XVII. Könyörgés: Ószövetség

Efézus 6:18
Minden imádsággal és KÖNYÖRGÉSSEL imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és KÖNYÖRGÉSSEL minden szentekért.

A könyörgés imája az imádság egyik olyan fajtája, ahol kérünk valamit Istentől. Azonban a könyörgés olyan imádság, ami nemcsak hogy a szívünkből jön, de annak legmélyéről fakad.

Tudjuk, hogy imáinknak mindig a szívünkből kell jönnie, mert az az imádság, amit nem a szívünkből mondunk el, nem hallatszik fel a mennybe. Az imádságról elmondható tehát, hogyszívből szívbe szól. A mi szívünkből az Atya szívéhez. Ez minden fajta imádságra igaz. A könyörgés imája azonban nem egyszerűen csak a szívünkből jön. Amikor könyörgünk, a teljes lényünket áthatja a kívánság, és amit kérünk, a szívünk legmélyéről fakadva tör fel, így az imánk sokkal intenzívebb formában jön elő, mint például amikor a hit imájában kérünk. A könyörgés során az egész lényünk részt vesz az imában.

Az Újszövetség több helyen is utasít minket erre a fajta imádságra.

Az 1 Timótheus 2:1. 2. igénk nemcsak a közbenjárásra, hanem a könyörgésre is felhívja a figyelmünket.

1 Timótheus 2:1. 2.
Buzdítalak azért, hogy mindenek előtt tartassanak KÖNYÖRGÉSEK, imádságok, közbenjárások, hálaadások minden emberért, királyokért és minden hatalomban lévőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.

A könyörgés nem egyszerűen afféle "Isten áldjon téged" imádság. Könyörgésre akkor fordul a szívünk, amikor az, amit kérünk, olyan erős vágyként támad fel bennünk, hogy minden más kívánságunkat felülmúlja, és mindenek felett vágyódunk utána.

• Jó példa erre Dávid vágyódása az Úr temploma után, hogy megpillanthassa az Úr orcáját, gyönyörködhessen az Úr szépségében.

Zsoltárok 27:4.
EGYET KÉRTEM az Úrtól, AZÉRT ESEDEZEM: hogy lakhassam az Úr házában életem minden napján; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az Ő templomában.

Dávid mindenek felett vágyódott megpillantani az Úr szépségét, és ezért könyörög, esedezik az Úrhoz. A Zsoltárok 84-ben ezt így fejezi ki: Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjonganak az élő Istenhez. (84:2.)

Ha mindenek feletti vágyként ég a szívünkön a kívánság, hogy megpillanthassuk az Úr gyönyörűséges orcáját, akkor nekünk is meg fogja mutatni magát. Egy hűvös vagy langymeleg imádság nem visz minket oda, hogy megláthassuk Szerelmetesünk ábrázatát. Ezekért a pillanatokérta szívünk teljességéből, az egész lényünkből kell vágyódnunk, és mindenek felett valónak kell lennie a szívünk valamennyi kívánsága között ahhoz, hogy beteljesedjen.

Ahogy Dávod imádkozta: Egyet kértem az Úrtól. Mindenek felett ez volt a legfontosabb a szívének. Bár az életére törtek az ellenségei, és kijutott neki a bajból és üldöztetésből nap mint nap, akkor is ezt kérte mindenek felett. Végiggondolva mindezeket, kezdjük talán érteni, hogy milyen is igazából a könyörgés imája. Dávid úgy vágyódott Isten jelenléte után, hogy ez a vágy mindenek felettivé és minden másnál erősebbé nőtte ki magát, és a szívéből felsírt az Úrhoz. Könyörgött.

Egy elszántsággal párosul ez a fajta imádság: addig nem nyugszik a szívünk, míg meg nem kapjuk, meg nem látjuk. Ha ennyire fontos a számunkra, akkor fog a szívünk könyörögni érte.

• Egy másik csodálatos példa az ószövetségi sorban Anna szívének könyörgő imádsága fiúgyermekért. Erről részletesen szóltunk az első fejezetben.

Most annyit szeretnénk csak megjegyezni, hogy Anna szívén a gyermek utáni kívánság már hosszú évek óta ott volt, és sokszor sóhajtozhatott az évek során gyermek után. A vágy azonban nem elfogyatkozott benne, hanem nőttön-nőtt. Emésztette magát, szívét teljesen rabul ejtette a gyermek utáni vágyódás. Addig növekedett a szívén ez a kívánság, míg végül kitört belőle, és úgy szakadt föl a szíve legmélyéről, úgy könyörgött Istenhez, hogy még a szavát sem lehetett érteni. Isten mégis megértette, és megválaszolta szívének mindenek felett való kívánságát.

Anna szívében sem egy pillanat alatt született meg ez a hatalmas gyermek utáni vágyódás. Ugyanígy van ez a mi szívünkkel is Isten dolgait illetően. Ha szeretnénk a könyörgésben hatékonyan részt venni, fontos ezt megértenünk. Ez a teljes lényünket emésztő tűz nem egy szempillantás alatt kerül a szívünkre. Először csak apró vágyacska ébred a szívünkön Isten dolgai után.

• Például felébredhet bennünk a vágy, hogy lelkeket nyerjünk Jézusnak.
• Vagy felébredhet bennünk a vágy egy szellemi ébredésre a városunkban vagy az országban.
• Vagy arra, hogy betegeket lássunk meggyógyulni.
• Vágy ébredhet bennünk a Szent Szellem ajándékaira, hogy azok nagyobb mértékben nyilvánuljanak meg Krisztus Testében.

