„LÁTTAM A MENNYET”

ROBERTS LIARDON BIZONYSÁGTÉTELE
1984.

Roberts Liardon 8 éves volt, amikor Jézus keresztülvitte őt a Mennyen, és felkente a szolgálatra. Az eltelt években az Úrnak ez a fiatal szolgája (most 19 éves – 1965-ben született) hű maradt elhívatásához. Isten utasítására tanulmányozta Isten népe legkiemelkedőbb hitbéli vezetőinek életét. Tanítva, prédikálva, gyógyítva járja azóta is Észak-Amerikát, de útjai már messze, nemzetközi szolgálatokra is elvezetnek (Afrika, Ázsia). Ez az első könyve, melyet, azóta sok igei mélységet föltáró tanulmánya követett. Ezek egyikét teológiai anyagként is tanítják.

ELŐSZÓ

Gyülekezetének lelkipásztora írja: Roberts Liardon lelki, szellemi érettsége fiatal éveit messze túlhaladja. E könyv olvasása közben ne felejtsük, hogy Isten nem személyválogató. Roberts a mi gyülekezetünk középiskolájában következetes és komoly ifjú hívő jellemvonását tükrözte. Egyaránt tisztelték a tanárok, az iskolatársai, és az iskola dolgozói. Mint lelkipásztora, a szolgálatának elején figyelmeztettem őt, hogy fiatal korban az ilyen jelentős elismerés beképzeltséghez vezethet. Az én megítélésem szerint azonban Roberts ezt a gyors előrehaladást Isten kegyelmével helyénvalóan kezeli.

Áldás lesz számotokra ennek a könyvnek az olvasása, tudva, hogy áldott élet áll e sorok mögött. Jézus valóságosan életre kel ebben a fiatalemberben.

I. RÉSZ

JÉZUS, ARANY UTCÁK ÉS ÁLLATOK

„A dicsekvés azonban nem használ nékem, rátérek ezért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire. Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom, ha testen kívül-é, nem tudom, az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é ha testen kívül-é, nem tudom, az Isten tudja), Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embereknek kibeszélnie.” — 2Kor. 12:1-4

Mindenekelőtt szeretném, ha megértenétek, mi módon nevelkedtem, nehogy azt higgyétek, hogy egy másik égitestről érkeztem. Oklahoma államban, Tulsában születtem (U.S.A) az Isten szentségét komolyan vevő pünkösdi családban, ahol keresztény módon neveltek. Nagyanyám, aki velünk lakott, naponta többször letérdepeltetett, és imádkoztatott. Állandóan ezt ismételgette: „Imádkozz, imádkozz, imádkozz.” Beállította a jelzőórát, és kijelentette: „15 perc!” Ha nem tartottam be a 15 percet, pálcával jött utánam. Megtanultam betartani a 15 perces imakötelezettségemet. Azt szokta mondani: „Ha valami érdemlegeset akarsz tenni Isten előtt, akkor imádkoznod kell.” Így tanított meg nagyanyám imádkozni.

Megtanított a Biblia olvasására is. Naponta négy részt kellett elolvasnom ahhoz, hogy egy év alatt a végére jussak. Ha nem teljesítettem, ismét pálcával ösztönzött. 1973 nyarán, amikor nyolc éves voltam, bementem a szobámba, és az ágyamra vetettem magam, hogy a napi négy Biblia részt elolvassam. Ahogy a fejemet a párnára tettem, szellemi lényem elhagyta a testem, s a fény sebességénél is gyorsabban repültem. Ha a fény sebességénél gyorsabban haladunk, akkor már a szellem szférájában mozgunk.

Azt gondoltam magamban: Ez az elragadtatás! Most azt élem át! Néztem jobbra, néztem balra, de senkit sem láttam. Így arra gondoltam, ez mégsem lehet az elragadtatás, mert akkor legalább nagyanyámnak itt kellene lennie.

Nem tudtam merre tartok. Valahol az űrben lebegtem, sőt száguldottam elképesztő sebességgel. Elhagytam már az első mennyet, amely a földkörüli atmoszférában van, végül megálltam a legnagyobb kapu előtt, melyet életemben valaha is láttam. Igen magas és széles volt, egy csodálatos gyöngy volt az egész. Hibátlan, tökéletes. A kapu keretén díszes faragás futott körbe, minden más pedig az igazság tiszta fényében ragyogott. Megrázkódtam: Vajon álmodom? Végül is arra a bizonyosságra jutottam, hogy nem. Szót hallottam: „Ez az egyik kapu.”

MEGLÁTTAM JÉZUST

Megfordultam, mögöttem állt Jézus Krisztus teljes dicsőségében! Csodálatos Jézust látni, de még csodálatosabb teljes dicsőségében látni.

Sokan kérdezték tőlem, milyen Jézus. Felnézve Rá 180 cm magasnak gondoltam, világosbarna hajjal, ami nem volt sem túl rövid, sem túl hosszú. Tökéletes ember. Olyan, amilyennek a tökéletes embert elképzeljük, olyan Jézus. Tökéletes mindenben. A kinézése, a beszéde, a járása – minden tökéletes. Így maradt meg emlékezetemben.

Térdre estem előtte. Könnyeim patakokban folytak az arcomon. Nem tudtam visszatartani őket. Az Úr dicsőséges jelenléte könnyekre fakasztott, olyan csodálatos volt. Valahányszor Jézus beszélt, szeretetének szavai szívemig hatoltak és betöltöttek. Ezért sírtam.

Jézus így szólt: ”Hagyd abba a sírást. Gyere velem, megmutatom a mennyet, mert nagyon szeretlek.” (Ne felejtsd el, Isten nem személyválogató. Téged éppúgy szeret, mint engem. Őelőtte te és én egyformák vagyunk.) Újból el kezdtem könnyezni, s Jézus újból szólt: „Nem szükséges, hogy sírjál, itt nincs szükség könnyekre. De egy vidám arc nekem is örömet szerezne.” – és elkezdett nevetni. Én is vele együtt nevettem. Jézus felemelt magához és letörölte könnyeimet. Jobban körülnéztem és elámultam a csodálatos szépségen. Nincsenek emberi kifejezések, amelyek érzékeltetni tudnák. Ezután Jézus bevitt a kapun. Nem kért meg senkit, hogy nyissák ki, sem semmiféle gombot nem nyomott meg. A kapu magától felemelkedett és mi bementünk.

ARANY UTCÁK

Először is az arany utcákat pillantottam meg. A járdákat a szivárvány minden színében tündöklő virágok szegélyezték. Gondoltam, ha én most a mennyben vagyok, akkor én most arany utcákon járok! Gyorsan leszaladtam a füves részre, s bámulva, a meglepetéstől elbűvölve álltam. Jézus körülnézett, engem keresve, s így szólt: „Hát te, hogy kerültél oda?” Két szóval feleltem: „Arany utcák!” (Egyes részek olyan aranyból vannak, amilyet mi is ismerünk itt a földön, de egyes helyeken olyan aranyból rakattak ki az utcák, amelyeken át lehet látni, mint a kristályon.) Jézus elkezdett megint nevetni, és annyira nevetett, hogy alig tudta abbahagyni. Hívott: „Gyere ide hozzám!” „Nem mehetek – mondtam – aranyból vannak az utcák, nem merek rálépni. Én aranyat csak gyűrű formájában láttam a felnőttek kezén, hogy járhatnék rajta!”

Jézus nevetve hívott: „Na, gyere csak!” – s átjött értem. „Ezek az utcák az én testvéreim részére készültek. Te a testvérem vagy, gyere, örülj neki, élvezd a szépségét!”

Csodálatos a menny atmoszférája. Mindent a szellem gyümölcseinek jelenléte tölt be, különösképpen a szeretet, öröm és békesség. A gyenge szellő Isten kenetét hordozza.

