Az imádság szellemi erőket mozgat, amelyek láthatatlanok, így fontos, hogy ne ragadjunk meg a láthatóknál, ne engedjük, hogy korlátozzon minket a problémákkal tűzdelt látható birodalom, mert a megoldás a láthatatlan, a természetfeletti birodalomból jön elő, ahol az imáink által mozgósított erők akkor is munkálkodnak, amikor mi még nem látjuk a végeredményt. A Biblia azt tanítja, hogy a láthatatlanból áll elő a látható. Ne engedjük meg, hogy a látható világ korlátozzon bennünket, és határt szabjon a hitünknek. Ne ragadjunk le a tényeknél, ne hagyjuk, hogy a látható valóság korlátokat szabjon a hitünknek. Isten természetfeleti Isten. Engedjük szárnyalni a hitünket a láthatatlan szellemi birodalom természetfeletti erejében, és ne korlátozzuk Istent azzal, hogy előre megszabjuk: egy bizonyos dolognak így és így kell megoldódnia. Isten hozhat egy sokkal jobb megoldást, mint amit mi képesek vagyunk kigondolni.
Bár a következő példánk az egyesített imádságról az Ószövetségben található, mégis a benne rejlő szellemi igazság igen becses a számunkra is, akik az új szövetségben élünk. Jóel könyvében találunk egy csodálatos példát az egyesített imádságra. Jóel könyve elsősorban arról a próféciáról ismert, amely Isten Szellemének kiöntéséről jövendöl. Ha azonban elolvassuk az ezt megelőző fejezetrészt, látjuk, hogy Isten ítéletet jelent meg népének a prófétán keresztül, majd egy felszólítás hangzik el Isten szájából a téves utakból való megtérésre.
Jóel 2:12-17.
De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint, [...] térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas Ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után. [...] Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a mennyasszony is az ő szobájából. A tronác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a Te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a Te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtuk a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenük?
Össznépi gyűlésre szólít fel Isten, és a nép egésze együtt kér kegyelmet Istentől. Kicsik, nagyok, vének, vőlegények és mennyasszonyok, mindenki, aki csak a néphez tartozik, a papokat is beleértve, együtt imádkoztak.
Jóel 2:18.
Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az Ő földje iránt, és kegyelmezett az Ő népének.
Az egész nép együtt imádkozott, és imájuk elfordította az Úrnak haragját, az ország sorsa megfordult együttes imájuk által. Sőt, ennél sokkal több történt. Isten, válaszul az imájukra, hatalmas dolgokat cselekedett meg a népével. Nemcsak gabonát, bort, olajat adott nekik megelégedésig, hanem még az ellenséget is elűzte Izrael földjéről.
Igazság szerint adott nekik korai és kései esőt, megteltek a csűrök gabonával, és bőven öntötték a sajtók a mustot és az olajat. Sőt, még azért is kárpótolta népét, amit az előtte való esztendőkben tönkre tett a szöcske, a cserebogár, a hernyó és a sáska.
Isten hatalmasan kárpótolta és megajándékozta megtért és egységre jutott népét.
Soha ne add fel
