Ennek az Igén nyugvó keresztény életnek a koronája az a békesség, amelyről Pál így szól a Filippibeliekhez írott levelében:
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Fil. 4:7.)
Gondolatainkat Isten békessége fogja megőrizni, ha valóban az Úrra bíztuk imánkban és könyörgésünkben a problémáinkat, gondjainkat.
Amikor az Atyára bíztuk, a tökéletesség kezébe helyeztük a megoldást. Semmilyen módon nem kell többé foglalkoznunk vele, kivéve a hálaadást.
Ha az ördög mégis újra megpróbálkozik azzal, hogy zaklasson a hitetlenség gondolataival, nyugodtan verjük fejbe az Igével, emlékeztetve őt és egyben magunkat, hogy ezt már rábíztuk az Úrra, a legjobb kezekbe helyeztük, senkinek és semminek a kedvéért nem vesszük vissza.
Ahogy mi földi szülők örömmel nyugtázzuk, ha minden tőlünk telhetőt megtettünk a gyermekeinkért, úgy az Atya szívének öröme is megnyugszik rajtunk, ha az Ő gondoskodásából kiterjesztett védőszárnyainak rejteke alatt tud bennünket.
Ahhoz, hogy Isten békessége uralkodhasson az életünk felett, az aggodalmaskodás helyett az elménket olyan gondolatokkal kell kitölteni,
amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik kedvesek, amik jóhírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret... (Fil. 4:8. 9.)