(Bizonyára te is érezted már a kenet jelenlétét vagy érintését, mikor valaki imádkozott érted. Ezt lehetett itt is érezni, amikor a szellő fuvallata megérintett.)

Még a felhők is telve voltak az Úr dicsőségével. Gyakran mondjuk, hogy a dicsőség felhője töltötte be a gyülekezetet Isten magasztalása közben – ilyen dicsőséggel telítettek a felhők a Mennyben. A mennyben mindennek jelentősége van. E felhők jelentőségét akkor még nem tudtam felfogni, de csodálatosak.

Városok, épületek és kis irodák mellett haladtunk el. Az épületekben hivatalos munkák folytak. Az emberek jöttek-mentek munkájukban. Mindegyikük arcán ragyogó mosoly. Egyesek kórusokban énekeltek, melyek ismerősek voltak, mi is énekeljük ezeket itt a földön, de egyes énekek mennyeiek voltak, mennyei jelentőséggel. Egyesek kis csomagokat vittek, mások könyveket, saját céljaikra.

Egy asszonyt láttam az egyik üzletbe bemenni. Azt nem tudom, hogy van-e pénzforgalom a mennyben, de üzleti élet van. Az az asszony kis csomaggal jött ki az üzletből, valamint egy könyvvel.

KÖNYVEK ÉS ZENE A MENNYBEN

A mennyben vannak olyan könyvek, melyek itt a földön is megtalálhatóak, mert írójuk engedelmességben járva írhatta meg azokat, és vannak olyan énekek is, amelyeket mi is ismerünk itt a földön. Vannak azután olyan könyvek és énekek is a mennyben, amelyeket Isten még nem tudott átadni, mert még nem talált olyan önmagát letevő életet, akinek odaajándékozhatta volna azokat. Isten szellemi dolgainak is ára van. Vannak előfeltételek, amihez alkalmazkodnunk kell.

Úgy érzem, azért látták még olyan kevesen a mennyet, mert nem fizetik meg az emberek az árat, és sokan nem is tudnának mit kezdeni a látomással, és eltorzítanák a megtapasztalást. Ha az emberek engedelmeskednének az Úr feltételeinek, akkor az Úr megmutatná nekik a mennyet, betekintést engedne abba, és visszahozná őket.

Felkészülhettek rá, hogy egyre több embertől fogjátok hallani, hogy hozzám hasonlóan ő is látta a mennyet, mivel Isten akaratának engedelmeskedve élt, és mint ajándékot nyerte el Istentől azt a kiváltságot, hogy láthassák azt. Az Efézusi levél 3:15-ben az áll, hogy a mennyben és a földön egy család van. Nem azt írja a Biblia, hogy egy család van a mennyben, egy pedig itt a földön, hanem, hogy a földi és a mennyei együtt képez egy családot. Ha a földiből átlépünk a menny világába, akkor hallani fogjuk a mennyei család énekeit, és mi is velük énekelhetünk. A mennyei világban felolvasott könyvek megértése lehetővé teszi, hogy egyszer majd a földön is megírjuk azokat. Több olyan könyvet is láttam a mennyben, amelyet itt a földön is olvastam már. A fentebb említett asszony kezében is láttam egy könyvet, de nincs megengedve, hogy a címét megmondjam. Több dolgot is mondott nekem Jézus, melyeket most még nem szabad elmondanom. 8 éven át senkinek sem mertem elmondani, mert nem értettem miért is történt mindez velem. Most úgy gondolom, hogy ez is azért történt velem, mert nagyanyám mindig így imádkozott: „Istenem, ragadd meg ezt a Roberts gyereket! Ragadd meg őt!” Hát Ő megragadott, elvitt megmutatni a mennyei várost.

Jézus Krisztus, látod, egy Személy. Ő barát is, akivel beszélgetni lehet. Isten nem egy misztikus Személy valahol elérhetetlen távolságban tőlünk, hanem itt él közöttünk, igen a Szentháromság Isten itt él közöttünk is, beszélhetünk Hozzá, járhatunk Vele, és Ő is szól hozzánk. Ha ezt fel tudjuk fogni, akkor tisztán fogunk élni, tisztán fogunk beszélni, és mindent tisztán cselekszünk majd, mert nem akarunk fájdalmat okozni a Szentháromság Istennek. Tudjátok, Neki is vannak érzelmei, de ezek az érzések nem emberi értelemben uralkodnak Rajta.

Ahogy áthaladtunk a kis városon, utcajelző táblákat is láttam, de nem emlékszem az utcanevekre. Ezután egy kis ösvényre tértünk.

MENNYEI PALOTA

Hatalmas épületet láttam kiemelkedni a fák mögül. Egy palota volt. Jézus egész idő alatt beszélgetett velem, miközben a palota felé haladtunk. Az ajtóhoz érve kopogtatott. (A mennyben mindenki udvarias, senki nem erőszakos. Nem közlekednek csak úgy, a falakon keresztül.) Jézus vagy három percig várt, azután újból kopogtatott, még mielőtt valaki válaszolt volna. Azt gondolná az ember, ha Jézus Krisztus, a dicsőség Királya jön az ajtódhoz, és Ő kopogtat, azonnal válaszolnál, de ők nem ezt tették. Végül egy kedves férfi nyitotta ki az ajtót, fejét kidugva azt mondta: „Hogy vagy Jézus, és hogy vagy Roberts?” Ez megijesztett engem, úgyhogy majdnem elszaladtam. „Honnan tudja ez az ember a nevemet – gondoltam –egyedül Jézus ismerheti, ki vagyok.” Furcsa volt, de a mennyben mindenki tudta a nevemet. Sokan kérdezték: „Hogy vagy, Roberts?” Úgy beszélgetnek, ahogy mi beszélünk. (Megtudtam, hogy a mennyben az új nevünk mellett megtartjuk a saját nevünket is.)

Felnéztem az emberre, s meglepődve válaszoltam: „– Köszönöm, jól vagyok.” Ő így szólt: „– Gyertek be!”

Tudnunk kell, hogy mikor a mennybe kerülünk, nem a természet szerinti korunkban leszünk, hanem a szellemi érettség, a belső ember érettségének korát fogjuk viselni. Mennyei látogatóként egyszer a természetes korom szerint 8 éves voltam, máskor a nagyanyám és az édesanyám imádságai által elért magasabb szellemi érettségem mértékének megfelelő korú voltam.

Legtöbbször nem 8 éves voltam a mennyben. Volt, amikor 33 éves voltam, és a testalkatom is azt a kort mutatta. Legtöbben 30 éveseknek látszottak. Ez érthető, mert a Biblia is azt mondja, hogy olyanok leszünk, mint Ő (1János 3:2). Ennyi idős volt Jézus is, amikor elhagyta a földet. A harmincas éveiben járt, és mi is ilyenek leszünk. (Gyermeket nem láttam a mennyben, úgy hiszem, hogy ők a menny egy másik részében vannak.)

Bementünk a mennyei palotába, és leültünk. A bútorok mások a mennyben, mint a földön. Néha a földi bútorokon kényelmetlenné válik az ülés. A mennyben kényelmet találsz, a bútor szinte átölel. Leültem egy bársonyszékbe, és az volt az érzésem, a szék is él, mert a testformámhoz igazodott. Olyan kényelmes volt, hogy egyszer sem kellett az ülésemen változtatni. Ahogy ott ültünk, emberi módon kezdtünk beszélni arról, hogy az ég és a föld együtt imádkoznak – mert először minden szellemi szinten megy végbe, mielőtt a földön valóságba jönne. (Az imaharcosok tudják, hogy először szellemi vonalon kell megharcolni, megszülni és hitben hordozni mindent, mielőtt a földön megvalósulna.) „Miképpen a mennyben, azonképpen a földön is…”

Beszélgetésünk után végigjártuk a palotát. Olyan volt, mint a mi földi házaink, de minden tökéletes volt benne. Méretre hatalmas épület. Az ablakon függönyök, a falon modern festmények, családi képek, valamint sok zöld növény és bútor. Mindenkinek saját palotája van. A nappali, az ebédlő, a dolgozószoba, és a konyha a földszinten találhatók. Emelet is van, ott nem voltam, de gondolom voltak hálószobák is. Nem tudom, hogy a mennyben is lepihennek-e az emberek.

