Helyes és helytelen megvallás-Kenneth E. Hagin

Zsidó 4:14
Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz [megvallásunkhoz].

Könnyű kijelenteni: „Én ezt hiszem. Igen, ez van a szívemben” – és így pozitív megvallást tenni. Aztán az első, amin rajtakapjuk magunkat, hogy rögvest valami ezzel ellentéteset mondott ki a szánk. Nagyon kell vigyáznunk, hogy a hit szava hagyja el a szánkat.

Megdöbbentő, hogy keresztényeknek mekkora hitük van a helytelen, rossz dolgokban! Ha ugyanezt a hitet ahelyes dolgokra fordítanák, sikeresek lennének. Tulajdonképpen egyáltalán nem lenne szükségük több hitre, mint amennyi van, ahhoz hogy sikeresek legyenek!

Amikor az emberek megvallják a hiányosságaikat, szükséget és hiányérzetet építenek magukba, ami aztán elhatalmasodik az életükön. De Jézus a mi Urunk, és ha ragaszkodunk ehhez a megvalláshoz, akkor Jézus vesz hatalmat az életünkben, és Ő visz sikerre minket. Soha nem fogunk tudni a megvallásaink fölé emelkedni!

A hívő száját elhagyó megvallások, ha a szívében lévő hitből nőttek ki, minden csatában végzetes csapást mérnek az ördögre. Ha viszont az illető nem hiszi azt, amit megvall, akkor nem működik a számára. Ha ráadásul azt vallja meg, hogy a sátán képes őt meggátolni, és távol tartani a sikerektől, a sátán még uralmat is vesz fölötte.

A Kolosse 2:15 azonban azt mondja: „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, azokat nyilvánosan megszégyenítette és mutogatta, győzelmet aratván felettük a keresztfa által.” Ha Jézus legyőzte az ördögöt, akkor miért tud az ördög mégis olyan sokszor fellépni ellenünk? Miért uralkodik emberek felett? Mert az emberek megengedik neki!

Sokan gondolják úgy, hogy mindenért Istent terheli a felelősség, ami velük történik, pedig Isten egyetlen esetben sem felelős ezekért! Egy másik téves gondolkodás szerint Istenen múlik, hogy megoldódnak-e az emberek problémái. Az igazság azonban az, hogy mindig tőlünk függ, kezdünk-e valamit a saját problémáinkkal! Miért? Mert Krisztus mennybemenetele után, az a mű, amelyet Ő bevégzett a nagy megváltási tervben, átadatott a Gyülekezetnek, így tehát a hívőkön múlik, hogy „birtokba veszik-e a földet”.

Kezdetben Isten megteremtette a mennyet és a földet, és miután mindennel elkészült, átadta azt Ádámnak. Isten azt mondta neki, hogy uralmat kap Isten kezének minden munkája felett; Ádám azt tehetett a teremtéssel, amit csak akart. Szerencsétlenségünkre. Ádám felségárulást követett el, és kiárusította uralmát az ördögnek! Az idők folyamán Ádám tette elhomályosította az emberek látását. Sokan azon tűnődnek: „Ha Isten ezt tudta előre, akkor miért engedte meg az ördögnek, hogy átvegye az uralmat a világ felett?” Azért tesznek fel ilyen kérdéseket, mert nem ismerik a Bibliát. Pedig a Biblia világosan írja, hogy miután Isten megteremtette a mennyet és a földet (1 Mózes 1:1), kezének minden munkája felett átadta az uralmat az embernek. (1 Mózes 1:28. Zsolt. 8:6.) azt követően, hogy Isten nekünk adta az uralmat minden teremtett dolog felett, többé nem volt felelős értük. Az emberé lett a felelősség.

Felfigyeltél rá, hogy az Újszövetség lejegyzőinek mindegyike arról szól, hogy mi tegyünk valamit az ördöggel? Ezért lenne rendkívül fontos, hogy a keresztények a Gyülekezetnek írt apostoli levelekben „éljenek”. Péter például a következőt írja: „…a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, kit nyeljen el.” (1 Péter 5:8) Hallottam hívőket így beszélni: „Az ördög a nyomomban van! Imádkozz, hogy el ne kapjon!”

