Különös párbeszéd hangzik el Isten és Ábrahám között. (1 Móz. 18.) Isten azt mondja: Lemegyek és megnézem, valóban úgy áll-e a helyzet Szodomában és Gomorrában, ahogy látom fentről.(18:21.) A város bűnben, erkölcsi fertőben élt. De azt is modja: Eltitkoljam-é Ábarhám elől, amit tenni akarok? (18:17.) Ábrahám elől, akit kiválasztottam magamnak, és akivel szövetséget kötöttem.
Isten nem titkolta el Ábrahám elől a bűnös városra közelgő ítéletet. Sőt, maga keresi meg Ábrahámot, hogy könyörögjön színe előtt a városért. Isten bízott Ábrahám könyörületes szívében, abban, hogy kegyelmet kér majd. Keresett egy embert, aki kegyelmet kérne, hogy ne kelljen elpusztítania Szodomát és Gomorrát. Nézzük meg Isten és Ábrahám párbeszédét. Ábrahám Isten irgalmas szívére hivatkozva azt kérdezi:
1 Mózes 18:23-25.
Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe? Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
Ábrahám jól tudta, hogy Isten igazságos ítélete szerint büntetés járna a városnak, mégis szót emelt az érdekükben. Nem akarta a pusztulásukat. Ha van ötven igaz, ne pusztítsd el, Uram! - kérte.
1 Mózes 18:26.
És monda az Úr: Ha találok Szodomában a városon belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
Ábrahám az Úr előtt állt, és érezte a szívében, hogy nincs ötven igaz a városban. Ezért újabb kéréssel fordult Istenhez:
1 Mózes 18:27. 28.
És felele Ábrahám: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost?
Ábrahám ismerte az Úr irgalmas szívét, és tudta előre Isten válaszát:
1 Mózes 18:28-31.
És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért. Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az Uram, ha szólok: Hátha találtatnak ott harmincan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott huszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
Ábrahám nem hagyja abba a közbenjárást. Érzi, hogy nincs még megnyerve az ügy. Érzi, hogy talán még húszan sincsenek az igazak.
1 Mózes 18:32.
És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram, ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tizen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
Valahányszor Ábrahám megkérdezi:
- Ugye meg fogsz könyörülni?
Isten azonnal azt válaszolja:
- Igen.
Isten talált valakit magának, aki irgalmat kér a népnek. Talált valakit, aki megállt a törésen, és elkezdett falat falazni.
Ábrahám újra és újra irgalmat kért Istentől. Isten minden alkalommal azt mondta: Igen. Megadom neked, amit kérsz. Minden egyes alkalommal. Egymás után hatszor fordul Ábrahám Istenhez, és kér nagyobb és nagyobb irgalmat. Isten minden esetben jóváhagyja a kérést.
Ábrahám azt gondolta, tíz igaz biztosan van a városban, és abbahagyta a közbenjárást. Tudjuk a Bibliából, hogy nem találtatott tíz igaz sem, így a város elveszett.
Isten azért osztotta meg Ábrahámmal a tervét, mert mindenképpen meg akart kegyelmezni Szodomának. Mert öröme van az irgalmasságban.
Gondoljuk végig a következőket a tanulságunkra:
-
Rászolgáltak-e Szodoma lakói Isten irgalmára? Nem szolgáltak rá. Ítéletet érdemeltek volna.
-
Kértek-e Istentől irgalmat a szodomabeliek? Nem kértek. Arra sem gondoltak, hogy van Isten.
-
Tartottak-e bűnbocsánatot, fordultak-e Istenhez? Nem tették.
Isten mégis meg akarta őket tartani, mégis keres valakit, elmegy Ábrahámhoz és megjelenti neki a tervét; hátha közbenjárása által meg tudja menteni őket. Ábrahám ismerte aközbenjárás alapját: az igaz igazságáért irgalmat kérni a nem igazakra is. Isten tíz igaz kedvéért megtartotta volna egész Szodoma és Gomorra városának népét. Sajnos nem találtatott tíz igaz sem, így a pusztítás elvégeztetett.