Az összevont és egyesített imának sorsformáló ereje van ma is az országok jövőjére nézve.Bárcsak megértenék ezt a különböző keresztény felekezeti körök, és végre egységre lépve,imáikkal előbbre tudnák vinni az ország dolgait. Bőven lenne eső a földekre, alkalmas időben.
Egy másik ószövetségi példa tárul elénk Jósafát király uralkodásának idejéből. Izraelre három irányból támadt az ellenség, és a király tanácstalan volt, nem tudta, hogy mit tegyen. Harcoljon, meneküljön, vagy megadja magát? Senki más nem tudta a választ, csak maga Isten.Jósafát az Urat kezdte keresni, és összehívta mind a júdabelieket, hogy az Úr segítségét keressék. Nem tudták, mit cselekedjenek, ezért szemeiket az Úrra vetették.
2 Krónikák 20:13.
És a júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.
Izrael egész népe egy szívvel-lélekkel állt az Úr előtt, ifjaik, véneik, asszonyaik. Nem hagyták magukra a vezetőket, mindenki a szívén viselte az ország sorsát. Nézzük meg, milyen hatalmas szabadulást adott nekik Isten, válaszként a templom előtt felvonult össznépi egységre.
2 Kórnikák 20:15. 17.
[...] Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. [...] Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz.
Válaszként az egységben való imádságra Isten egy prófétán keresztül közli, hogy ellenségeiket saját személyes ellenségeinek tekinti, és Ő maga fog elbánni velük. Sőt, mi több, még az időzítést is megadja nekik, hogy mikor induljanak harcba. Nincs más dolguk, mint meglátni az Úr szabadítását. Júda népe hitt Isten szavának, és engedelmes volt. Másnap kimentek az ellenség ellen, a sereg élén a dicsérőkkel, akik dicséreteket énekeltek az Úrnak. Ahogy Isten megígérte,egyáltalán nem kellett harcolniuk, az ellenséget Isten győzte le természetfeletti módon, angyali seregek által. Izrael népe három napig szedte a zsákmányt az ellenség után. Ilyen hatalmas győzelem nem jöhetett volna az életükben, ha nem együtt keresi az egész nép Isten szabadítását. A király az imaszobájában egymagában nem nyerhetett volna a nép számára ilyen szabadulást. Az együttes, egy szívvel-lélekkel való imádság ereje hozta a színre ezt a természetfeletti hatalmas győzelmet.