Az ilyenfajta imádság egyáltalán nem használ. Így akár azt is mondhatnád, hogy: „Süss fel, nap fényes nap” – vagy valami effélét. Péter azonban nem állt meg annál a figyelmeztetésnél, hogy az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen. A következő, a 9-es versben tovább folytatja, és elmondja, hogy mi mit tegyünk az ördöggel: „Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben…” Mi vagyunk azok, akiknek tennünk kell valamit az ördöggel.

Nekünk kell mondanunk az ördögnek: „Isten Igéje azt mondja, Jézus legyőzött téged. Ördög, te egy legyőzött ellenség vagy. Az új szövetség, amelyet Isten szerzett az emberrel Krisztus vére által, azt mondja, neked nincs semmiféle hatalmad fölöttem, mert: „…egy jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus.” (Zsidó 7:22) Az Újszövetség azt mondja, hogy neked semmi hatalmad nincs fölöttem sátán, sőt nekem van hatalmam fölötted! Hagyj engem békén, mert te le vagy győzve!”

Ez egy helyes megvallás, mert az ilyenfajta megvallás megsemmisíti az ördögöt. Ha viszont valaki rossz megvallásokat tesz, azzal megengedi a sátánnak, hogy uralja őt. Jakab így szól: „…álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7) Jakab hívőkhöz címezte a levelét. Vegyük észre, nem azt mondta, hogy imádkozzunk Istenhez, hogy Ő álljon ellen az ördögnek, és hogy Ő szalassza meg előlünk. Nem is azt, hogy hívjuk fel a pásztort és kérjük, imádkozzon, hogy az ördög elfusson tőlünk.

Nem, hacsak te nem állsz ellen az ördögnek, nem fog elfutni tőled. Én ellen tudok neki állni, és megszalaszthatom magamtól, de nem tehetem meg helyetted. Imádkozhatok emberekért hitben, de ha továbbra is megtartják a rossz megvallásaikat, semmi haszna az imáimnak. A helytelen megvallásokkal érvénytelenítik az imáimat. (1 Péter 5:8. Jakab 4:7.) Vannak, akik olyan csekély bibliaismerettel rendelkeznek, hogy úgy gondolják, ha hitben elmondok értük egy imát, akár hiszik ők azt, akár nem, mindenképpen megkapják rá a választ. Ez ostobaság a részükről, és ellentétes Isten Igéjével.

Sokan hangoztatják, hogy hiszik az Újszövetséget, valójában azonban nem hiszik. Tudatlanok Isten Igéjét illetően.

Megkérdik például:

-                Ha meggyógyítod a betegeket úgy, ahogy Jézus is tette, miért nem gyógyítasz meg mindenkit?

Ha valaki azt állítja, hogy Jézus minden beteget meggyógyított, valótlant állít, hiszen Isten Igéje világosan rámutat, hogy Jézus nem gyógyított meg minden beteget. Az emberek hitetlensége számos jel és csoda megcselekedésében korlátozta Jézust. A Márk 6:5-6-ból megtudjuk, mi történt Jézussal Názáretben, ahol élt:„Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájuk vetvén kezeit. És csodálkozik vala azok hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat tanítván.”

Jézus nem tudott csodákat tenni Názáretben! Nem azért, mert nem akart. Nem tudott! Miért nem tudott? A Biblia azt mondja, az emberek hitetlensége miatt.

A Bibliában olvashatunk arról, hogy egye-egy alkalommal az összes jelenlévő beteg meggyógyult. Néha megesett az én összejöveteleimen is, hogy a jelenlévő betegek mind meggyógyultak. Máskor pedig csak egy-kettő gyógyult meg. Miért? A különbség a jelenlévők hitéből vagy hitetlenségéből adódik.