Gyümölccsel kínáltak minket, ami egy hatalmas almának tűnt, és csodálatosan jó ízű volt. Mikor elbúcsúztunk, megöleltek, megcsókoltak minket, és a hátsó ajtón távoztunk, de azt nem tudom, hogy miért.

VANNAK ÁLLATOK A MENNYBEN

Hegyeken mentünk keresztül, és sok mindent megfigyeltem. Sokan szeretnék tudni, vannak-e állatok a mennyben. Igen, vannak. Mindenféle állat van. A-tól Z-ig, miért is ne lenne? A föld a menny képmására teremtetett, s ha a földön van állat, a mennyben is kell, hogy legyen. Láttam egy kutyát, egy bárányt, és egy nagy erős oroszlánt. A fákon madarak énekeltek, kicsik és nagyok, és úgy hangzott, mintha ugyanazt a dallamot énekelték volna. Mikor abbahagyták az éneklést, mintha beszélgettek volna egymással. Másfajta állatokat is láttam, de messziről, és így nem tudtam megállapítani, hogy milyen állatok voltak. Úgy láttam, az állatok nem szaladnak el az emberektől, de nem is támadnak. Békések és nyugodtak voltak. A mennyben nincs félelem. Isten jelenlétében nincs félelem, se kétely, se semmiféle zavar, betegség, vagy aggodalom. (Ezeket mind magunk mögött hagyjuk, útban a menny felé.) Útközben mennyei fákat is láttam, a leveleik táncoltak, mintha erős szél fújt volna. Ezek is dicsőítették az Urat!

Puha, zöld füvön jártunk, s ahogy előrehaladtunk, a fű újra felegyenesedett, amint továbbléptünk. Ott soha nem kell füvet vágni, mert a fű mindig egyforma magas. Ha egy levél leesik, eltűnik. Nincs rohadt fű, vagy gyümölcs a fák alatt, se száradt, elszínesedett levél, se törött ág. A mennyben minden tökéletes. Ott nincs probléma és zavar, és nem is lehet bajt, vagy problémát okozni. Ott nincs hitetlenség, vagy kétely, mert az Élet Forrása van jelen. Isten jósága uralkodik. Ha egy villanykörte felé nézünk, a legnagyobb fény a villanykörte körül látható. Így van ez Istennél is. A leghatalmasabb erő, az élet, és a legteljesebb öröm is Isten körül összpontosul. Eljön az a nap, amikor végre hazamehetünk a mennyei otthonunkba, és Isten az emberek között fog járni!

II. RÉSZ

DICSŐÍTÉS ÉS KÖNNYEK

Jézus és én barátokként jártunk együtt a mennyben. Egyáltalán nem zavart, hogyan vagyok öltözve, mit mondok, vagy mit teszek. Úgy voltam öltözve, mint a többiek. Minden szent az igazak fehér köntösében járt. Láttam, hogy egyesek különböző színű öveket viselnek. Néhányan ékszert is hordanak. Nem tudom, miért gondolják az emberek, hogy a mennyben mindenki csak lebegni fog a felhőkön. A mennyben nincs lustaság, mindenkinek van tennivalója, de mindenki élvezni fogja az ottani feladatát. Értelmetlen, mikor az emberek azt mondják: „Láttam az angyalkámat!” – a lelki szemeik előtt egy méteres félmeztelen angyalkát látnak lebegni. Nem így van! Az angyalok 2-2,5 méter magasak, teljesen öltözöttek, munkájuknak megfelelően. Egyeseknek van szárnyuk, másoknak nincs. Ahogy Jézussal a következő célunk felé haladtunk, több embernek bemutatott a múltból. A múltban történt eseményekről beszélgettünk, és olyan dolgokról, amelyeknek ezután kell megtörténni.

ISTENTISZTELET ÉS DICSŐÍTŐ SZOLGÁLAT

Rövidesen hatalmas épület elé érkeztünk, ami hasonlított a mi földi konferencia épületeinkre. Szentek gyülekeztek itt össze istentiszteletre. Még az épületet is dicsőséges fényáradat ragyogta körül. Jézust és engem két angyal fogadott, akik előrevezettek minket a második sorba, ahol két helyet tartottak fenn a részünkre. Útközben az emberek köszöntöttek minket, kezet fogtak velünk, megcsókoltak. Az egész épületben egyetlen szomorú arc sem volt. Azt gondolta volna az ember, hogy egy nagy családi találkozón van, ahol a jelenlevők már 100 éve nem látták egymást. Mindenki oly örömmel ölelte és csókolta meg a másikat, mondván: „Dicsőség az Úrnak! Hogy vagy?” Itt nem számított honnan jöttél, hogy nézel ki. Szeretetből fakadt minden. Ahogy Jézussal leültünk a részünkre fenntartott helyre, nagy csend lett, s jobbról egy 5-6000 tagú énekkar ment fel a pódiumra. (Nem angyalok voltak, azoknak más az öltözetük.) A légy zümmögését is meg lehetett volna hallani a teremben. Az énekkari öltözetek emlékeztettek az itteni, földi kórusi ünnepi ruházatra, az asszonyok haja szép, rendezett volt, minden tökéletes, minden arcon tökéletes mosoly. Ám amikor elkezdték dicsőíteni az Urat, elvesztették minden hasonlatosságukat a mi templomi kórusainkhoz! Kezeiket magasba nyújtva, hangjukat felemelve, lábaikkal táncban dicsérték az Urat! Százszor csodálatosabb volt, mint a földi énekszolgálataink! Teljesen megelevenedve, életre kelve, mindent betöltve magasztalták az Urat. Mindenki csatlakozott ehhez az örömteli dicsőítéshez, mindenki magasra emelt kezekkel táncolt, sőt voltak, akik örömükben ugráltak is. Nem szégyellték magukat, mert bennük minden az Urat dicsérte. Nem volt vezetője ennek a dicsőítő szolgálatnak, ami kb. két óra hosszat tartott. A dicsőítésnek tartalma van. Ha nem kényszerűségből származik, akkor megfogható, látható magasztalássá válik. Láttam, hogy a dicsőítés az ajkakból, mint arany lehelet szállt el, s amikor befejeztük, az egész dicsőítés felemelkedett a trónterembe! De én sem álltam ott tétlenül! Csatlakoztam az ujjongó tömeghez, s közben Jézusra néztem, akinek az arca ragyogott a belső örömtől. Minden ékesen és jó rendben ment végbe. Sehol sem volt egy hamis hang, egy percig el nem hallgatott a dicsőítés, sőt, nőttön-nőtt. A földön az a baj, hogy túl hamar ellankadunk, s hamar abbahagyjuk a magasztalást.

