Ahogy Péternek és Jánosnak, úgy minden kereszténynek igen fontos, hogy legyen körülötte a hívőknek egy olyan csoportja, akiket a sajátjainak tekinthet, akikhez a bajban segítségért fordulhat,akikkel valóban egyként tud imádkozni a szükséges időben. Így már azt is látjuk talán, miért olyan kimondhatatlanul fontos gyülekezetbe járni! Kell, hogy legyen az embernek egy olyan hívőkből álló közössége, akik a hitük támogatásával veszik körül, és készek elmondani vele az egy szívvel-lélekkel való egyesített imádságot. Az így elmondott imának olyan ereje van, ami megrengeti még a falakat is, és nemcsak körülményeket képes megváltoztatni, hanem az imádságban részvevő embereket is. Péter és János a legnagyobb fenyegetettségben is olyan bátorságot kaptak Istentől, hogy nem fétették az életüket a haláltól, bátorsággal szólták az Evangéliumot.
Mint tudjuk, Istennek a belépést ebbe a világba a hitünk és a hittel elmondott imáink biztosítják. Az egyesített imánál az imádkozó szívek hite összeadódik, és egy hatalmas hiterő áll így Isten rendelkezésére, ha valóban létrejön az egység a szívekben. Hasonlítható az egyesített imádság ahhoz, amikor egymagunk nem bírunk megemelni egy túl nehéz tárgyat, ezért segítséget kérünk másoktól. Többen egyszerre, az erejüket összekapcsolva már könnyedén felemelik, és elmozdítják az egy ember erejéhez mérten mozdíthatatlannak tűnő dolgot is.
Egy másik súlyos helyzettel szembesültek a korai gyülekezet szentjei, amikor Heródes Jakab meggyilkolása után Pétert is szerette volna megöletni, látván, hogy ez a zsidók tetszésére van.
Ap.Csel. 12:1-4.
Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül. Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel. És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, feltette magában, hogy elfogatja Pétert is. Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai. Kit el is fogatván, tömlőcbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; húsvét után akarván őt a nép elé vezettetni.
A gyülekezet újabb válságos helyzetbe került. Jól emlékeztek azonban, hogy milyen hatalmas megnyilvánulások sorával válaszolt Isten, amikor előzőleg összegyűltek egyesített imádságra. Ez alkalommal is ezt tették. Szüntelen imádkoztak Péterért. Egy háznál sokan egybegyűlve és imádkoznak vala. (12:12)
Ap.Csel. 12:5-8.
Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen imádkozik vala az Istenhez érette. Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánccal; és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlőcöt. És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlőcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a láncok kezeiről. És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd magadra felsőruhádat, és kövess engem!
Az egy szívvel-lélekkel való szüntelen imádság angyalokat hozott a színre, imájuk még a láncokat is megoldotta, sőt a város vaskapuja is magától megnyílt előttük. A gyülekezetnek ma is szüksége van a láncokat leszaggató, ajtókat megnyitó imaerőre, és ez az egyesített imában érhető el.
Érdekes megfigyelni, hogy a gyülekezet szüntelen imádkozott, mégis, amikor Péter megjelent a ház tornácának ajtajánál, senki nem akarta elhinni, hogy ő az. Először megvádolták a szolgálólányt, hogy elment az esze, majd arra gondoltak, hogy Péter angyala áll odakint. Péter azonban kitartóan zörgetett, amíg be nem engedték. Amikor végre ajtót nyitottak neki, mindannyian nagyon megdöbbentek, ahogy meglátták. Megrendülve álltak a tény előtt, hogy Péter kiszabadult, noha mindvégig ezért könyörögtek.
Tanulságos ez a számunkra. Isten megint magasan afölött cselekedett, válaszként egyesített imájukra, mint hogy azt a hívők kérték vagy elgondolták volna. Az egyesített imádság olyan szellemi erőket szabadít fel, amit az emberi képzelet be sem foghat. Az egyesített imádságra angyalok lépnek működésbe, hatalmas, természetfeletti erejükkel lépnek színre.