Mindezek a vágyak, bár Istentől vannak, hiszen Isten terveire irányulnak, először kicsiben jelentkeznek a szívünkön. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, ki is aludhatnak, mert az elején ezek csak halvány fellángolások. Mit kell tennünk ezekkel, ha a szívünkre kerülnek? Fel kell ezeket emelnünk Istenhez, mint Isten szent életének apró szikláit, hogy Isten szívének szerelmétől nagyobb lángra lobbanjanak. Így ezek az eleinte csak apró vágyak növekedni fognak a szívünkön. Ahogy felemeljük ezeket Istenhez, Ő megáldja és visszahelyezi azokat a szívünkbe.Egyre erősebben és erősebben fog égni a szívünkben a vágy, és egyre tisztábban fogjuk látni, hogy mi is a saját részünk benne.

Ahogy a vágy növekedik a szívünkön, egyre nagyobb erővel tudunk könyörögni az adott dolgogért. Ha kitartóak vagyunk, az ördög nem lesz képes megakadályozni, hogy megkapjuk, amiért könyörgünk.

Isten a terveit itt a földön az emberen keresztül viszi véghez. Isten elkészítette a terveit az ember számára. Ahhoz, hogy Isten végre tudja hajtani a terveit, ezeknek először a szívünkön kívánságformájában meg kell jelenniük. Isten semmit sem tud elvégezni anélkül, hogy az ember szívét be ne vonná. Az ember szívének is annyira kell utána vágyódni, mint Isten szívének. Isten akkor tudja megcselekedni.

Pál apostol szíve annyira égett a vágytól, hogy izraelita testvéreit az Úrhoz vezesse, hogy ez a kívánság mindenek felettivé vált, és uralmat vett az egész élete felett. Olyan szívhez szóló, ahogy olvassuk:

Róma 10:1.
Atyámfiai, SZÍVEM SZERINT KÍVÁNOM és ISTENTŐL KÖNYÖRGÖM az Izrael üdvösségét.

Pál könyörgésben volt Isten előtt Izrael üdvösségéért. Annyira vágyta ezt a szívéből, hogy még a saját üdvösségét is odaadta volna érte.

Miért kell könyörögnünk lelkek üdvösségéért, amikor jól tudjuk, hogy Isten szívének mi sem szerez nagyobb örömet, mint amikor újabb lelkek kerülnek be a Királyságba?

Egy pillanatra úgy tűnhet, hogy ha már elég sokat könyörögtünk, akkor talán rá bírjuk Istent venni, hogy végre megcselekedje. De szó sincs róla. Éppen az ellenkezője igaz. Istennek van szüksége a könyörgéseinkre, hogy meg tudja cselekedni.

Mindezt úgy teszi, hogy

• először is szívének kívánságait közli velünk.
• Majd ezek a kívánságok növekedni kezdenek a szívünkön.
• Addig, míg a végén nélkülözhetetlenné válnak a számunkra. Nem tudjuk elképzelni nélkülük az életünket.
• Könyörgésbe kezdünk, és egyre buzgóbban könyörgünk és könyörgünk. Ahogy Pál írja:Istentől könyörgöm az Izrael üdvösségét. Isten szívének vágyától lángra lobban a mi szívünk is, és úgy kezdünk vágyódni utána, mint Isten. Lelkek után. És könyörgünk érte Istenhez.
• És Isten a könyörgő imáink által meg tudja cselekedni.

Most, hogy látjuk, Istennek mennyire szüksége van a könyörgő imáinkra, kanyarodjuk vissza egy ószövetségi példához, hogy még inkább meggyőződjön erről a szívünk.

• Elolvasva Dániel könyvének 9. fejezetét, megtudjuk, hogy Dániel Izrael népével együtt ababiloni fogság idejét töltötte. Dániel szomjasan kutatta Isten Igéjét, és Jeremiás próféta könyvében rátalált arra a részre, amiből megtudta, hogy a Jeruzsálemre kiszabott ítélet ideje hetven esztendő. Felfedezte, hogy a hetven esztendő letelt, és hazatérhet a nép.

Isten akarata volt, hogy hazatérjen a nép. Isten időzítése volt, hogy a hetven év letelte után visszakerüljön a nép Izrael földjére. Akkor miért nem mentek egyszerűen vissza Jeruzsálembe, miután kitelt az idő?

Mert valakinek kijelentést kellett vennie Isten akaratáról, szívének kívánságáról, és imádságban és könyörgésben végig kellett kísérnie a megvalósulásig.

Lássuk meg,

• Isten volt az, aki Dániel szívét lángra lobbantotta, hogy keresse az Írásokban népe szabadulását. Isten volt az, aki Dániel szívét imádságra hívta.
• De Dániel volt az, aki erre a hívásra engedelmes volt, és imádságban és könyörgésben Isten arcát kereste.

Dániel imádkozott:

Orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem Őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban. Hallgasd meg, oh Istenünk, a Te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a Te orcádat a Te szent helyeden, amely elpusztíttatott. (Dán. 9:3. 17.)

Nem arról van szó, hogy Dániel vette volna rá Istent a könyörgéseivel, hogy szabadítsa ki Izrael népét a fogságból, hiszen Isten ezt az akaratát már jóval előbb, Jeremiás próféta idejében megjelentette. Sokkal inkább arról van szó, hogy Dániel könyörgései által Isten véghez tudta vinni az előre elrendelt akaratát.

Összefoglalva: Isten közli a szívét és szívének kívánságait az emberrel, hogy az ember szívéből fakadó könyörgések által valóságba tudja hozni azokat.