Látjuk ezt Jézus földi szolgálata során is. A Máté 13:58-ban az olvassuk: „Nem is tett ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.” Ha a hitetlenség megakadályozta Jézust a csodatételben míg itt volt a földön, noha Ő a Szellem mérték nélküli erejében szolgált (János 3:34) – és ha Jézus ma az Ő Testén, a Gyülekezeten keresztül munkálkodik a bennünk lakozó Szent Szellem által – akkor az emberek hitetlensége ma éppúgy akadályozni fogja Őt abban, hogy jeleket és csodákat vigyen véghez általunk.

Amikor Jézus feltámadt a halálból a menny és a föld minden hatalmával, a földi hatalmat átadta a Gyülekezetnek, a hívőknek. Most tehát hívőként a mi feladatunk, hogy kezdjünk valamit azzal a hatalommal, amit kaptunk Istentől. Nem Istennek kell tennie valamit, hanem nekünk kell hinnünk, és annak alapján cselekedni, amit hiszünk.

Pál az efézusi gyülekezetnek a következőt írta: „Az ördögnek pedig ne adjatok helyet.” (Efézus 4:27) Mit jelent ez? Azt, hogy egyáltalán nem kell helyet adnunk magunkban az ördögnek, mert semmilyen más módon nem uralhat minket, csak ha mi magunk megengedjük neki. Amikor ellenállunk az ördögnek és helyes megvallásokat teszünk, megtartjuk az uralmunkat fölötte. Ha viszont megvallásaink nem egyeznek Isten Igéjével, akkor az ördögöt dicsőítik, és a félelem, a gyengeség szellemével töltik meg a szívünket.

Minden sátáni befolyáson felülkerekedünk, amikor kijelentjük: „…nagyobb Ő, aki bennünk van, mint az, aki e világban van.” (1 János 4:4) Nagyobb a bennünk lévő Krisztus, mint bármely ellenünk felsorakozó erő. A megvallásunk jelenti számunkra a csatateret, ahol harcolunk, és ahol eldöntjük, hogy sikert aratunk vagy kudarcot vallunk.

Más szóval, a kétség és félelem megvallása nem más, mint Isten képességeinek és kegyelmének atagadása. A hívőknek soha nem kellene foglalkozniuk a kétségekkel és félelmekkel, mert azok az ördög kábítószerei! Pál apostol így szól: „Mert nem a félelem szellemét adta nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.” (2 Tim. 1:7) Isten az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak szellemét adta nekünk. Dicsőség Istennek!

Mi Isten családjának a tagjai vagyunk. Isten gyermekei vagyunk. Mivel a hit, a szeretet és az erő birtokában vagyunk, nem fogunk kétségeket és félelmeket megvallani. Helyette azt valljuk meg, amit Isten Igéje mond, a hitünk pedig egyre erősebbé és erősebbé válik azáltal, hogy kitartunk ebben a megvallásban.

Ha gyengeségeket és betegségeket vallanánk meg, ezzel azt jelentenénk ki, hogy Isten Igéje nem igaz, és Ő kudarcot vallott, mert nem töltötte be az Igéjét. De mit mond Isten a betegségről és a fájdalmakról? Az 1 Péter 2:24-ben Isten Igéje a következőt mondja: „…akinek [Krisztusnak] sebeivel gyógyultatok meg.” Máté azt írja:„Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás mondott, így szólván: Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá.” (Máté 8:17)

Gyengeséget, fájdalmat és betegséget megvallani annyit tesz, mint aláírni egy csomag átvételét, amit egy csomagküldő szolgálat kézbesít. A sátánnak ilyenkor a kezében van az ÁTVÉTELI ELISMERVÉNY – a megvallásod – ami arról tanúskodik, hogy ELFOGADTAD az ő csomagját. Soha ne fogadj el semmit, amit az ördög küld neked. Amikor gyengeséget és betegséget vallasz meg, nem pedig azt, hogy Jézus elhordozta minden betegségedet és fájdalmadat, és eltette azokat az útból, tulajdonképpen arról teszel vallást, hogy ezek még mind téged illetnek.