Még nem tanultuk meg a dicsőítés és imádat áldozatát. Át kell lépnünk a határt, mikor nem kötelességből dicsérjük az Urat, hanem örömmé válik az, és akkor meg fogjuk tapasztalni a jeleket és csodákat is. Az Úr dicsőségben lakozik. Az imádatban történnek a csodák. Néha a dicsőítésben is, de az imádatban mindig. A csodák, melyek szolgálatom során megjelennek, mindig akkor történnek, mikor imádatban, egész lényét mindenki átadja az Úrnak. Ne tartsátok magatokat vissza! Mindenestől adjátok át magatokat Néki, hogy mind megkaphassátok! Nem 50 százalékot, de 100 százalékot kell adnunk mindenben. Azért olyan sok a válás is. Mindegyik partner csak 50 százalékot ad. Te adsz 50-et, s én is adok 50-et. Ez a baj. 100 százalékot kell adnunk, s akkor az is sikeres lesz minden téren. A szentek a mennyben 100 százalékot adnak mindenben. Olyan örömmel adták át magukat a dicsőítésben az Úrnak, hogy alig várták, hogy kezdődjön a következő istentisztelet – ahogy ezt később elmondták nekem. (Istent imádni mennyei tennivalóink egyike lesz.) Hirtelen minden elcsendesedett. Az énekkar visszament a helyére a pódiumon, ruháikat lesimították, majd csendben elvonultak. Jézus megkérdezte: „– Hogy tetszett az istentisztelet?” Így feleltem: „– Nagyon, de miért fejeződött már be?” „– Mert más dolgunk van” – felelte. Elmegyünk az Élet Vizéhez.

JÉZUS SÍR A HITETLENSÉG LÁTTÁN

Ahogy elhagytuk az épületet, Jézus elkezdett sírni. Jézus Krisztus, az Isten Fia sírt! Felém fordult, s könnyekre fakadt közbenjárói könyörgésében! Egyes dolgok túl szentek ahhoz, hogy most elmondhassam, de Jézus ezt megengedte, hogy elmondjam: „– Roberts, annyira szeretem az embereket, hogy még egyszer visszamennék a földre, prédikálni, szenvedni és meghalni, a pokolba újra alászállnék egy személyért is, aki vágyna a mennybe jönni, ha még nem történt volna meg a megváltás. Mindezt vállalnám a legnyomorultabb bűnösért is, egyért is, ha még meg nem tettem volna meg.”

Többször is elismételte. „– Annyira szeretem az embereket. Miért nem hisznek bennem? Miért nem fognak szavamon? Nem tudják, hogy enyém a hatalom a mennyben és a földön, és hogy én mindig megcselekszem, amit megígértem? Hisz olyan könnyű, olyan egyszerű! Csak álljanak rá az én ígéreteimre és megcselekszem!”

Egyre jobban sírt az Úr Jézus és így szólt: „– Nem tudom, miért mondják az enyéim, hogy hiszik, hogy megadom, amit kérnek, de ha nem az ő idejük szerint cselekszem, akkor már kételkednek. Ó, bárcsak hinnének, s ezt meg is vallanák, hogy bíznak Bennem, bizony én betölteném minden kérésüket a megfelelő időben.”

Jézus a hitetlenségünk felett sírt. Fájt neki, hogy mi bizalmatlanok vagyunk. Én is sírtam a saját hitetlenségem felett. Csak 8 éves voltam, de tudtam mi a hitetlenség, és, hogy az fáj Jézusnak. Szövetséget kötöttem Jézussal és megígértem, hogy soha nem fogok kételkedni a szavaiban. Azóta, ha bármiféle kétely merül fel bennem, gondolataimban vagy szavaimban, azonnal emlékezem Jézus könnyáztatott arcára, értünk való közbenjárásaiban.

ÉLET VIZÉNEK FOLYÓJA

A dicsőítő istentisztelet után meglátogattuk az Élet Vize Folyójának egy ágát. A víz itt csak térdig ért és kristálytiszta volt. Levettük a cipőnket és belegázoltunk. Tudjátok, mit tett Jézus, ahogy a vízbe léptünk? Megfogott, és pár percig vizicsatáztunk! Nem tudom, hogy magyarázzam meg, de a víz „belsejében” voltunk. Gondoljátok, mit jelentett nekem, kis 8 éves gyermeknek, hogy a Dicsőséges Király, Isten Fia időt szakít magának, hogy velem vizicsatázzon az Élet Vizének Folyójában! Mikor majd visszamegyek a mennybe, jelzőtáblát fogok arra a helyre állítani, amire az lesz írva: „Ezen a helyen Jézus Krisztus nemcsak Megváltóm és Uram, hanem egyben Barátom is volt!” Igen, a barátom lett! Azóta együtt járunk, együtt beszélgetünk. Az Élet Vizének Folyója egészen más, mint a földi vizek. Ha belelépsz, megtisztít. Minden rosszat, ami a földi életből megmaradt benned, elmos, és életet ad a Forrásból. Ez a Forrás maga az Isten trónterme. Az Élet Folyója olyan, mint egy hegyi patak, kristálytiszta, átlátszó. Miután Jézus és én a játék után kiléptünk a vízből, úgy érződött, mintha egy nagy hajszárító fújt volna ránk. Ruháink egy pillanat alatt megszáradtak. Felhúztuk cipőinket és elindultunk.

BIZONYSÁGTEVŐK SEREGE

Ezután egy igen kedves dolgot láttam! Mintha egy hatalmas futball-stadion mellett haladtunk volna el, de az ülések kifelé voltak fordítva, a Földünk felé. Rengeteg ember ült az üléseken, fejükön kis sapkák, sokaknak kezében kis zászló és mind kiabáltak! A Zsidókhoz írt levél 12:1 beszél a „bizonyságtevők fellegéről” (az angol Bibliában is: bizonyságtevők fellege). Én láttam őket. Figyelnek bennünket, s látják, amit itt a földön cselekszünk szellemi szolgálatunkban. Így például, ha prédikálok, kiáltásaikkal erősítenek: Fuss! Jól van! Csak így tovább! Félidőben térdre borulva imádkoznak. Utána felkelnek, és tovább bíztatnak bennünket. 100 százalékig mögöttünk állnak a harcunkban, óh, és milyen lelkesítően kiabálnak: „Menj tovább! Menj utána! Ragadd meg!” Ha fel tudjuk fogni, hogy egy családhoz tartozunk mennyen és földön, s ha feszülten figyelünk, akkor meghallhatjuk őket, amint buzdítanak, erősítenek bennünket életünk minden területén. De még meg kell tanulnunk ezt a felfelé hallgatást a Szellem által.

III. RÉSZ

AZ EL NEM KÉRT ÁLDÁSOK

Ezután egy hatalmas, szokatlan kinézetű épületet láttam. Fel volt díszítve mindenütt. Rendkívül érdekelt, hogy mi lehet. Mennydörgést hallottam a belsejéből és villámokat láttam a hátsó falából kilövellni. Eddig hallható beszéd formájában társalogtunk Jézussal, de most csak ennyit gondoltam, vajon, mi lehet ez az épület? S Jézus azonnal válaszolt: „– Ez Isten trónterme!” Szívem megdobbant, de tovább haladtam felé. Szokatlan volt ez is, hogy ez előtt az épület előtt hat sor virágot láttam, melyek egészen a bejáratig szegélyezték az utat. A virágok színe szinte állandóan váltakozott a szivárvány minden színében – virág, bimbó és levél egyaránt. Az épület előtt 12 fa is áll, de nem földi jellegű fák, hanem mennyeiek: a bölcsesség fája, mely a szeretet gyümölcsét termi, és így tovább. A 12 fa Dávid csillagának formájában volt elrendezve. Ez az oka annak, hogy Izrael a mai napig is ezt a jelképet használja nemzeti szimbólumának. A kapu előtt két harcos angyalt láttam őrt állni, kihúzott kardokkal, melyek pengéi tüzes lángok voltak. (Emlékeztek ugye, hogy Mihály arkangyal a harcos angyalok parancsnoka. Ez a két angyal állandóan a Trónterem kapujában áll lángoló kardjával.)

