Legyen szó bármilyen fajta imádságról, nem érdemes addig belekezdeni, amíg nem tudunk teljes bizalommal Isten trónja elé lépni, mert kárhoztat minket a szívünk. Szívünk kárhoztatása megfojtja a hitünket, hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, imádkozni sem fogunk tudni.
A bűntudatteljes szívbéli állapot igen gyakori probléma a Gyülekezetben. Pedig a keresztényeknek soha, egy pillanatig sem kell bűntudatban élniük, mert az Ige erre is megadja az orvoslást. Mit kell tennünk, ha elítél minket a szívünk? A szívünk ugyanis abban a pillanatban jelezni fog, ha megsértettük Isten királyi parancsolatát, a szeretet egyetemes törvényét, bármilyen módon is. Ha vétettünk a királyi parancsolat ellen, nem Isten fog minket elítélni, hanem a mi szívünk.
1 János 3:20.
Ha szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.
Látjuk: a szívünk vádol minket, nem Isten. Isten nagyobb a mi szívünknél, Isten hatalmasabb nálunk, és mindent tud. Tudja jól, hogy vétkeztünk, és kikerültünk a Vele való közösségből. De azt is tudja, hogy miként kerülhetünk vissza ebbe a csodálatos közösségbe. És ezt nekünk is tudnunk kell.
Róma 8:30-34.
Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módón ne ajándékozna Vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.
-
Ki vádolhat minket akkor, ha Isten megigazított?
-
Ki kárhoztathatna minket, ha Krisztus az, aki meghalt értünk, és fel is támadott értünk, aki az Isten jobbjára magasztaltatott, és ott esedezik érettünk?
-
Mekkora esélye van a vádolóinknak, ha maga Jézus esedezik érettünk Isten előtt?
-
Ki lehetne ellenünk, ha Isten velünk?
Látjuk tehát, hogy vádolóinkkal nem kell foglalkoznunk. Annál inkább foglalkoznunk kell azonban a saját szívünkkel, ha a szívünk vádol minket. Ha a szívünk vádol minket, vagyis bűntudatunk van, nem elszaladnunk kell Isten trónja elől, hanem oda kell járulnunk Krisztus Jézus elé, aki most a főpapi helyén a szószóló szolgálatát látja el az érdekünkben.
1 János 2:1. 2.
Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
Köszönjük az Atyának, hogy van kimenekedés a számunkra, ha vétkezünk is. Ha nem lenne, akkor jobb lenne az újonnan született hívőt az újjászületése pillanatában megölni, hogy biztosan a mennybe kerüljön, még mielőtt vétkezne. Kimenekedésünkre adta Isten a Szószólónkat. Ha valaki vétkezik, van megoldás, van egy Szószólónk az Atyánál. A Szószólónk, mint egy védőügyvéd szót emel az érdekünkben, vagyis képvisel minket Isten előtt abban az esetben, ha vétkezünk, és így nincs bizodalmunk Isten trónja elé járulni.
Mit kell ahhoz tennünk, hogy Jézus szót emelhessen az érdekünkben?
1 János 1:9.
Ha megvalljuk bűneinket, [Jézus] hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Meg kell vallanunk a bűnünket. Be kell látnunk, hogy hibáztunk, tévedtünk, elrontottuk. Nem másra kenjük, nem mást okolunk érte, nem magyarázkodunk, egyszerűen belátjuk, megbánjuk és megvalljuk.
Kinek kell megvallanunk? Egyedül annak, aki képes arra, hogy megbocsásson és megtisztítson. Vagyis Jézusnak kell megvallani a bűnünket. Abban a pillanatban, ahogy ezt megtettük, Jézus mint Szószólónk szót emel az érdekünkben az Atyánál, az Atya pedig a szent vérre tekint, amely megtisztít minket az elkövetett bűntől. Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (1 János 1:7.)
Ahogy megbántuk és megvallottuk a vétkünket, Jézus megbocsát és megtisztít minket, hogy újra a teljes megigazultságban álljunk a kegyelem trónja előtt. A megbocsátás olyan teljes Isten szívében, hogy többé nem is emlékszik rá, hogy mit tettünk. Jézus nemcsak hogy megbocsát nekünk, hanem meg is tisztít minket, úgy, hogy újra tiszták, szentek, szeplőtelenek, folt nélküliek és igazak leszünk, és a bűntudattól megszabadul a szívünk. Többé nem vádol minket a szívünk. Ha a szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez, és akármit kérünk, megkapjuk tőle. Most mehetünk a trón elé imádságban.
1 János 3:21. 22.
Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; és akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az Ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek Őelőtte.
Amíg nem fordulunk Jézushoz, mint szószólónkhoz, addig Jézus, mint örök és hű főpapunk esedezik értünk az Atya jobbján, hogy minél hamarabb ráébredjünk, hogy tévedtünk, és Hozzá forduljunk bűnbocsánatért.
Ha az Istennel helyreállított kapcsolatunkat az ördög azzal próbálná megtámadni, hogy emlékeztet minket arra, hogy mit is tettünk a múltban, és ezt újra és újra megpróbálja elénk hozni, hogy elbizonytalanítson bennünket, tekintsük ezt egy újabb lehetőségnek arra, hogy ismét hálát adhatunk Istennek, hogy megbocsátotta vétkeinket, megtisztított és a bűnünket az elfelejtés tengerébe dobta. Vagyis Ő már nem emlékszik rá. Akkor nekünk miért kellene? Éljünk szabadon a bűntudattól. Jézus ezt is megszerezte a számunkra. Ha ezt megérjük, akkor bátran járulhatunk mindenkor a kegyelem királyiszéke elé.