Életem korai szakaszában két komoly szervi szívproblémával küszködtem. Az orvos azt mondta, a kettő közül bármelyik a halálomat okozhatja. A testem majdnem teljesen lebénult. Vérszegénységem olyan mértéket öltött, hogy a vérem halvány narancssárga színű volt.

Isten kegyelmén kívül semmi esélyem nem volt arra, hogy valaha is rendbe jöjjek. De elkezdtem olvasni a nagymamám Bibliáját.

Felfedeztem, hogy Isten Igéje mond valamit arról a betegségről, amiben én voltam: „…akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1 Péter 2:24) Én viszont, csak feküdtem ott, napi két-három szívrohamot elszenvedve.

Egy pillanatig sem gondold, hogy nem imádkoztam. Éjszakákat végig imádkoztam. Nem becsülöm alá az imát, de hogy úrrá legyünk egy ilyen helyzeten, az imádságnál többre van szükség. Hittel teljes imádságra van szükség! Számos kereszténynek az a problémája, hogy rengeteget imádkozik a legcsekélyebb hit nélkül, illetve anélkül, hogy annak alapján cselekedne, amit hisz. Az ilyen imának azonban semmi értelme. Egyetlen hely sincs a Bibliában, ahol Jézus, vagy bárki más, azt mondta volna, hogy az ima önmagában elvégzi a munkát. Ezzel szemben Jézus így tanított: „…amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglesz néktek.” (Márk 11:24) „És amit imádságotokban kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.” (Máté 21:22)

Hallhatsz keresztényeket így beszélni: „Biztosíthatlak testvérem, én igazán hiszek az imában.” Ez azonban az égvilágon semmit nem jelent. Elmehetsz Tibetbe, ahol találsz egy – a kereszténységnél régebbi – vallást, amelynek hívei szintén hisznek az imában. Szinte állandóan imádkoznak. Papjaik megállás nélkül hajtják az imakereket.

Szeretném mégegyszer hangsúlyozni, nem arról beszélek, hogy fel kellene hagynunk az imádkozással! Egyszerűen csak azt mondom, hogy az ima önmagában nem minden. Ha hiszed, amit az Ige mond, akkor az alapján kell cselekedned, amit imádkozol.

Imádkozz, aztán felejtsd el. Úgy vedd, hogy abban a pillanatban megkaptad a választ, amikor imádkoztál! Ez több mint pusztán imádság. Ez azt jelenti, hogy hiszed az Igét, és az alapján is cselekszel.

Minden emberi képességet és segítséget meghaladó állapotban, ágyhoz kötve éltem fiatal koromban. Isten tudja hány órát töltöttem imádságban anélkül, hogy a legcsekélyebb előrelépést tettem volna a gyógyulásom felé. Tudtam, hogy valami valahol rosszul működik, és azt is, hogy nem Isten oldalán kell keresnem a hibát. Tisztában voltam azzal, hogy nekem kell megváltoznom, mert Isten soha nem változik.

Megkérdeztem tehát: „Uram, mi a hiba? Valami, valahol hibás. Nem vagyok Veled kapcsolatban. Nem kapom meg azt, amiért imádkozom.” Isten választ adott nekem az Ő Szelleme által az Igéből, arra, hogy mit nem tettem jól. El kellett hinnem, hogy meggyógyultam!

A természetes elmém fellázadt ez ellen. Kiabált ellene!

Noha az elmém folyton azt kiáltozta: „Bolond vagy. Bolond vagy.” Én azt mondtam: „Nem, már értem. Már pontosan értem. Meg van, hogy miért nem kaptam meg a gyógyulásomat: még mindig a szívbetegségemet vallom meg. Még mindig azt vallom meg, hogy béna vagyok. Érzem a szívem rendellenes működését, ezért azt vallom meg, hogy beteg vagyok. Isten Igéje viszont azt mondja: meggyógyultam! Az Ige azt mondja: Isten tett valamit a betegséggel és a fájdalommal. Én ragaszkodom a betegséghez azzal, hogy állandóan megvallom, és amíg ragaszkodom hozzá, meg is lesz nekem. El kell ezt engednem. El kell kezdenem megvallani, hogy amit Isten Igéje mond, az úgy van. Isten Igéjének a bizonyságtétele helyett azt fogadtam el, amit az öt fizikai érzékem mondott. Most azt kell tennem, hogy az Ige bizonyságtételét fogadom el, az érzékeimmel szemben – mert Isten Igéje azt mondja, én meggyógyultam!”

