Jézus ezt nem javasolja, hanem parancsolja nekünk: Minden gondotokat Őreá vessétek! Azért utasít erre minket Jézus, mert amikor aggodalmaskodásnak adunk helyet a szívünkben, akkor az ördögnek adunk helyet az életünkben. Azt a helyet, amit az IGÉNEK szánt az Úr a szívünkben, aggodalmaskodásainkkal átadjuk az ördögnek.
Amikor aggodalmaskodunk, akkor ahelyett hogy az Igén gondolkodnánk, ahol meg van írva, hogy kiszabadít minket az Úr az ellenség tőréből, azon gondolkodunk, hogy miként fog az ellenség ártani nekünk. Ilyenkor inkább az ellenség erejében hiszünk, abban, hogy az ő gonosz tervei válnak valóra az életünkben, és nem az Úr erejében.
Az Úr szívének rosszul esik ez a kishitűség a részünkről.
-
Az Úr szívére pedig vigyáznunk kell, nehogy megszomorítsuk.
-
Vigyáznunk kell továbbá a saját szívünkre is, hogy meg ne nehezedjen az élet gondjaitól.
De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek ... ez élet gondjainak miatta... Vigyázzatok azért, minden időben imádkozván... (Luk. 21:34. 36.)
A Máté 6:25-34-ben Jézus öt alkalommal mondja: Ne aggodalmaskodjatok...
-
Nemcsak azért, mert az aggodalmaskodás teljesen haszontalan dolog,
-
nem visz minket előre egy tapodtat sem,
-
és nemcsak azért, mert a testünk egészségére nézve is ártalmas a hatása,
-
hanem azért is, mert akadályozni fogja a sikeres imaéletünket.
Amíg fel nem szabadítjuk magunkat a saját terheinktől, addig nem tudunk hatékonyan, teljes hittel imádkozni másokért. Isten pedig nemcsak minket akar megáldani, hanem rajtunk keresztül másokat is.Nemcsak csupán megáldani akar minket, hanem áldássá akar tenni minket.
Hogyan leszünk áldássá mások számára? Többek között a hitünk és az imáink által.
Amíg az aggodalmak kiszorítják a hitet a szívünkből, erre nincs lehetőség. Sem áldottak nem leszünk, sem áldássá nem leszünk.