, nem néznének folyton visszafelé.
- Sok ilyen emberrel találkoztam – jegyezte meg István.
- Egy valamit meg kell értened, hogy választ kaphass a kérdésedre. Ha teljesíteni akarod a
küldetésed, nem engedheted, hogy túlzottan letörjenek, vagy éppen felbátorítsanak azok, akik
Jézus nevét használják. Nem az az elhívásunk, hogy az Ő népében higgyünk, hanem Őbenne
magában. Néha még a legnagyobbak is csalódást fognak okozni, hisz ők is csak emberek.
- De sokan naggyá nőhetnek azok közül is, akikről az imént beszéltem. Még azoknak a látása
és hite is helyreállítható, akik a leginkább elbátortalanodtak, vagy csalódtak. Kincskeresőként,
ez a helyreállítás lesz a feladatod. Nem szabad végkép lemondanunk senkiről sem. Mindnyájan
kincsek az Ő szemében. Ha igazán meg akarod ismerni Őt, és valódi hitben akarsz járni, nem
alkothatsz helyes képet Istenről sem a legjobb, sem a legrosszabb gyermekei alapján.
- Mindig úgy gondoltam Jézusra, mint a fehér emberek Istenére. Úgy tűnik, hogy nem tett túl
sokat a népemért.
- Nem, Ő nem a fehérek Istene; igazából nem is volt fehér. De nem is a feketék Istene. Ő
teremtett mindent, ezért (JR mindenek felett. Amikor úgy gondolsz Rá, mint egy kisebb
csoport Istenére, máris korlátozod személyét, és jelentősen beszűkíted a saját látásod is.