Mikor Szentháromság Isten benső tanácsában van jelen ott, azért, hogy az emberek dicsőítését, vagy sírását, panaszait, meghallgassa, az angyalok kardjaiból különösen hosszú lángnyelvek csapnak ki. Mikor valaki beszélni akar ott Istennel, de nem alkalmas az időpont, az angyal azt mondja: „– Most nem lehet” – s feléje fordítja a lángoló kard hegyét, de ez nem fájdalmas érintés, csak figyelmeztetés, hogy nem alkalmas. (De az imák mindig bejutnak a trónterembe.)

Mit gondoltok, miért voltak Smith Wigglesworth és John G. Lake olyan nagy emberei Istennek? Mert mindig az Úrral jártak és beszélgettek Vele. Legjobban úgy ismerhetjük meg Istent, hogy szellemben imádkozunk, nyelveken szólunk. A nyelveken való imádkozás azonnal összeköt a Trónteremmel. Ahelyett, hogy imáinkat csak benső bizonytalansággal mondanánk el, irányítsuk egyenesen a Trónterembe azokat.

A MENNY RAKTÁRHÁZAI

Kicsit továbbmentünk, és most jön történetem legfontosabb része. Három nagy raktárt láttam, kb. 200 m-re a trónteremtől. Nagyon hosszúak voltak és nagyon szélesek ezek a raktárházak. Tudom, hogy sokkal több is van, de én csak ezt a hármat láttam. Beléptünk az elsőbe és Jézus becsukta mögöttünk az ajtót. Körülnéztem és nagyon megdöbbentem. Az egyik oldal tele volt karokkal, ujjakkal és más külső testrészekkel. Lábak lógtak a falon, de így együtt mégis természetesnek tűnt az egész, és nem volt ijesztő. Az épület másik részében kicsi csomagokban szemek voltak, megjelölve: zöld, barna, kék stb. Ezek a raktárak tartalmazzák mindazokat a testrészeket, melyekre nekünk itt a földön szükségünk van, de nem fogjuk fel, hogy ezek az áldások el vannak készítve részünkre a szükségletünk szerint. Más nem használhatja. Ezek szentnek, bűnösnek egyaránt rendelkezésére állnak. Jézus így szólt: „– Ezek az el nem kért áldások. Ennek az épületnek nem kellene telve lennie. Ezt mindennap ki kellene üríteni. Ide hittel be kell jönnötök és elvenni a szükséges testrészt magatok számára, és annak, akikkel a nap folyamán kapcsolatba kerültök.” Ezek az el nem kért áldások mind ott vannak a raktárban: százával lábak, karok, bőr, dobhártyák, minden ott van. Annyiból áll az egész, hogy oda kell menni, a hit karját nyújtva ki érte, és el kell venni, mert ott van, minden megtalálható ott!

Kérd meg az Urat, hogy végezzen rajtad egy természetfeletti műtétet. Testvérek, nem kell rimánkodni érte, ott van elkészítve, csak nyúlj ki érte a hit karjával és kérd el, hozd el! Te lehetsz a szállítmányozó! Csak hozd el és add ezeket a részeket azoknak, akiknek szükségük van rá. De figyelj ide. Én elhozhatok egy lábat valakinek onnét, de az illetőnek el is kell vennie azt, különben hiába hoztam el. Addig nem ér számára semmit, amíg el nem veszi. A raktárház ajtaja soha nincs zárva. Mindig nyitva van, hogy bárki bemehessen, akinek szüksége van valamire. Ki kellene azokat az épületeket ürítenünk!

A SZENTSZELLEMMEL VALÓ TÖLTEKEZÉS

Az épület egyik hátsó részében egy gyógyszeres szekrényke áll. Mint egy kíváncsi 8 éves gyermek, amikor Jézus nem nézett oda, kinyitottam az ajtaját és belestem a szekrénybe. Gyógyszeres üvegekhez hasonlókat láttam benne. Egyiket levettem a polcról, melyen ez a felírás volt: BÉKE. Azután megnéztem egy másikat, azon ez állt, s talán ez volt a legérdekesebb: TÚLTÖLTEKEZÉS A SZENT SZELLEMMEL. A túladagolás bármiből is megölheti az embert, de az nem állhat a Szent Szellemre! Legfeljebb átváltozunk! Úgy, hogy biztos semmi hátrányunk nincs abból, ha Istenhez kiáltunk, hogy töltsön be fölöttébb az Ő Szent Szellemével. Ez soha nem árthat, sőt kérd ezt el Tőle, és élj vele! Mikor Jézus látta, hogy nézegetem az üvegeket, el kezdett ismét nevetni. Ha valaha látnátok, vagy hallanátok Jézust nevetni! Hátradőlve szinte hahotázik! Azt hiszed, hogy mindjárt összeesik a nevetéstől, annyira kacag. Azért olyan erős! Látod az Úr öröme az Ő erőssége! Ezután átmentünk egy ajtón egy másik részbe, ahol angyalokat láttunk nagyon szorgalmasan dolgozni. Egyik jobbra, másik balra sietett, egyik szortírozott, egy másik jegyzetelt, egyik ide adott utasítást, a másik más irányba. Mind nagyon el voltak foglalva, és nem is vették észre, mikor Jézussal bejöttünk. (Én szortírozó teremnek neveztem el ezt a helyiséget.)

Jézus odalépett az egyik fiókhoz és kihúzta. Kiemelt egy kartotékot belőle, amin az állt: „Kenneth Roberts Liardon” – az én nevem. Kinyitottam és belenéztem. Benne voltak az összes szükségleteim fontossági sorrendben: először a szükségleteim, mert ezek a legfontosabbak, utána a kívánságaim, melyek várhatnak. Ezek mind fel voltak írva születésem napjától kezdve, halálom napjáig.

Testvérek, őrző angyalotok nem csak az Urat szolgálja, hanem titeket is és beszélhettek hozzá. A Bibliában mindenütt látjuk, hogy a próféták beszéltek az angyalokkal. Dániel is beszélt a 10. fejezetben az angyallal, és mi is beszélhetünk. Dániel volt az egyetlen ember a Bibliában, aki mindkét arkangyallal beszélt: Mihállyal és Gábriellel is. Mindkettő eljött Dánielhez és Dániel kérdéseket tett föl nékik. Valaki azt mondhatja: „Ha az ember angyalokkal beszél, valami furcsa hitbéli elképzeléssel fog előállni.” De ha mi a belső emberünktől vagyunk vezérelve, akkor meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Persze, hogy a gonosz mindent hamisítani akar, amit Isten cselekszik. De tudni fogod, hogy az Úr beszél-e, vagy a gonosz, mert fel fogod ismerni az Úr hangját, különbség van a két hang között.

A SZÜKSÉGLETEK ÉS KIVÁNSÁGOK BETÖLTÉSE

Ha az Isten által előírt feltételek szerint jársz, őrző angyalod fölmegy az égbe, kihúzza a kartotékodat, és Isten elé viszi, s ha te a legjobb akaratod és tudásod szerint jársz el, akkor Istennek nincs más választása, mint hogy kielégítse szükségleteidet. Ránéz a kartotékodra, s közben az angyal ezt mondja: „– Ő megtette mindazt, ami rá volt bízva. Erre és erre volt szüksége, mit gondolsz Uram?” A Szentháromság Isten belső tanácsot tart és azt mondja: „– Megadjuk néki, amit kért!” Néha azt mondja: „– Azt is megadjuk néki, amit szeretne!” (Zsolt. 37:4), s angyalod lehozza a választ, a gyógyulást, a pénzt, amire éppen szükséged van. De az angyalnak visszafelé jövet keresztül kell harcolnia magát a „víz nélküli helyeken” (Luk. 11:24). Jézus azt mondja: „A víz nélküli helyekre űzzük a démonokat.” Ez a második menny. Ott nincs semmi, amit a démonok birtokukba vehetnének, csupán egymással vannak benső hadakozásban.

