Isten újra megjelenik Ábrámnak, ez alkalommal azonban nemcsak az ígéret hangzik el újra, hanem Isten valami furcsát és szokatlant tesz. Megváltoztatja a nevüket. Ábrám nevét Ábrahámra, ami azt jelenti: sok nép atyja, és Szárai nevét Sárára, ami annyit tesz: sok nép anyja.
1 Mózes 17:4. 5.
Ami engem illet, ímhol az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, HANEM LEGYEN A TE NEVED ÁBRAHÁM, MERT NÉPEK SOKASÁGÁNAK ATYJÁVÁ TESZLEK TÉGED.
1 Mózes 17:15. 16.
És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét NE NEVEZD SZÁRAINAK, MERT SÁRA AZ Ő NEVE. És megáldom őt, és fiat is adok őtőle neked, és megáldom, hogy legyen népekké, nemzetek királyai származnak őtőle.
Miután elkezdték egymást az új nevükön hívni, egy éven belül megszületett a negyed évszászadon át várva várt, és a reménytelenség ellenére remélt gyermek. Ábrahám és Sára hitén keresztül Isten végül is be tudta teljesíteni ígéretét, megszületett a fiúgyermek, akinek Isten azIzsák nevet adta. Ahhoz, hogy Istennek ígérete be tudjon teljesedni az életükben, Istennek meg kellett változtatnia a nevüket. Annak kellett saját magukat és egymást nevezniük, hívniuk, aminek Isten a tervében nevezte őket. Nevükkel előszólították a még nem létező gyermekük valóságát.
-
Sára a férjét sok nép atyjának kezdte nevezni, amikor még nem volt gyermekük.
-
Ábrahám a feleségét sok nép anyjának kezdte nevezni, amikor még nem szült neki gyermeket.
Szavaikkal működésbe hozták hitük teremtő erejét, nem kételkedtek többé, hanem Isten útmutatására előszólították a még nem létező gyermeket. Izsák a közös hitük gyermeke lett.
Izsák megszületett, Isten szava beteljesedett, de kellett hozzá Ábrahám és Sára engedelmes hite. Isten egymaga nem volt képes beteljesíteni több mint húsz éven keresztül. Amikor rávette Ábrahámot és Sárát, hogy szavaikkal támogassák Isten tervét, egy éven belül megszületett az ígért gyermek. Tanulság: a dolgokat úgy kell neveznünk, ahogy azokat a hitünk szerinti megvalósulásukban látni akarjuk.
Az újszövetségi tanítás ekként számol be Ábrahám hitéről:
Róma 4:18-22.
Aki a reménytelenség ellenére elvárással hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod. És hitében erős lévén, nem tekintett az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti. Ez tulajdoníttatik néki megigazulásul.