Szükségeink felöl nem tépelődnünk és aggodalmaskodnunk kell, hanem azokat Isten elé kell tárnunk, méghozzá hálaadással. Így tanítja az Ige. Nem mintha Isten nem ismerné a szükségeinket.Jól tudja a mi mennyei Atyánk, hogy mire van szükségünk, még mielőtt kérnénk Tőle, nekünkmégis kérnünk kell. Kéréseinket pedig hálaadással kell Isten elé tárnunk.
Azért kell hálát adnunk Istennek a kérésünk pillanatában, mert a mi Atyánk hitIsten. Úgy tekint a kért dolgora, mintha neked már a kérés pillanatában meglenne, és neked is így kell tekintened rá.Ha pedig már kézzelfogható lenne, amit kértél Istentől, bizony hálát adnál Istennek. Ilyen hálaadást vár el tőlünk Isten a kérésünk pillanatában, mert Ő hit Isten. Ezért kéréseinket hálaadással kell Isten elé tárnunk. Hálaadással, még mielőtt választ kaphatnánk, még mielőtt beteljesülne a kérésünk.
Isten nem akarja, hogy úgy éljük a keresztény életünket, hogy gondok és terhek nyomják a vállainkat. Ő elég hatalmas arra, hogy minden gondunkat átvegye tőlünk, és könnyedén megoldja azokat. Nem tudja azonban átvenni tőlünk a gondjainkat, csak ha előbb odaadjuk Neki.
-
Ez a fajta imádság tehát azt jelenti a számunkra, hogy amikor bemegyünk a trónterembe imádkozni, akkor még ott vannak a súlyos terhek a vállainkon,
-
de amikor az imádsággal végeztünk, minden gondunkat átadtuk az Úrnak, gondok és terhek nélkül jövünk ki a trónteremből.
Ha ezt megtettük, akkor már csak arra kell vigyáznunk, hogy útközben valahol vissza ne vegyük magunkra ezeket, mert ha visszavesszük a gondjainkat, akkor újra a mi gondjaink lesznek, és nem az Úréi, így Ő nem tud munkálkodni a megoldáson, mi pedig segítség nélkül maradunk, és csak beleroskadunk.
Isten azért akarja, hogy gondok és aggodalmak nélkül éljünk, hogy az Ige gyümölcsöt tudjon teremni az életünkben. Jézus a magvető példázatában hívta fel a figyelmünket erre. Ahogy a tövisek közé esett mag nem tud felnövekedni, és gyümölcsöt teremni, úgy a világ gondjaival teljes szív sem tudja megteremni az Ige gyümölcseit, mert a gondok és aggodalmak elfojtják az Igét. (Mát. 13:22.) Ne feledjük: arra rendelt minket Isten, hogy sok gyümölcsöt teremjünk!Gaz és tövis között nem lesz jó termés. A gondolatainktól és aggodalmainktól meg kell szabadulnunk egyszer és minendkorra.
-
Miként tudjuk ezt megtenni? A hatalmas Isten gondviselő és támogató szíve által: Minden gondotokat Őreá vessétek! Nemcsak a felét, nemcsak egyet, minden gondotokat adjátok át Neki! Ezt nekünk kell megtenni. Akkor lesz az Úré, ha átadtuk Neki. Onnan tudjuk meg, hogy tényleg átadtuk az Úrnak, hogy a szívünkön az addigi szorongás és aggogalmaskodás helyett egy hatalmas békesség lesz úrrá, mert a szívünk tudja, hogy az ügyünk jó kezekbe került.