Mózesnek egy másik közbenjárása is igen tanulságos. Immáron tízszer kísértette meg Istent a népe, és haragja igen felgerjedt. Mózes újra emlékezteti Istent az Ő Igéjére:
4 Mózes 14:17-19.
Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, AMIKÉPPEN SZÓLOTTÁL, MONDVÁN: Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket. [...] Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a Te irgalmasságod nagy volta szerint...
Nézzük, miként válaszol Isten Mózes közbenjárására: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. (20.v.) Isten nem a saját Igéjére hivatkozott, hanem Mózes beszéde szerint kegyelmezett meg a népnek. Ez is mutatja, mennyire fontos Istennek a közbenjáró beszéde, mert arra hivatkozva tud megkegyelmezni az elítéltnek. A negyvenéves vándorlás során Isten haragja sok esetben fellángolt a nép engedetlensége, hitetlensége és hűtlensége miatt, de Mózes minden esetben közbenjárt értük, és Isten irgalmat gyakorolt.
Isten látta az ember elveszett és bűnös voltát, és nem tetszett neki, hogy nincs jogosság és nincs igazság. Álmélkodott, hogy nincs közbenjáró Isten és a bűnös ember között. Mert keresve keresett közbenjárót, de senkit nem talált. Ezért az új szövetségben egy örök és tökéletes közbenjárót biztosított a számunkra: az örök és tökéletes Fiút.
Ésaiás 59:15. 16.
És látta ezt az Úr és nem tetszett szemeinek, hogy jogosság nincsen, és LÁTTA, HOGY NINCSEN SENKI, ÉS ÁLMÉLKODOTT, HOGY NINCSEN KÖZBENJÁRÓ; ezért karja üdvösséget szerzett néki, és igazsága támogatta Őt.
Isten látta, hogy az embernek nincs közbenjárója, ezért elküldte Jézust, aki az új szövetségben az egyetlen közbenjáró Isten és az ember között.