A vallástételünk és imáink azok, melyek az angyalokat a menny és a föld között mozdítják. Ezért küzd a gonosz olyan erősen a hit és a bizonyságtétel ellen. Ez az oka annak is, hogy imáink időnként látszólag nem nyernek választ a mennyből. Szellemed már szinte ki tud nyúlni érte, hogy a tiéd legyen, de aztán az utolsó pillanatban elveszted – egy rossz szó vagy gondolat miatt, vagy teszel valamit, amit tudod, hogy nem kellene – és az angyalnak vissza kell fordulnia az áldással a mennybe.

JÉZUS FELSZENTEL A SZOLGÁLATRA

Egy darabig csendben haladtunk Jézussal. Aztán Jézus hozzám fordult, egyik kezével mindkét kezemet megfogta, másikat fejemre helyezte és így szólt: „– Roberts, nagy munkára kenlek fel téged. Nagy munkára hívlak el. Úgy kell futnod, mint még senki másnak, úgy kell prédikálnod, mint még senki másnak, más kell, hogy legyél, mint a többiek. Nehéz idők fognak jönni, de tekintsd úgy, mint felfelé vezető lépcsőfokokat és nem úgy, mint buktatókat. Menj hatalommal, menj hittel! Fuss úgy, mint ahogy más még nem futott! Menj és cselekedj, ahogy én cselekedtem.” Mikor Jézus először mondta, hogy „Fuss!”, kenet és tűz ömlött ki Belőle, s áramlott át rajtam, tetőtől talpig betöltve valómat. Azóta ahányszor beszélek Istenről akár egy, akár 3000 ember előtt, érzem ezt a tüzet, ahogy a Zsidókhoz írt levélben 1:7-ben áll: „…teszi az Ő szolgáit tűz lángjává.” Olyan forróság tölt el, hogy a veríték kiver, és teljes bensőmet eltölti a kenet.

Testvérek, be kell kerülnünk Isten tüzébe! A tűz az, ami elemészti a gonoszt és a pelyvát (Máté 3:12) az életünkből, az tisztít meg, hogy tisztán és szentül állhassunk meg Isten előtt. Látod, nem járhatsz bűnben Isten előtt. Ha megpróbálod, a tűz meg fog emészteni. De, ha hagyod, hogy a Szent Szellem tüze járja át testedet és megtisztítson, akkor nyugodtan járulhatsz Isten elé, tiszta szívvel, tiszta elmével. Akkor békességgel állhatsz színe elé, nem kell félned, hogy a tüze elpusztít. Miután Jézus felszentelt a szolgálatra és imádkozott értem, egy lépést hátralépett. Ekkor ránéztem a kezemre és láttam, hogy mindkettő lángvörös. Jézus filmvásznat húzott le előttem, amin megmutatta életemet, születésem napjától kezdve. Bár csak 8 éves voltam és nem sok időt éltem még, végignéztem a múltam, majd az előttem álló életutam is egészen a halálom napjáig. (Ez azonban nem azt jelenti, hogy várnotok kell Jézus visszajövetelére addig, míg én meghalok. Csak az Atya tudja Jézus visszajövetelének időpontját, Jézus Krisztus maga sem tudja ezt, ahogy Önmaga is megmondta. Ezért Ő úgy mutatta meg az életemet, mintha nem jönne vissza ez idő alatt. De hitem szerint Jézus még az én életem alatt vissza fog jönni.)

Én nem félek meghalni, haza akarok menni a mennybe, szeretnék a mennyei palotában lakni, és Jézussal járni az arany utcákon. Ezután Jézus különböző arcokat mutatott meg, akik életemre nagy hatással lesznek. Megmondta keresztnevüket is, és vezetéknevük kezdőbetűit. Ezek közül már többel találkoztam is. Néhányan nem úgy cselekedtek, ahogy Isten akarta, de én ezeket az Úrra bízom. Nem avatkozom bele ezekbe az ügyekbe. Ha valaminek meg kell történnie, Isten azt el fogja végezni. Láttam magam szolgálat közben több helyen prédikálni. Vannak dolgok, amiket még egyelőre nem mondhatok el, mert még nincs itt az ideje. Jézus megölelt és megcsókolt. Ideje volt, hogy visszatérjek. Nem is akartam maradni, mert sok olyan életet láttam, akiket meg kell nyernem az Úrnak. A legnagyobb csoda nem a halottak feltámasztása, hanem az, amikor valaki újjászületik!

Elindultam a legközelebbi kijárat felé, Jézus utánam szólt: „Roberts!” Visszafordultam, s ott állt Jézus felém nyújtott kezekkel. Arcán könnyek folytak végig és így szólt: „Szeretlek!” S ahogy ezt mondta, én újból a testemben éreztem magam. Nagyon meg voltam lepve, de tudtam, hogy amit átéltem, valóság volt, mert a tűz és a kenet még 2 és fél óráig át- és átáramlott bennem, visszatértem után. Szoktunk szólni Istenről való átéléseinkről, hát én átéltem Istent. De Ő nem személyválogató. Amit velem cselekedett, veled is megcselekszi. Talán sokan azt mondják: „Oh, Isten ezt csak különleges emberekkel teszi meg, kiválasztott prófétával.” Nem így van, veled is megtörténhet, de először el kell döntened, kinek akarsz szolgálni. Mindent át kell adnod Istennek. Mindent A-tól Z-ig, mindent, hogy mint barátja is járhass előtte. Mert te is barátja lehetsz Istennek. Az én életem csak egy példa arra, mi történhet veled is, ha engedsz az Úrnak. Ezzel nem magamat akarom felmagasztalni. Én csak előfutárja vagyok a fiataloknak. Az én szolgálatom kétirányú: az időseket felrázom, és kérdés elé állítom, és a fiatalokkal azonosítom magam. Nem sok ilyen irányú szolgálatot ad az Úr. Talán azért hívott el ilyen fiatalon az Úr, mert tudta, nekem nem számít, hogy a világ mit gondol, vagy mit mond. Én azt fogom tenni, amit Isten mond, bármi történjen is. Jézus és én barátok vagyunk. Együtt járunk, együtt beszélgetünk. Együtt szállunk fel a repülőre, egymás mellett ülünk. Semmit sem kívánok nélküle tenni!

A SZENTHÁROMSÁG ISTEN MEGISMERÉSE

Mikor reggel felébredek, azt mondom: „Jó reggelt Istenem, jó reggelt Úr Jézus, jó reggelt Szent Szellem Isten!” S várom a választ, ami mindig meg is jön: „Jó reggelt, Roberts” – három különböző hangon. Hogyan ismerem meg a különbséget? Három megkülönböztethető Személyiség Egyben van. Ha átkerülne a Szellem által ebbe a világba, akkor fel tudnád ismerni, ki szól hozzád. Néha a nyelveken való szólás lefordításából is meg lehet állapítani a három közül melyik szólt. Soha nem szakítják félbe egymást. A Szentháromságot nem érzelmeinken keresztül ismerjük meg, hanem Isten Igéje alapján. Érzelmeink változnak és nem megbízhatóak. Ha tanulmányozzuk Isten Igéjét, jobban megismerjük Őt. A Szentháromság Isten is a Barátom. Mikor barátokká lesztek, megtanuljátok, mi tetszik Neki és mi nem. Ismerve Őt, azt is fogjátok tudni, miért cselekszik az Úr az Ő Egységében és Hármasságában.

