Fontos megjegyezni: Ábrahám a reménytelenség ellenére elváró hittel hitte, hogy aszerint lesz, amint megmondatott. Nem tekintett az ő elhalt testére, sem felesége elhalt méhére. Ha egyszer már imádkoztunk a gyógyulásunkért, nekünk sem szabad a testünk tüneteire tekinteni többé.Ábrahám nem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitében. Dicsőséget adott Istennek, még mielőtt a gyermekük megszületett volna. Kételkedés nélkül, teljesen elhitte, hogy amit Isten ígért, meg is cselekedheti. Ábrahámnak megigazulásul tulajdoníttatott a hite. Ábrahám hitt az Úrnak, és tulajdoníttaték az őnéki megigazulásul. (1 Mózes 15:6.) Mi pedig Ábrahám gyermekei vagyunk. Mi is hitből igazulunk meg Isten előtt.
Meg kell tanulnunk a hit alapelveit. Ha nem ismerjük hitünk valóságot teremtő erejét,tudatlanságból kimondott helytelen szavainkkal akadályozhatjuk, hogy az imáink valóságba jöjjenek. Miután imádkoztunk a testünk gyógyulásáért, a testünket többé nem betegnek nevezzük, mert nem tekintünk a tünetekre. A testünket, aszerint, amint megmondatott az Igében:Krisztus sebeiben gyógyultnak nevezzük. Előszólító hitünkkel segíthetjük a Szent Szellem munkáját, aki bennünk a gyógyulást munkálja.
Minden alkalommal, amikor ezt tesszük, a bennünk lévő romolhatatlan magot - Isten Igéjét a gyógyulásról - öntözzük, és növekedésre serkentjük. Ábrahám példájához hasonlóan Istennek dicsőséget adhatunk, és biztosak lehetünk benne, hogy a várva várt gyermek hamarosan meg fog születni.
A hitnek ezt az alapelvét nemcsak a gyógyulásunkra, hanem az életünk minden területére alkalmazhatjuk.
-
A pénzünket, bankszámlánkat mindenre elegendőnek nevezhetjük.
-
A gyermekeinket az Úrtól tanítottnak nevezhetjük, aszerint, amint megmondatott az Igében.
-
A házasságunkat Isten békességével teljesnek nevezhetjük, aszerint amint megmondatott az Igében.
Alkalmazva a hitünknek, ezt az alapelvét, Istennek hatékony munkatársai leszünk, imádságainkra válaszként be tudja teljesíteni akaratát, végre tudja hajtani, valóságba tudja hozni az Igét az életünkben.
A hit előszólító erejéről a világ nem sokat tud. Működtetik ugyan ezt a szellemi törvényt, de mivel a dolgokat úgy nevezik, aminek látják azokat, ezért azok még rosszabbra és rosszabbra fordulnak. Az isteni fajta hitről, amely a dolgokat jobbá teszi, ami a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglévőket, a világ nem sokat hallott. Az újjászületett szellemünkben Isten nekünk adta ezt a szellemi képességet. Az áldások és ígéretek fizikai valóságát előszólíthatjuk az életünkben az Istentől kapott hitünkkel.
-
Előszólíthatjuk a békességet, örömöt, egységet, gyógyulást, üdvösséget.
-
Előszólíthatjuk az életünkhöz szükséges anyagi körülményeket, eszközöket, feltételeket.
-
Előszólíthatjuk a sötétségben ülőket, az elveszetteket: üdvösségre, életre.
Mindezt megtehetjük úgy, ahogy Isten tette Ábrámmal, amikor Ábrahámnak kezdte nevezni, sok nép atyjának, noha még nem volt gyermeke.
-
A testünket gyógyultnak,
-
az adóságunkat kifizetettnek,
-
a problémáinkat megoldottnak nevezzük, az Úr Jézus nevében.
Ilyenkor nem tagadjuk, hogy adósságunk lenne, vagy hogy problémáink lennének. Azt mondogatni, hogy nincs adósságunk, amikor van, az nem vinne minket előre. Hasonlóképpen: azt hajtogatni, hogy nincs problémánk, amikor van, ez sem segítene minket. Ez csak hazuggá tenne minket.Látnunk kell a különbséget: Nem a valóságos körülményeket tagadjuk, hanem előszólítjuk a még nem létezőt, létre hívjuk a megoldást. A még nem látható, ezért a fizikai világban még nem létező dolgokat előszólítjuk, valóságba hívjuk. Senki nem nevezhet minket hazugnak, mert ha ezt tenné, Isten Igéjét nevezné hazugságnak.
Összefoglalva: az eredményt nem a meglévők tagadása, hanem a még nem létezők előszólítása hozza.
Nézzük meg bátorításul, Jézus hogyan alkalmazta ezt az igen fontos hitalapelvet.
Még keresztrefeszítése előtt kijelenti tanítványai bátorítására: Bizzatok, én legyőztem a világot. (János 16:33.) Jézus a főpapi imájában így imádkozik: Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál. (János 17:4.) Nem vagyok többé e világon. (János 17:11.) Mindezt még azelőtt jelenti ki, hogy tanítványaival elfogyasztotta volna az utolsó vacsorát. Vagyis a kereszthalála, a pokol legyőzése és feltámadása előtt teszi meg Jézus ezeket a hatalmas hitkijelentéseket: Elvégeztem a munkát, legyőztem a világot, nem vagyok többé e világon. A hit szavain keresztül úgy szól minderről, mintha már valóban bevégezte volna hatalmas küldetését. Jézus ajkairól a hit szavait hallhatjuk, a hit szavainak előszólító erejével. Mindezzel Jézus főpapi imájában, a János evangéliuma 17. fejezetében találkozunk, ami erősen bizonyítja, hogy az imádságról szóló tanítások között mennyire nélkülözhetetlen, hogy megértésünk legyen a hit szavainak előszólító erejéről. Nagyon fontos ezt a szívünkbe zárnunk, ha az imádság titkait mesterfokon akarjuk elsajátítani Jézustól, a Mesterünktől.