Ily módon kitartottam az ördöggel való szóharcban. Barátaim, ne gondoljátok, hogy nem lesznek csatáitok, ha hasonló megvallásokat tesztek. Nem fogtok a gondtalanság virágágyásában pihengetni. Ó nem! Isten sem mondott ilyet. Ő azt mondta: „Harcold meg a hitnek szép harcát…” (1 Tim. 6:12) Azt mondta: „…álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7) Azt mondta: „…tartsd meg, ami nálad van…” (Jel. 3:11) És azt is mondta, álljunk ellen az ördögnek „erősek lévén a hitben”. (1 Péter 5:9) Ezek a kifejezések mind azt jelzik, hogy néha bizony komoly erőfeszítések megtételére van szükség a részünkről. „Mert nem vér és test ellen van nékünk TUSAKODÁSUNK, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Efézus 6:12)

A tusakodás szó komoly erőfeszítésekre utal. Ez az igerész nem fizikai erőfeszítésről beszél, mintha egy emberrel tusakodnánk; az Ige itt a szellemi birodalomban a szellemi erők ellen vívott tusakodásról beszél. Ez egy szellemi tusakodás. Harcolnunk kell – tusakodnunk, ellenállnunk, erőfeszítést tennünk – a szellemi birodalom gonosz erői ellen.

Ragaszkodnod kell tehát a megvallásodhoz. Ne kezeld lazán vagy erőtlenül, hanem ragaszkodj hozzá. Ragaszkodj a megvallásodhoz, ahogy én is ragaszkodtam az enyémhez. Azt mondtam: „Nem, ördög, a biblia azt mondja, én meggyógyultam.” És pontosan ez az, amit neked is tenned kell, hogy megkapd Istentől, amire szükséged van.

Nem ragaszkodtam többet az olyan megvallásokhoz, amelyek az érzékeimből fakadtak, ehelyett ahhoz kezdtem ragaszkodni, amit Isten Igéje mondott. Ez az, ami engem túlsegített, és téged is Isten Igéje fog túlsegíteni minden problémádon. Szokjunk hozzá az Igén való cselekvéshez. Az Ige meg fog gyógyítani, ha működésbe hozod! Isten Igéje azt mondja: „Kibocsátá az Ő Igéjét és meggyógyítá őket…” (Zsolt. 107:20)

A Példabeszédek 4:20-22-ben ezt olvassuk: „Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.”

Tegyük fel, elmész az orvoshoz, aki felír neked egy gyógyszert. Miután kiváltottad, hazamész, fogod és felteszed a polcra. Leülsz, és csak nézegeted, anélkül, hogy bevennéd. Így nem sokat segítene rajtad, és azt nem is várhatnád el. Az orvos utasítása szerint kell eljárnod, és be kell venned a gyógyszert. Sőt, nem csak egyszerűen bevenni, de hogy a kívánt eredményt hozza, az orvos pontos utasítása szerint kell bevenned.

Szívd magadba Isten Igéjét mindaddig, amíg annyira igetudatúvá válsz, hogy folyamatosan az Igén gondolkodsz. Míg mások mindenféléről beszélnek, neked arról kellene beszélned, amit az Ige mond. Az mondja például: Isten be fogja tölteni minden szükségedet. Isten Igéje azt is mondja, hogy Isten meggyógyított téged. Ha helyes a megvallásod, akkor az valóságba jön, és így megkapsz Istentől bármit, amire szükséged van. Már ma cselekedj Isten Igéje alapján!

(Forrás: KENNETH E. HAGIN - Helyes és helytelen gondolkodás c. könyv)