Isten lénye úgy is megnyilatkozik, mint világosság, élet és szeretet. Isten annyira szereti az embert, hogy ez a szeretet túlárad benne. Isten egy Személyiség. Érzelmei vannak. Sokszor fáj Neki, hogy már régen nem beszéltünk Vele. Te is lehetsz Isten barátja, megismerheted Istent. Mikor mondtad Neki utoljára: „– Istenem szeretlek!” Bizonyára már régen. Ő is meg akar téged ismerni. Félúton eléd jön, ha közeledsz feléje. Csak annyit kell tenned, hogy leülj és így szólj: „– Istenem beszélni szeretnék Veled.”

A Szent Szellem is segíteni akar. Ő a legszínesebb egyéniség, akit valaha is megismertem. Ő az, Aki szellemi módon nevettet, táncoltat. Ő az, Aki kenete erejével földre dönti az embereket, s néha úgy földhöz szögezi őket, hogy egy ideig nem is tudnak felállni. Ő az, Aki megnyitja a vakok szemeit. Ő az, aki a szemellenzőnket leveszi szellemünkről. Ő az, Aki megmutat dolgokat. Ő a Szentháromságban rejlő erő. Ő az, Aki bennünk él. S ha felfognánk, hogy ugyanaz az erő, mely Jézust feltámasztotta halottaiból, amely bennünk is él, egyikünk sem maradna beteg. Meg kell tanulnunk járni és beszélni Istennel, mint Énók. Meg kell ismernünk Istent, hogy ki Ő, nemcsak azt, hogy mit kaphatunk Tőle. Ha a szíved rendben van, úgyis megkapod, amire szükséged van. Isten hatalmas Isten és gondot tud viselni a mi kis problémáinkra. Ahogy Smith Wiggleworth testvér is mondta, meg kell tanulnunk a földi problémákat mennyei szemszögből nézni.

ISTEN ÉL ÉS URALKODIK

10 éves voltam, mikor másodszor láttam Jézust. A szobámban voltam és Jézus csak átjött a falon. Egy pillanatra meglepődtem, Jézus lehajolt, és megölelt, és erősítő szavakat szólt hozzám. Ez is egyike azoknak a beszélgetéseknek, amit nem oszthatok meg senkivel, mert olyan szent dolgokat szólt. Utána a szoba másik oldalán kiment.

Harmadszor Jézust 11 éves koromban láttam. Az előszoba ajtón jött be, míg én tévét néztem. Odajött, leült mellém, egy pillanatra ránézett a tv-re, s egyszer csak minden kikapcsolódott a természetes világból. Semmit nem hallottam attól a perctől kezdve. Sem tv-t, sem a telefont, csak Jézust hallottam, s csak Őt láttam dicsőségben. Ránéztem, és Ő ezt mondta: „– Roberts, azt akarom, hogy generálisaim életét tanulmányozd. Úgy ismerd meg őket, mint a saját tenyeredet. Tudd meg, miért voltak sikeresek, tudd meg, miért buktak el, hogy azt az utat ne járd.” Felállt és kiment az ajtón. A tv bekapcsolódott és a film tovább ment. Azóta nagy figyelemmel tanulmányozom a Biblia nagy embereinek életét (és néhány kevésbé ismertét is), hogy megtanuljam sikereiknek vagy bukásaiknak titkát és okát. A Smith Wigglesworthról írt könyvvel kezdtem. Nagy férfiak és asszonyok életét tanulmányoztam: John Alexander Dowiw-t, Charles Finney-t, MarieWoodworth Etter-t, John G. Lake-t, Aimee Semple Mecpherson-t, Kathryn Kuhlmant-t és még sok más szolgálattevő életét is.

Mi rendszerint megfutunk a gonosztól. Ezeknek a szolgálóknak az életéből én úgy láttam, hogy ők viszont futottak a gonosszal való viadalra. Ezek az emberek nem féltek semmitől. Sokat tanulhatunk e nagy férfiaknak és asszonyoknak az életéből, akik most már mind az Úrnál vannak. Amikor a könyveket olvastam, a Szent Szellem tanított. Elmondta, melyik ember milyen volt. Azt kérdezte: „Észrevetted ezt vagy azt? Mit tettek, mit mondtak, milyen volt a kapcsolatuk Velem?” S felidézte a jelenetet, mondván: „Én tudom, hogy hogyan történt, hiszen én is ott voltam.” Ő az én barátom. Így beszélget velem, és én is Ővele. Megtanított a természetfölötti valóságban járni. Mikor gyülekezetben szolgálok, mindig belépek az Úr jelenlétébe és valóságába.

Mikor Jézus otthonomban meglátogatott, azt mondta: „Ha engedelmes leszel ezekben a dolgokban, hamarosan többre hívlak el!” El kellett hagynom a tv-t. Ott kellett hagynom az iskolai sportokat. Mindent el kellett hagynom, még a legjobb barátomat is és cselekednem azt, amit az Úr várt tőlem, hogy betölthessem azt a szolgálatot, amire Ő elhívott. Jézus egy másik ígéretet is tett nekem aznap. Megígérte, ha hűséges leszek a generálisai életének tanulmányozásában, akkor találkozni fogok a mai kor generálisaival. Megtartotta ígéretét, kapcsolatba hozott velük. Ha engeded, hogy Isten cselekedjen, akkor helyére kerül minden. Istennek más az időbeosztása, mint a miénk. Nekünk is az Ő időbeosztása szerint kell lépnünk. Emlékezzetek rá, hogy a Biblia nagyjai közül nem sokan engedték, hogy a földi időbeosztás uralkodjon rajtuk.

VISSZANÉZTEM A MENNYBE

1983. januárjában reggel öt órakor egy angyal ébresztett föl. Azt mondta: „Nézz!” – és én visszanéztem a mennybe. Más a mennybe menni és más a mennybe nézni. Ez alkalommal nem mentem a mennybe, csak visszanéztem oda. Szellemi szemeink nem gyengülnek el, mindig tisztán látunk azokkal. A menny a világmindenség tetején van, messzire kell nézned, hogy elérd a tekinteteddel. A világmindenség olyan sebességgel terjed, amilyen sebességgel Isten létrehozta, de a világmindenség a menny kapujánál kezdődik. Mikor benéztem a mennybe, láttam azt a helyet, ahol 8 éves koromban látogatásom közben tízezrével láttam a tüzes szekereket. (Valószínű, hogy ezeket lovak húzzák, de akkor nem láttam a lovakat, csak játszottam a szekereken.) De most az összes tüzes szekér eltűnt onnan. Jézushoz fordultam és megkérdeztem: „Mit jelent ez? Miért adtad ezt tudtomra?” Így válaszolt: „Ahányszor nagy szellemi ébredés volt a földön, Istennek ezek a tüzes szekerei mindig elhagyták a mennyet, hogy elszállítsák a szükséges fegyvereket és az erőt ehhez a nagy munkához. Emlékszel arra a szövetségre, amit egymással kötöttünk, mikor itt jártál?” – kérdezte Jézus. „A szövetségünkhöz az is hozzátartozik, hogy megmondjam most neked, ezek leszálltak a földre, és továbbították a szükséges erőt, mert Isten elkezdte az Ő nagy munkáját. Nem kell már imádkozni, hogy az ébredés megjöjjön, mert már megjött, itt van!” – fűzte hozzá Jézus. Valóban nem kell már így szólnunk: „Imádkozzunk ébredésért” – mert már benne vagyunk! Most kezdjük csak felmérni, hogy valójában benne vagyunk! Mintegy „pünkösdi történész” megtanultam, hogy Isten minden nagy mozdulásban először új fegyvereket bocsátott rendelkezésre: Az Úr azt mondta nekem, hogy a tüzes szekerek hozzák le ezt a fegyverzetet, és harcos angyalok irányítják, hogy hova kerüljenek. Később még az iskola folyosóján is hallottam a szekerek kerekeinek zaját és hazafelé az autó tetején is észleltem robajukat.

AZ UTOLSÓ ÉS VÉGSŐ MEGMOZDULÁS

Ez egy különleges kor, amiben most élünk. Ez Isten utolsó megmozdulása a földön. A Szent Szellem erői rohamozzák a földet. A dicsőség felhői szállnak alá a földre. Isten villámai (ahogy John G. Lake nevezte őket) nyilaznak le a földre. A korai és késői esők egyszerre fognak hullani és Isten mennydörgései és a szelek zúgásai egyszerre lesznek hallhatóak. Ez a vihar a Szent Szellem vihara lesz, csak várjatok és meglátjátok, hogy így lesz! Akik kételkedni fognak, azokat félreállítja az Úr. Isten csak azokat fogja használni, akik készek alárendelni magukat az Ő erejének, mert Isten nem várhat már tovább, hogy az emberek készülődgessenek. Mindenkit beállít munkájába, aki kész akár 2 éves, akár 96 éves az illető. Legyen hajlandó, legyen kész, hogy Isten ereje, áradhasson rajta keresztül. Készülj fel rá, mert ha nem, akkor lemaradsz! Ez az Evangélium törvénye!

Az egész keresztény világ változásban van. Minden nagyobb sebességgel pereg. Sokkal több csodát fogunk látni, olyannyira, hogy el fogunk ámulni, annyira hihetetlennek fognak tűnni. A gyógyulások folyamatosak, a csodák azonnaliak. Sok gyógyulást fogunk látni és bár a gyógyulások fontosak, de sokkal több csodát fogunk látni: vak szemek fognak megnyílni, nyomorékok fognak meggyógyulni, hiányzó lábak pótlódnak majd egy pillanat alatt. Istennek ebben az új mozdulásában olyan összejövetelek lesznek, ahol mindenki meg fog gyógyulni egy szempillantás alatt. A fiatal generáció között bontakozik ki mindez először.

„ILLÉS-PALÁSTOK” FOGNAK ALÁHULLANI

Palástok fognak aláhullani nagy emberekről és prófétákról olyanokra, akik felelősségteljesen tudnak azzal bánni. Jeremiásról, Ézsauról és az Újszövetségből is – Isten nagy embereiről palástok fognak hullani egyesekre, akik az alatt a hatalom alatt fognak munkálkodni és a sajátjuk alatt is. De nem mindenki fog palástot kapni, ezt meg kell értened. Isten fenntartotta ezeket a végidőkre, és az lesz a Szent Szellem kitöltésének legintenzívebb ideje, melyet a világ valaha is átélt. A palástok megőriztettek ezekre a végidőkre. Isten csodálatos dolgai mind körülöttünk vannak, csak fel kell fedeznünk őket. Végezz beható kutatást Isten csodálatos világába és meg fogod ismerni azt és annak működését. Isten Szent Szellemének munkája először a fiatalok közé érkezik, szellemi bátorságukat és kitartásukat kézbe veszi az Úr, és a Maga céljaira fogja felhasználni azt az Ő Királyságában. Harcba szállunk a sötétség uralmának lerombolására.

Az idősebb nemzedék pedig, mint imaközbenjárók, imaharcosok fognak imáikkal fedezni bennünket. Soha nem láttam még Istennek ilyen nagy erejét megnyilvánulni, mint most. 1983-ban Tulsában, Oklahomában szolgáltam a Victory Christian Centerben 250 fiatal előtt. Miután befejeztem a prédikációt, és kézrátétellel imádkoztam értük, Isten tüze szállt kezeimen át az emberekre, amit a szentek és bűnösök egyaránt láttak. Magam is annyira meg voltam lepve, hogy a végén elfelejtettem oltárhoz-hívást végezni, de a bűnösök kétségbeesve kerestek embereket maguk körül, illetve keresték a pásztort, meg engem és kérdezték: „– Hogyan juthatunk Istenhez? Hogyan?” Mert amikor Isten ereje bizonyság lesz jelekben és csodákban, akkor nem is kell hívogatni, a bűnösök jönnek utánad, hogy megmutasd az Úrhoz vezető utat nekik. Olyan nagy volt Isten erejének jelenléte, hogy a pódiumtól két méterre állók is elestek Isten ereje alatt, még azok is, akik tudatosan ellenálltak. Fiatalok, akik, még a szüleik előtt sem sírnának, elkezdtek az egész gyülekezet előtt sírni.

A SZENT SZELLEMRE VÁRNI

Sokszor várunk arra, hogy a Szent Szellem mozduljon. Pedig a Szent Szellem mindig munkálkodik. Mindig mozdul, Ő mindig mozdul! És várjuk, hogy az ajándékok megnyilvánulhassanak, pedig azok mindig munkában vannak, de a baj abból ered, hogy mi nem vagyunk abban a szférában, ahol ezek megjelennek. Ha belépsz abba szférába, jelek és csodák fognak követni. Érzéketlenné válsz ennek a világnak a csábításaira és az emberek bírálatára. Ennek a világnak az érdekességei el fognak tűnni előled és teljességgel mennyei Atyáddal, Istennel leszel közösségben, és Reá leszel hangolva. Ez a test nem te vagy. Te szellemi lény vagy. Te csak élsz ebben a testben és van elméd is. De szükséges, hogy a szellemi lényed uralja a testedet és az elmédet.

Nem lesz szükséged látomásra vagy külön kijelentésre az Úrtól, de fontos, hogy vezetésed legyen a Szent Szellemtől. Ez fontos és ez tanulásunk folyamatához is hozzátartozik. Én is várok arra a pillanatra, amikor Isten csak gondol valamit, és én már tudom is, mi az. A Biblia prófétái így éltek. Sokszor egyszerűen tudták, hogy mit kell tenniük és megtették. Például, amikor Illés feltámasztotta a kisfiút a halálból, csak azt mondta: „Szellem jöjj vissza ebbe a testbe!” – és a gyermek élt. Így kell, hogy mi is éljünk, olyan közel az Istenhez, hogy szólnia se kelljen: „– Menj, imádkozz ezért vagy azért a személyért!” Isten mindig a jelenben dolgozik. A mennyben nincs múlt, sem jövő. Minden a jelenben van. Ma van a megfelelő nap, most meggyógyultál! MOST! MOST!

Mi hozzászoktunk ennek a világrendnek az idejéhez, de ha átkerülünk Isten világrendjébe, ahova tartozunk, Isten időbeosztása szerint fogunk járni: a MOST-ban. Ott mindig minden a JELEN-ben van. Mindig jelenben járunk. Isten Szellemének ebben a nagy mozdulásában nekünk is el kell jutnunk erre a pontra, hogy Isten használni tudjon bennünket. El kell jutnunk oda, hogy akárcsak Ábrahám és Énók, mi is egy meghitt, közeli kapcsolatban legyünk és járjunk, sőt beszélgessünk is Vele, mint Istenünkkel és Barátunkkal.

Jézus Krisztus a Megváltóm és Uram

(Ima az üdvösségért)

Atyám, meg van írva az Igédben, hogy ha a számmal vallást teszek az Úr Jézusról, és a szívemben hiszem, hogy Te feltámasztottad Őt a halálból, megtartatom.

Ezért Atyám, én megvallom, hogy Jézus az én Uram. Az életem urává teszem most Őt, ebben a pillanatban. Hiszem a szívemben, hogy Te feltámasztottad Jézust a halálból. Az én múltam, az eddigi életem, és a sátán uralma megszűnt felettem, nem létezik többé. Köszönöm Neked, hogy eltörölted minden bűnömet!

Jézus az én Uram,

Jézus az én Megváltóm,

Jézus az én Gyógyítóm.

Új teremtés vagyok Jézus Krisztusban.

A régiek elmúltak, íme újjá lett minden, Jézus nevében.